Amikor a gyerekek nevetni kezdenek

⭐ A nevetés egy fiziológiai jellemző, amely minden élő emberre jellemző. A jó hangulat és a magas érzelmek mutatója. Az emberek nevethetnek, amikor hallanak egy vicces viccet, vagy rájönnek, hogy valami komikus. ✅ Ez egy módja annak is, hogy nevetéssel fejezzük ki egy másik személyhez való jóindulatú hozzáállást egy beszélgetés során, vagy egy közeledés kívánságát. Ez a kommunikációs kommunikáció univerzális formája, amelyet bárki megérthet, és amely segíthet leküzdeni a nyelvi akadályokat a kommunikációban.

Az újszülöttek életkorral kapcsolatos fiziológiája és pszichológiája

Az ember teljesen felkészületlenül érkezik erre a világra. Fejlődése során számos nehézséget győz le, és hatalmas változásokon megy keresztül, alapvetően más lénnyé alakul át. Ezt akár a pillangó átalakulásának csodájához is hasonlíthatjuk. Útjának kezdetén csak egy kis lárva, majd egy ügyetlen, de nagyon édes hernyó, az átalakulás következő szakasza egy gubó lesz, és csak a felnőtté válás végén jelenik meg a gyönyörű pillangó – ez egy ember.

A külső változások mellett nem kevesebb, ha nem több változás történik a gyermek pszichéjében, amikor “értelmes emberré” válik.Így a gyermek nincs kétszer felkészülve erre a felnőtt világra:

1. Először is, – Banális fizikai összeférhetetlenség és biológiai éretlenség. Ha összehasonlítunk egy emberi gyermeket egy újszülött állattal, az összehasonlítás mindig az utóbbi javára fog szólni. Az ember élete első évét többé-kevésbé azzal tölti, hogy beilleszkedik a saját testébe, és megtanulja, hogyan hozza ki belőle a legtöbbet. Ami az összes állattal történik az anyaméhben, azt az ember már az anyaméhben megtapasztalja. Ez a “korai” születés lehetővé teszi, hogy a gyermek megelőzze a többi fajt az emberi agy fejlődésében és kialakulásában, ami lehetővé teszi az ember jövőbeli dominanciáját minden más faj felett.

2. Másodszor– a gyermek tökéletes társadalmi kívülállója. Az ember fizikai megjelenése 80%-ban víz, de a személyiség 80%-ban kultúra. Aki ebbe a világba lépett, nem ismeri sem a nyelvet, sem a társadalmi szerepeket, sem azt, hogyan kell viselkedni a társadalomban. Ez idegen az oktatástól, nemhogy a világ tudományos megismerésétől. Mindazt, amit az emberi civilizáció az évezredek során felhalmozott, és amire méltán büszke, az embernek élete első húsz évében kell elsajátítania.

Útja kezdetén a gyermeknek meg kell tanulnia használni a testét, meg kell tanulnia megkülönböztetni a belső érzéseket a külső érzésektől. A gyermeknek el kell sajátítania saját mentális apparátusát. A koncentráció megtanulása, a “szétszórt” érzések, vágyak és érzelmek leküzdése, a félelem érzésével való megbirkózás, az érzelmek megfelelő kifejezésének megtanulása stb..

A csecsemő élete első évét azzal tölti, hogy “beilleszkedik” abba a testbe, amelyet születésekor “kapott”. Meg kell tanulnia megérteni, például megkülönböztetni a szomjúságot a félelemtől, a kézfájást a gyomorfájástól. Ezenkívül meg kell tanulnia, hogyan kell használni, a mozgásszervi rendszertől a beszédkészülékig és a hangi artikulációig.

Ez ahhoz hasonlítható, mintha egy embert egy hatalmas űrruhába tennénk, és arra kényszerítenénk, hogy mindig benne éljen. Ugyanakkor a gyermek sok szükséges készséget tanul meg – hogyan teremtsen kapcsolatot másokkal, hogyan fejezze ki érzelmeit, hogyan mutassa meg állapotát másoknak, hogyan azonosítsa szorongásának okait. Ez egy soha véget nem érő tanulási folyamat, amely olyan “lehetőséget” is magában foglal, mint a nevetés képessége.

A nevetés lehetősége

A nevetés komoly dolog! A nevetés fiziológiai szempontból a rekeszizmok összehúzódásával járó összetett mozgás, amelyet a vokális artikulációs apparátus munkája kísér. A nevetés a kisagyat, a hipotalamuszt és a középagyat érinti, a nevetőközpont pedig az agytörzsben található. Egy ilyen bonyolult “konstrukció”.

Egy újszülöttet sok lehetőségtől megfosztanak, és a nevetés az egyik ilyen lehetőség. Az újszülöttnek nincs veleszületett képessége a nevetésre, csak sírással kommunikál másokkal. A csecsemő mindent jelez, amire szüksége van, és egy bizonyos korig biztosítja, hogy a különböző helyzetekben megfelelő igényei legyenek.

Az újszülöttek képesek mosolyogni, ez önkéntelenül történik. A csecsemő szorgalmasan tanulja központi és perifériás idegrendszerét, és a mosoly, amely megjelenhet kedves arcán, nem a pozitivitás tükröződése, hanem az arcidegek spontán összehúzódása, ahogy a csecsemő megtanulja testének rendszereit.

A csecsemő örömteli érzelmeinek további ösztönzése csak azon alapulhat, hogy a csecsemő jól érezze magát a világban, békés környezetet és biztonságérzetet teremtsen maga körül. A csecsemőknél két hónapos korban alakul ki először a tudatos mosolygási vágy. Úgy néz ki, mintha az anyja mosolyogna rá, ez a baba kifejezi örömét.

Az energikus mosoly a nevetés első előfutára a gyermekeknél. A babának már akkor gyakorolnia kell a nevetést, amikor a gyermek már ismerősen mosolyog, körülbelül két-két és fél hónapos kora körül. Ezek a hangok gyakran hasonlítanak a kotkodácsoláshoz, és a szülők nem veszik észre őket. Annál inkább, hogy a gyermek játék közben elsajátítja a hangos artikulációs készüléket, és a baba által kibocsátott hangok kakofóniája ebben a korban meglehetősen széles spektrummal rendelkezik. Körülbelül 3-4 hónapos korban a szülők hallani fogják a baba felcsendülő nevetésének csengését.

A korai csecsemőkorban a nevetés a gyermek pszichéjének és idegrendszeri tevékenységének harmonikus kialakulásának fő bizonyítéka. Ez a nevetés általában nagyon kevés embert hagy hidegen. A beszédet még el sem sajátító gyermekek nevetése különösen őszintén és meghatóan hangzik.

Ahogy a baba idősebb lesz, úgy halmozódnak fel az információk és benyomások, amelyek miatt alvás közben nevetésben törhet ki. Ne félj, a baba még mindig egy olyan világban él, ahol egy a világgal, és az alvásnak és az ébrenlétnek nincsenek világos határai az elmében. Ez a nevetés a következő szakasz a gyermekek érzelmi és mentális fejlődésének kialakulásában.

Néha előfordul a csuklás jelensége, miután a baba nevetett. Ez a jelenség normális, mivel a légzőszervek működnek, és a baba rekeszizma még gyenge és ki van téve egy korábban ismeretlen görcsszerű hatásnak. Ezt a csuklást akkor okozzák, amikor a gyermek szívből nevet.

A nevetés tanulmányozása nem vicc

A gyermekek nevetésének természetét már nagyon régóta tanulmányozzák a tudósok világszerte. Charles Darwin, a híres evolúciós elmélet szerzője megfigyelte nevető fiát. Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja úgy gondolta, hogy a nevetés a felsőbbrendűségi érzés kifejeződése.

A híres svájci pszichológus és a genetikai pszichológia megalapítója, Jean Piaget, aki élete nagy részét a gyermekek gondolkodásának tanulmányozásával töltötte, azt állította, hogy a gyermekek nevetése egy olyan kapu, amelyen keresztül a gyermek szemszögéből tekinthetünk a körülöttünk lévő világra. Úgy vélte, hogy a vicces egy olyan dolog vagy esemény, amely egyrészt váratlan, másrészt ennek ellenére beleillik a világról alkotott, megszokott képbe. Megfigyeléseit 1940-ben tette, de a témát tudományos körökben nem vették fel.

Caspar Eddimen, a Londoni Egyetem Birkbeck College kognitív pszichológusa volt az egyik leghosszabb ideje a témával foglalkozó pszichológus. Jean Piaget nyomán azt az elméletet állította fel, hogy a gyermek nevetését befolyásoló mentális mechanizmusok részletes tanulmányozása lehetővé tenné annak pontos megállapítását, hogy a gyermek hogyan válik tudatossá a külvilágról.

Évek óta a legalaposabb kutatást végezte ebben a témában, részletesen megvizsgálva, hogy mi nevetteti meg a kisgyerekeket. 2014-ben egy nemzetközi konferencián mutatta be a megfigyelései alapján készült első munkáját. Kutatásához a világ több mint ezer szülőjének megkérdezését használta fel, akiket arról kérdezett, hogy mikor, hol és milyen körülmények között nevettek a kicsik.

A munka még folyamatban van, de a már publikált dolgozat alapján érdekes lehet a tudós következtetése, miszerint a csecsemők első mosolygásának időzítése hat hét körül, a nevetésé pedig 3,5 és közel 10 hónapos kor között van. A szülőknek tehát nem kell aggódniuk, ha a baba nem vihog ebben a korban.

A legfontosabb dolog a tanulmányban azonban az, hogy bármelyik gyermek elkezd kuncogni, ha egy felnőtt megpróbálja megnevettetni, és a társadalom közösségében való interakció eredményeképpen.

A csiklandozás puszta érzése, a látvány, hogy valami hirtelen eltűnik a szemünk elől, majd újra megjelenik, önmagában nem elegendő ok arra, hogy egy gyermek nevetni kezdjen. Csak akkor nevetnek, ha egy felnőtt végzi ezeket a tevékenységeket a csecsemőjüknek.

A pszichológus ezt a megfigyelést a gyermek nagyfokú szocializációs igényének bizonyítékaként említi, mivel ez a kommunikációs igény már jóval azelőtt felmerül a fiatalban, hogy járni vagy beszélni tudna.

Mitől nevet egy baba

Ez a kutatás az elméleti levezetéseken túl számos univerzális módszert foglalt össze és vezetett le a baba felvidítására:

1. Kukucskálós játék. Mindenki ismeri azt a mókát, amikor az arcát a kezével eltakarja, majd meglepett arccal kinyitja, hogy megkérdezze – felkiáltson: “CU – CUU” vagy “Ki van ott??”.

2. Tüsszentés. Érintse meg a baba pocakját az ajkaival, és szuszogjon. Az egyik legjobb módja annak, hogy megnevettesse a babát.

3. Csinálj egy vicces arcot. Nézz a babád szemébe, és csinálj olyan vicces arcokat, amilyeneket csak tudsz.

4. Csiklandozd.A jó öreg, ősidők óta és minden nemzetnél jól ismert módszer.

A gondoskodó felnőttek kedvessége és mosolya, a babával való közös játék, a karjaiban tartás, a gyermekdalok és -rímek, az édes zene és a kifejező képek az öröm érzését, az elégedett mosolyt és a gondtalan, ragályos nevetést idézik elő. Tanulj meg mosolyogni és nevetni a babáddal, és ez boldogságot hoz mindenkinek!

Ez a cikk a következők alapján készült: Andrej Kurpatov “Boldog gyermek” című könyve. Univerzális szabályok”, weboldalak /, / és anyagok a tanárok munkájából és a Szolnyickó Gyermekotthon RK domsolnyshko személyzetének oktatási gyakorlatából.kz/o-nas/o-detskom-dome/