A gipszkarton és a gipszkarton összehasonlítása | Melyik a jobb a falak számára?

Gyakran felmerül a kérdés, hogy az új épületek befejező munkálatai vagy felújítása során melyik lehetőséget válasszuk a falak kiegyenlítésére – gipszkarton burkolat vagy gipszkarton burkolat? Erre a kérdésre senki sem tud egyértelmű választ adni, mivel mindegyik kivitelnek vannak bizonyos előnyei, de hátrányai is. Szakértőink – profi építők – elemezték a gipszkartonnal és gipszkartonnal történő befejezés sajátosságait, és kiemelték az egyes módszerek előnyeit és hátrányait, ami segít a végső döntés meghozatalában.

A jobb áttekinthetőség érdekében az alábbi táblázatban összefoglaltuk a falak befejezésének mindkét módszer előnyeit és hátrányait.

Mi a gipszkarton

A gipszkarton egy előre gyártott építési termék, amely vékony falú, mindkét oldalán vastag kartonréteggel laminált építőgipszből álló lap. A gyártók többféle gipszkartontípust gyártanak, amelyek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, és amelyeket különböző célú helyiségek díszítésére terveztek.

Gipszkarton típusok és alkalmazásuk

A gipszkarton geometriai jellemzői

A leggyakoribb gipszkartonlap mérete 1200 x 2500 mm, bár a gyártók más méretű lapokat is gyártanak: a szélesség 625 mm, a hossz 1500 mm és 4000 mm között van. a lemezvastagság 6,5 és 12,5 mm között lehet. A gipszkartonlapot az élprofil alapján is meg lehet különböztetni:

1. téglalap alakú szegély PK jelöléssel;

2. szegélyezés egyoldalú ritkítással – jelölés OK;

3. szegély, egyik oldalán félköríves – jelölés PLK;

4. szélei elvékonyodtak, egyik oldalán félkör alakúak – PLUK jelölés;

5. lekerekített él – ZK jelölés.

A gipszkartonlapok szélei profilozottak, hogy a beépítés után egyszerűbbé tegyék a közöttük lévő fugák kikészítését.

A gipszkarton különleges jellemzői

A gipszkarton fő célja a falak és mennyezetek felületének kiegyenlítése. A gipszkartonlapok használatakor a következő tulajdonságokkal és alkalmazási szabályokkal kell tisztában lennie:

1. Normál használatú helyiségek falainak és válaszfalainak burkolására, valamint könnyű válaszfalak építésére favázas vagy vékonyfalú acélprofilokkal 12,5 mm vastagságú szabványos gipszkartonlapot használnak;

2. Vékonyfalú acélprofilokból készült vázszerkezetű mennyezetek és álmennyezetek, valamint normál használatú helyiségekben lévő fagerendák burkolásakor 8 vagy 9,5 mm vastagságú szabványos gipszkartonlemezeket használnak;

3. A különleges működési feltételekkel rendelkező helyiségek falainak és mennyezetének burkolására – fokozott páratartalom vagy tűzveszély, fokozott zajszigetelési követelmények mellett – megfelelő tulajdonságokkal rendelkező – tűzálló, nedvességálló vagy akusztikus – gipszkartonlemezeket használnak;

4. a legalább 6,5 mm vastagságú szabványos gipszkartonlapokat összetett alakú szerkezetek, például boltíves falak, lekerekített falak, kerek oszlopok és pillérek, különböző magasságú álmennyezetek stb. építéséhez használják.., Mivel a gipszkartonlap nedvesítés vagy a lap felületének szegmensekre vágása után meghajlítható.

A gipszkartonnal burkolt felületek technikája

A falak és mennyezetek gipszkartonnal való borításának technikája egyszerű, és a fagerendák vagy vékonyfalú horganyzott acélprofilok keretének burkolását jelenti, amelyeket a fal vagy a mennyezet felületéhez rögzítenek. A keret vízszintes vezetősínekből áll, amelyeket a padlóhoz és a mennyezethez rögzítenek a fal mentén, valamint függőleges csapokból, amelyeket 600 mm-es osztással szerelnek fel, és a vezetősínekhez rögzítenek. A 600 mm-es távolság nem véletlen, mivel ez az 1200 mm-es gipszkartonlapok szabványos szélessége.

1. A keret felállítása után a gipszkartonlapok összeszerelése következik; a gipszkartonlapok függőlegesen kerülnek beépítésre, és önmetsző csavarokkal rögzülnek a keret csapjaihoz és a vezetősínekhez. Van egy rögzítés a kerület mentén minden egyes lemez és pontosan a közepén, az önmetsző csavarok kerülnek a távolság 200-250 mm, a találkozásánál két szomszédos lemezek kerülnek egy résbe.

2. Az összes tábla felszerelése után az illesztéseket maszkolószalaggal lezárjuk, majd az illesztéseket és a burkolat teljes felületét beragasztjuk. A vékonyított szélű gipszkarton használata megkönnyíti a hézagok kitöltését és magas minőségű kivitelezést biztosít. Az alapozás után a falfelületet alapozzák és a belsőépítészeti megoldásoknak megfelelően – festve, tapétázva, csempézve stb. – befejezik..

3. Ugyanezt a technológiát alkalmazzák a mennyezetburkolatoknál is.

A falak vagy mennyezetek gipszkartonnal történő kiegyenlítésének másik lehetősége, hogy a lapokat közvetlenül a felületre rögzítik egy speciális ragasztóanyaggal, keretezés nélkül. Ennek fő feltétele, hogy a felületek tökéletesen egyenletesek legyenek, ami számos előkészítő munkát igényel.

A gipszkarton burkolatok előnyei és hátrányai

A gipszkartonnal burkolt falak előnyeia burkolólapok használatának fő okai a következők:

1. A munka technológiájának összetettsége, amelyet nem szakemberek is el tudnak végezni a kézzel való munkavégzés alapvető készségeivel. A gipszkartonlapok könnyen megmunkálhatók – fűrésszel vághatók, nedvesítés után hajlíthatók vagy szegmensekre vághatók;

2. a munkálatok és a felhasznált anyagok viszonylag alacsony költsége a falak kiegyenlítésének más módszereivel összehasonlítva;

3. Rövid határidő a burkolási munkálatokhoz;

4. A munka „tisztasága”, mivel a gipszkartonozás sokkal kevesebb hulladékot, építési hulladékot és szennyeződést termel, mint más, különösen „nedves”, habarcsot használó befejező eljárások;

5. A különböző típusú gipszkartonok használatának lehetősége, amelyeket kifejezetten a speciális működési feltételekkel rendelkező – nedvességálló, tűzálló vagy akusztikus – helyiségek befejezéséhez terveztek;

6. A gipszkartonlemezek felhasználásának lehetősége építészetileg kifejező belső terek kialakítására, összetett formájú elemekkel;

7. Abban az esetben, burkolat egy keret lehetséges, hogy elrejtse a mérnöki kommunikáció alatt egy felület gipszkarton vagy eszközök ebben a térben a további hő- vagy zajszigetelés.

A hátrányok közé tartoznak:

1. A hasznos tér csökkenése a keretre szerelt burkolat esetében, amely ugyan szorosan a falakhoz van illesztve, de „megeszi” a néhány centiméteres teret;

2. A gipszkarton nem túl ellenálló a mechanikai igénybevételekkel szemben;

3. a szekrények, polcok stb. falra akasztásának nehézségei..

Mi a gipszkarton

A falak vakolása a korábban előkészített aljzatra egy réteg vakolathabarcs felhordásából áll, amely eltérő összetételű lehet. A vakolóhabarcs fő összetevője a kötőanyag. A habarcsot cement, mész vagy gipsz kötőanyaggal keverik. A habarcs egyik vagy másik összetételének kiválasztása a vakolandó fal anyagától függ. a falak építéséhez használt alapanyagok: tégla vagy kő, beton és fa. Minden esetben a vakolás folyamata a saját szabályai szerint.

A kőre vagy falazatra történő vakolást cement- vagy mészhabarccsal végzik különböző adalékanyagokkal, betonfelületeken – cementkötőanyagon alapuló habarccsal, fafelületeken – mész-gipsz habarccsal.

A vakolástechnológia általában három oldatréteg: egy szóróréteg, egy alapozóréteg és egy fedőréteg egymás utáni felhordásából és simításából áll. A stukkónak három típusát különböztetjük meg, attól függően, hogy hogyan alkalmazzák és milyen vastagságúak: közönséges, fejlett és kiváló minőségű stukkó. Az adott helyiség rendeltetésétől és használatától függően különböző típusú gipszkartonokat használnak.

Kő- vagy betonfelületek vakolása

Bármilyen típusú vakolat alkalmazása előtt elő kell készíteni a felületet, amelynek technológiája a falak anyagától függ.

1. A vakolattal való bevonásra szánt kő-, tégla- és betonfalfelületeket először is meg kell tisztítani a különböző szennyeződésektől – por, olaj- és olajfoltok, a falazat felületén lévő felszálló sók… A fugázás nélkül végzett falazási és kőművesmunkák jól alkalmazhatók bármilyen típusú vakolathoz, biztosítva a jó tapadást a befejező réteghez. Sima betonfelületeken e célból kaparást vagy bevágást kell készíteni.

2. A tökéletesen sima felület elérése érdekében a falat először a függőleges és vízszintes síkban szintezési technikákkal ellenőrzik, majd ezt követi a jelek vagy esztrichek beépítése. A fal függőleges síkját egy fém vízmértékkel kell ellenőrizni, amelynek átmérője nem haladhatja meg a 20 mm-t; a vízszintes síkot vakolóléc és vízmérték segítségével kell ellenőrizni. A tégla- és fafalakba történő viszonyítási pontok felszereléséhez szögeket vagy fa léceket lehet beütni; betonfelületekhez habarcsbélyegzőket használnak, amelyek csonka csúcsú, körülbelül 5×5 cm méretű, a leendő vakolatréteg vastagságának megfelelő magasságú piramisok. Fémleltári osztályokat is használnak.

3. A szögek és bélyegzők a falhoz vannak rögzítve 1-3 méter távolságra egymástól, valamint a falak és a mennyezet 300-400 mm távolságra vannak a falhoz rögzítve. A jó minőségű vakolat elérése érdekében az előkészítő kiegyenlítő réteg elrendezése előtt állítsa be a habarcsból vagy 50×50 mm keresztmetszetű fagerendákból készült gerendákat. Abban az esetben, ha a habarcs, amelyből készültek, nem felel meg a befejező réteg habarcs összetételének, a jelzőfényeket és a jeleket a vakolási munkák befejezése után levágják.

4. A falak kiálló részei – oszlopok, pilaszterek – vakolathálóval vannak borítva, mivel a befejező réteg nem tapad jól az ilyen kiálló részekhez. Ehhez 10×10 mm-es szemméretű finom dróthálót vagy szintetikus szálas hálót használnak. A vakolat repedésének megelőzése érdekében a különböző anyagokból épült falak közötti fugákat is erősítsük meg a fugák mindkét oldalán 50 cm szélességben. A fém- és üvegszálas hálókkal történő megerősítést a falakon lévő különböző hornyok, például az elektromos vezetékeket és egyéb kommunikációs csatornákat tartalmazó hasadékok és csatornák fedésére is használják.

5. Többféle üvegszálas hálótípus használható: kígyózó, radiális és üvegszálas háló. A gipszvakolat lavsanból, polipropilénből készül. A megerősített pince kialakításához a szükséges helyeken az első réteg vakolóhabarcsot kell felvinni, majd a hálót bele kell ágyazni, és ezt követően azonnal a második réteg habarcsot kell felvinni.

Fából készült falak vakolása

A fából készült falfelületek vakolása előtt azokat is megtisztítjuk a szennyeződésektől, majd 45 mm távolságra egymástól finom lécekkel kárpitozzuk. A zsindelyek rögzítése két léc metszéspontjának egy harmadikba való szögelésével történik, ha a mennyezet kárpitozott, és minden lécen keresztül, ha a falak kárpitozottak. A lécek a padlófelülethez képest 45 fokos szögben vannak elhelyezve. egyszerű módja – kárpitos panelek, amelyek előre gyártott vízszintes felületre, majd gyorsan rögzíteni a falfelületre.

A lécek végei közötti távolságnak legalább 3 cm-nek kell lennie, különben ha a nedves vakolat alatt megduzzadnak, repedések keletkezhetnek a felületen. A zsindelyeket a fal aljától kezdve, a tetejére érve, ha szükséges, folytassa a mennyezet kárpitozását.

A fából és más anyagból készült falak közötti fugákat fémhálóval kell megerősíteni. Ha a vakolati munkákat magas páratartalmú helyiségekben – fürdőszobákban, konyhákban és WC-kben – végzik, akkor a falak nedvességzáró réteggel való borítása előtt a falakat egy nedvességzáró réteggel fektetik.

A vakolati munkák befejezése után a befejező rétegnek több hétig kell száradnia. A falfelületet ezután több rétegben alapozzák és vakolják. A gitt megszáradása után egy réteg speciális alapozót visznek fel, majd megkezdődhet a befejező munka – festés, tapétázás, csempézés stb.. a belsőépítészeti megoldásoknak megfelelően.

A vakolat előnyei és hátrányai

A falak vakolattal történő kiegyenlítésének előnyei a következők:

1. a burkolat tartóssága. A falak minőségi vakolása után a burkolat sok évtizedig szolgál majd javítás nélkül, az aktualizálás csak egy felületi befejező rétegnek – festéknek, tapétának vagy burkolatnak – lesz kitéve;

2. tartósság és megbízhatóság – a gipszkarton bevonat még a jelentős mechanikai igénybevételeknek is ellenáll, ami a gipszkartonról nem mondható el;

3. bútorok, nehéz lakberendezési kiegészítők, háztartási és elektronikai készülékek és egyéb berendezések minden félelem nélkül felakaszthatók a vakolt falakra;

4. A gipszkarton kis vastagsága miatt csak kis mértékben csökkenti a helyiség hasznos területét;

5. A sokféle típusú és textúrájú dekoratív vakolat használatával gazdag és eredeti belső terek hozhatók létre.

A gipszes módszer hátrányai a következők:

1. A gipszkarton gipszkartont néhány héten belül fel kell vinni a falfelületre;

2. a munka technológiájának szigorú betartása, amelyet magasan képzett szakembereknek kell elvégezniük;

3. „Nedves folyamatok nagy mennyiségű szennyeződéssel és törmelékkel

4. Viszonylag magas munkadíjak és felhasznált anyagok.