Hogyan legyünk önmagunk

Az önmegvalósítás a személyes lehetőségek kibontakoztatása a „akarok – képes vagyok – képes vagyok cselekedni” lánc mentén. Vagy pszichológiai tényezők szerint: szükségletek – motiváció – cselekvés. Minden szinten vagy szakaszban lehetnek pszichológiai válságok, nézeteltérések önmagunkkal és másokkal, amelyek sok időt és energiát vesznek el. Ezért a lehető legnagyobb mértékben a saját világképedre és önfejlesztésedre kell koncentrálnod. Végül is minden hatalom ideiglenes, és az igazság relatív.

Családi bilincsek

Az önmegvalósítás, az önmeghatározás problémája szorosan kapcsolódik a családtól való elszakadás folyamatához minden egyes szükségleti ponton, különben egy fogyasztói, függő viselkedési modell valósul meg, amelyben minden motívum és attitűd a szülők vagy más családtagok véleményére összpontosul. A felnőtté válás és az önazonosítás folyamata mindig magában foglalja az idősebb generációtól való elkülönülést és távolságtartást a háztartás, az oktatás és a szakma, az erkölcs és az etika szintjén. Ez a független megküzdési és szociális készségek erősítését szolgálja.

A család biztosítja a lakhatást és a tanulást, majd ezt követően lehet munkát és saját lakást találni – ez az a kritikus pont, amely hosszú évekre meghatározza egy fiatal helyzetét. Hagyományosan a fiatalabb generáció a foglalkozás vagy szakma kiválasztásakor az idősebb generációhoz, a szüleikhez fordul, de másképp értelmezik az eredmény jelentését. oktatás 1 A fiatalabb generáció a foglalkozás vagy szakma kiválasztásakor az idősebb generációhoz, a szüleikhez fordul.

A fiatalok hajlamosabbak a legérdekesebb és legígéretesebb foglalkoztatási változatok megtalálására, a szülők pedig gyakorlatiasan gondolkodnak: lakás, jelzálog, nyaralás, új nadrágok. Hajlandóak „spórolni” egy bérelt lakáson, a szülők egészségi vagy vagyoni veszélyben vannak, vagy egyszerűen csak nem akarnak belesüllyedni a kommunális és háztartási problémákba.

Sokan képtelenek ellentmondani a szüleiknek vagy más rokonaiknak még a mindennapok szintjén is, hogy ne idegesítsenek senkit, vagy ne okozzanak konfliktusokat. Képtelenek legyőzni saját tehetetlenségüket, mert az ismerős, érthető körülményeket a psziché sokkal kedvezőbben érzékeli, mint a váratlan, ismeretlen körülményeket. De csak a kiszámíthatatlan, ellentétes helyzetek alapján választhatja meg az ember a viselkedési vonalát, tanulhat meg reagálni és előre látni a következményeket.

Miközben családi problémákkal foglalkozol, és megpróbálsz megfelelni a szüleidnek, akik úgyis kritizálni fognak, az értékes idő, amelyet érdekesebb és produktívabb módon is felhasználhatnál, visszavonhatatlanul elveszik. Mindazonáltal a család megszokott, uralkodó felfogása elvesztette pozícióját; a gyermekek képesek eltávolodni szüleiktől, még akkor is, ha velük élnek. A szétválasztási folyamat befejezése egy normális én-identitáshoz vezet, ahol az egyéni, nem pedig a családi vágyak és szükségletek, motívumok és értékek uralkodnak.

A spontán vagy tervezett elválás eredményeként kialakul az a képesség, hogy gondolatait és cselekedeteit önszabályozza, az eredményeket fogadja és értékelje, a további terveket és a szüleivel való kapcsolatokat partneri, egyenrangú alapon alakítsa ki. Csak a saját tapasztalatokból lehet tanulni, „mások hibáiból tanulni” nem lehet.

Nehéz döntések

A fiatalok különböző okok miatt 25-30 éves korukban vagy azon túl egy bizonyos kreatív és szakmai környezetben találják magukat, amely meghatározza jövedelmüket és érdeklődési körüket, de amely nem mindig felel meg igényeiknek és vágyaiknak. van egy belső konfliktus, egy egzisztenciális válság, amikor valaki szakmát és társadalmi kört akar váltani. De nem véletlen, hogy mindenki pontosan ott kötött ki, ahol volt, sok éven át észrevétlen lépéseket tett, amikor oktatásban részesült, munkát keresett, ismerősöket választott.

Tény, hogy a problémák megoldása során az erőforrásokkal való takarékosság vezérel bennünket, A legkisebb ellenállás útját választani. Egyetemre járni – a legrosszabb jegyekkel, munkát keresni – közelebb az otthonához, stb. A maximális kritériumok szerint elért eredményeket a körülöttünk élők sikeréhez viszonyítjuk, akiknek az évek során sikerült többször megházasodniuk, megtanulniuk néhány szakmát és „gyémántigazgatói” fokozatot szerezniük a hálózati üzletben.

Az erőforrások megtakarítása mellett van egy életmentő is: a vágy, hogy önmagad legyélAgyunk ravaszsága– a tervek és a saját képességek pozitív megítélése, pl. egy programozó vagy építő azt mondja, hogy ezt a megrendelést egy héten belül teljesíti, bár a valós időigény sokkal hosszabb. Ennek eredményeképpen a határidők vagy meghosszabbodnak, vagy a feladatokat kapkodva és rossz minőségben végzik el. Ez azért van, mert már elfelejtettük a korábbi nehézségeket és határidőket, sietni akarunk egy új problémával, anélkül, hogy figyelembe vennénk az ismeretlen, kiszámíthatatlan tényezőket.

A munka elvégzése során az ember megkapja az ígért jutalmat és a jó eredmény kellemes erkölcsi érzését. Így ördögi kör keletkezik: feladat – teljesítési vágy és pénz – eredmény és jutalom – újabb feladat. Az ember beleveti magát a mindennapi élet örvényébe, hogy legyen pénze a megélhetésre, a szabadidőre és más szükségletekre.

Egyfelől az önszabályozás és az önellátás a helyes dolog; ma már a gyerekeket is arra tanítják, hogy saját döntéseket hozzanak és felelősséget vállaljanak; a család különböző generációit egyazon élettérben szkeptikusan szemlélik. A család elvesztette korábbi társadalmi-gazdasági funkcióit, a személyiségfejlesztést és a társadalmi rend fenntartását; napjainkban a családok szétválása és a gyermekek elkülönítése visszafordíthatatlan. Az iskola is fokozatosan feladja irányító, nevelő és erkölcsi funkcióit. Az egyetemek nem ellenőrzik a felvételt a képesítések és a végzettség alapján, és nem ellenőrzik a diplomások foglalkoztathatóságát sem.

Kiderül, hogy egy fiatal nem érti, hogy mit kell megcélozni a szakma vagy a kreatív foglalkozás kiválasztásakor. A technológia és a társadalmi trendek olyan gyorsan változnak, hogy az előző generáció már nem tudja diktálni a viselkedési szabályokat, és nem hordozza a jelenlegi ismereteket és készségeket.

Sok sztereotípia kering a szép, csábító életről, amely úgy tűnik, hogy mindenki számára elérhető, aki gyors és látható eredményeket akar. De minden évben egyre világosabbá válik, hogy a szép tervek elérhetetlenek, hogy a korábbi álmok „tökbe fordulnak”, hogy a megérdemelt gazdagság és a siker fikció és önámítás. Egyre több pszichológus, pszichoanalitikus, pszichoterapeuta látogatója van, akik panaszkodnak az élet és a jövőbeli kilátások iránti érdeklődés hiányáról, az önmegvalósítással és az önmegvalósítással kapcsolatos problémákról.

Csak nekünk van szükségünk a képességeinkre

Abraham Harold Maslow amerikai pszichológus, a humanista pszichológia megalapítója az önmegvalósítást úgy határozta meg, mint az egyén tehetségének, képességeinek és képességeinek teljes körű kihasználását. Maslow szükségletpiramisa szerint az embernek szüksége van az önkifejezés és az önfejlesztés különböző szintjeinek elérésére:

1. élettani funkciók,

2. védelem és biztonság,

3. társadalmi alkalmazkodás,

4. Társadalmilag releváns eredmények elérése,

5. a beteljesülés öröme.

Minden embernek ki kell elégítenie egy sor napi és szélesebb körű szükségletet ahhoz, hogy továbbléphessen. Egyszerűen fogalmazva, ha valakinek nincs hol aludnia és nincs mit ennie, nem tudja gyakorolni a Galois-elmélet fordított tételét. Az önmegvalósítás eredménye az a képesség, hogy az ember olyan választott munkatevékenységet végezzen, amely kielégíti az anyagi és erkölcsi szükségleteket, és a társadalom hasznára válik. Ilyenkor az ember önellátónak, kiteljesedettnek érzi magát.

Önmegvalósítás– A saját szükségletek önismerete, az egyéni cselekvéseket meghatározó motívumok és az önértékelési kritériumok kialakulása a családi és társadalmi koncepciókkal kapcsolatban.

az Ön kérései, vágyai és szükségletei bármilyen jellegűek, és nem korlátozzák erkölcsi vagy technikai megfontolások. A legvadabb, legvadabb ötletekből is lehet terveket csinálni, ha következetesen, rendszeresen követjük saját álmainkat. Az önmegvalósítás ezen a szinten kevés külső jelenlétet igényel, vagy egyáltalán nem igényel külső jelenlétet, és nincs kitéve kritikának vagy zaklatásnak. Például: „Minden nap egy tonna chipset akarok enni, és mégis izomtömeget akarok szerezni.

MotivációA cselekvésre való áttérés, amely számos specifikusabb családi és társadalmi tényezőt és körülményt vesz figyelembe. Az önmegvalósítási motívumok a Maslow-piramis minden szintjét érintik, de sokakat csak a fiziológiai funkciók, a biztonságos lét és a mindennapi társadalmi alkalmazkodás motiválnak. Tehát nagyban kell gondolkodnunk, nagy ötletekkel és kategóriákkal.❑ Az „igazi” önmegvalósítás tovább terjed – a társadalmilag értelmes eredmények elérésére irányuló motiváción keresztül, a saját tevékenységből származó örömszerzésen keresztül. Ebben a kontextusban az előző kérések másképp hangzanak: „ha kitalálom, hogyan lehet a lipideket fehérjékké alakítani, akkor segíthetek az emberiség felének szebbé és karcsúbbá válni”.

Tevékenységek– az önmegvalósítás legmagasabb szintje; a cselekvések eredményei mutatják, hogy a szükségletek és motívumok rendszere milyen mértékben valósul meg, és hogy az ember milyen mértékben képes képességeinek kibontakoztatására. Például: az egyén egyszerűen szekérszámra eszi a chipset – biokémiai képzésben részesül – kutatja a tápanyag-átalakítást – széles körben elismert eredményeket ér el – örömét leli az elért eredményeiben.

A társadalmi rendszer olyan, hogy még a legtehetségesebb és legtehetségesebb emberekre sem tartanak igényt, ha nem mutatnak kezdeményezőkészséget. A sikeres önmegvalósítás csak a szocializáció és az önkifejezésre való törekvés révén lehetséges, olyan cselekedetek vagy magatartásformák révén, amelyek eredményei mások számára is felismerhetők.