10 Shishkin leghíresebb festményei

*A legjobbak áttekintése a szerkesztők szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem reklám, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt kérjük, konzultáljon szakemberrel.

Ivan Ivanovics Sishkin az egyik leghíresebb orosz tájképfestő. Életműve nagy hatással volt az orosz kultúrára, és néhány festménye (különösen a „Reggel a fenyőerdőben”) valóban szimbolikus jelentőségűvé vált a nemzeti művészet számára.

Ivan Shishkin finom képessége a természet megtestesítésére már fiatalkorában nyilvánvaló volt. Míg művésztársai a szentpétervári Császári Művészeti Akadémia falai között festettek, a festő állandóan a városon kívülre utazott, hogy életből rajzoljon etűdöket. Például egyik leghíresebb festménye, a „Fenyő a Valaamon” még diákként készült.

Ma már a volt Szovjetunió szinte minden lakosa ismeri Sishkint. Persze, sok szempontból a művei a „kulturális kódba” illeszkednek, köszönhetően a tömeges vonzerejének. A „Reggel a fenyőerdőben” című kép például egy „Medvék az erdőben” édességcsomagot díszít. De nem ez az egyetlen mű, amelyről a művész híres. Azok számára, akik szeretnék érezni az őshonos természet szépségét, elkészítettük Shishkin 10 leghíresebb festményének értékelését.

A minősítés a keresőmotorok adatain alapul. Minél gyakrabban említenek egy képet az interneten – annál magasabb a pozíciója a toplistán.

Shishkin leghíresebb festményeinek áttekintése

Jelölés	hely	A munka	értékelés
Shishkin leghíresebb festményeinek áttekintése	10	„Az erdő kivágása”	4.1
9	„Napfényes fenyők”	4.2
8	„The Woodlands”	4.3
7	„A sík völgyek között”	4.4
6	„A tölgyfa liget”	4.5
5	„Egy hajó liget”	4.6
4	„A vad északon”	4.7
3	„Fenyőerdő”	4.8
2	„A rozs”	4.9
1	„Reggel a fenyőerdőben”	5.0

„Naplózás”

Értékelés: 4.1

„Fakitermelés” – az orosz festő egyik első festménye. Ivan Ivanovics Sishkin már 1867-ben megalkotta, nem sokkal azután, hogy befejezte tanulmányait a düsseldorfi művészeti iskolában. És ezzel a munkával kezdődik Sishkin festői karrierje, akinek vásznain az orosz erdő képei dominálnak.

A Fák kivágása élénken mutatja a düsseldorfi művészeti iskola elemeit. A festő még csak most mutatja be képességeit, és saját tehetsége még gyerekcipőben jár. A vásznat a cselekmény hiánya ellenére epikus jellege jellemzi, amely a színek és a tér manipulációján, valamint a kompozíción keresztül mutatkozik meg. Egy kidőlt fenyőfa a kép közepén. A fa elég fiatal volt, és a tuskó még mindig úgy csöpög a gyantából, mint a vér.

A továbbiakban a kompozíció kibontakozik. A patak mögött láthatjuk a parasztokat, akik a fakitermeléssel foglalkoznak. Egyikük táborozásra vagy éjszakai menedékre készül – a kompozíció háttere a kissé sötétedő éggel és az enyhe köddel borított fákkal arra utal, hogy későre jár.

Mint Shishkin más művei, „Az erdő kivágása” is tele van az orosz természetet ábrázoló apró részletekkel. A többnyire tűlevelű erdőt ritkás lombhullató fák tarkítják, amelyek nyilvánvalóan fény- és tápanyaghiányban szenvednek. Az előtérben látható az egyik nyírfa korhadó és repedezett. Láthatjuk, hogy a tavaszi áradású patak hogyan ássa alá a gyökereket – némelyikük már felszínre került, és a gombák élőhelyévé vált. Az előtérben egy kíváncsi állat is látható, aki egy kidőlt fa iránt érdeklődik.

Érdekesség, hogy az egyik kiállításon a „Fakivágás” közvetlenül Verescsagin „A háború apoteózisa” című művével szemben volt kiállítva. A kritikusok pedig megjegyezték a vásznak közötti hasonlóságot. Bár Sishkin festményén nincs közvetlen erőszakos megnyilvánulás, a két mű motívuma hasonló – a pusztulás. A „Fakitermelés” című képen a kompozíciót egy frissen kivágott fenyőfa ovális alakja töri meg, amely a kép közepén helyezkedik el. Mint a koponyák hegye A háború apoteózisában.

„Napfényes fenyők”

Értékelés: 4.2

Az 1886-ban festett „Fenyők napfényben” című alkotás Sishkin kreatív stílusának és műfajának teljes életképességét mutatja. Itt már nem a nagy tanítókat utánozza, hanem a saját képét mutatja meg. Láthatjuk, milyen tökéletesen dolgozik a művész a fénnyel, és a nap a festmény főszereplője.

A sötét fenyők lehettek volna a főszereplők, minden természetes fenségükkel, bizonyos komorságukkal és érthetetlen bölcsességükkel, de mintha elsöpörte volna őket a napfény. A borostyánsárga árnyalatok mindent beborítanak, a holt füvektől az örökzöld koronákig. És csak a sötét árnyékok valahol a vászon mélyén teremtenek térérzetet, és mutatják, hogy még a ragyogó nyári napokon sem tudja a nap teljesen megragadni a jelenetet.

Bámulatos, ahogy a festmény kompozíciója kibontakozik, amikor megnézed. Csak egy erdőszegély az előtérben. De aztán a tónusok játéka egyre mélyebbre vezet minket az ábrázolt fenyőerdőbe, és a kép mintha kinyílna, több részletet tárva fel. Az erdő nyitottnak és titokzatosnak tűnik, egyszerűnek és felismerhetőnek.

„Forest dali”

Értékelés: 4.3

A minősítés előző képével ellentétben az „Forest Dali” az orosz természet erejét, mélységét és rejtélyét mutatja. Ez nagyrészt a művész érzelmi állapotának köszönhető, aminek következtében az 1880-as évek elején készült műveit bizonyos komorság jellemzi. Bár a festő, aki szerelmes volt az orosz természetbe, nem tudta hidegnek és barátságtalannak mutatni, vannak szomorú pillanatok a festményeken, amelyek első pillantásra elég világosnak és egyszerűnek tűnnek.

A művész, viszonylag rövid élete ellenére, kétszer is özvegy volt. 1874-ben, 6 év házasság után első felesége meghalt. Ebben a házasságban háromszor lett apa, de két gyermeke csecsemőkorában meghalt. Miután legyőzte a megpróbáltatásokat, Ivan Shishkin 1880-ban újra megnősült, tanítványa, Olga Lagoda feleségével. Kevesebb, mint egy évvel később betegségben meghalt, hátrahagyva egy fiatal lányát.

Miután túlélt annyi halált, Ivan Ivanovics egyszerűen nem tudott ugyanúgy alkotni. Ebből az időszakból származó festményeit a komorság jellemzi, és az orosz természet fenséges szépségén keresztül közvetíti a művész érzéseit. Az 1884-ben megjelent „Forest Dali” az uráli horizontot mutatja – és a légies, világos, szinte felhőtlen égbolt éles kontrasztot alkot a komor tűlevelű erdővel. Ezen a képen különösen élettelennek és üresnek tűnik. Úgy tűnik, itt egy lélek sincs, csak végtelen fenyők a horizontig. Az erdő élettelenségét egy fontos részlet – az égen szárnyaló madár magányossága – hangsúlyozza.

„A síksági völgy közepén”

Értékelés: 4.4

A „Sík völgyek között” hangulata hasonlónak tűnhet az előző festmény hangulatához a minősítésben. És ez nem meglepő. A „Sík völgyek között” szintén a művész életének egy borús időszakában íródott – a kép 1883-ban jelent meg.

A festmény központi témája a magány. A hatalmas tölgy a mező közepén áll, és csak egy kis országút vezet el mellette. A fa magányos; a festményen semmi sincs, ami akár csak távolról is rímelhetne rá. Sűrű, burjánzó koronájával a tölgy különösen komornak tűnik, kiemelkedik a kompozíció többi, melegebb és világosabb tónusokkal festett részéből.

Érdekes módon a festmény ihletője Alekszej Merzljakov azonos című verse volt. Könnyed és lírai volt azonban, mert a költő akkor írta, amikor szerelmes volt. Mihail Glinka később e vers alapján komponált egy dalt, amely később szinte népdallá vált a tömegtudatban.

Mint Shishkin más festményeit, a „Tölgyfa a völgy közepén” címűt is nagy részletesség jellemzi. Az előtérben rengeteg réti növényt láthatunk. De a művész érzelmi súlyosságáról is árulkodnak – a lehajtott fülek, a letört szárak. A tölgyfa, amely első látásra a háttérben van, élesen magára vonja a kompozíciót, és a mű központi képévé válik.

„Oak Grove”

Értékelés: 4.5

A „The Oak Grove” hangulata rímel a „The Pines Under the Sun” hangulatára. Mindkét műben világos és meleg tónusok uralkodnak. Maga a nap főszerepet játszik a kompozícióban, félretolva más elemeket, és csak a mélységben jelennek meg az árnyékok, amelyek nem tűnnek komornak.

És a hangulatoknak ez a ríme nem meglepő. Mindkét mű a „kései Siskin” alkotása, és 1887-ben készült, amikor a művész már kikerült a depressziós állapotból. A festmények tehát az orosz természetet ünneplik, barátságosnak és nyitottnak mutatják be.

A „The Oak Grove” uralkodó árnyalata azonban a fűzöld. A mű egy lombhullató erdő szélét ábrázolja egy napsütéses napon, valahol a nyár elején. Ezért van az, hogy a fák koronája élénk smaragdzöld, a fű pedig a zöld melegebb árnyalataiban pompázik. A festmény tele van részletekkel, ami jellemző Shishkinre. Láthatjuk itt a tölgyek repedezett kérgét, és a kis réti virágokat, sőt még egy aprócska tavat is – mind benne van a teljes kompozícióban, az erdő érintetlen, érintetlen szépségét közvetítve.

„Egy hajó liget”

Értékelés: 4.6

Az „Egy hajó liget” Ivan Shishkin egyik utolsó műve. A képet 1898-ban, nem sokkal a művész halála előtt festették. Egyébként, Shishkin elhagyta a világunkat a festőállványánál ülve… Sok művészeti kritikus pedig úgy véli, hogy a „Hajóliget” (amelyet teljes egészében „Az Elabuga melletti Afanassov Hajóliget” néven emlegetnek) a művész életművének megkoronázása.

A „Ship’s Grove” nevezetes a jelenet elképesztő színpadra állításával. Ezek már nem orosz jellegű tanulmányok. Ez egy monumentális vászon, pontos tervekkel és szigorú kiegyensúlyozottsággal. Maga a liget – amely hatalmas, vastag törzsű tűlevelűekből áll – nem vonzza túlságosan a figyelmet, és nem tűnik sivárnak és hidegnek.

Ez a hatás nagyrészt annak köszönhető, hogy az előtérben van egy kis tó, egy patak. Egy hidat vetettek át rajta, hogy megmutassák, hogy a hely lakott, és emberek éltek ott, még ha nem is voltak rajta a festményen. Ráadásul a kompozíciót meleg, nyári napsütésben fürdik – és ezért lágy, aranysárga árnyalatokkal festett.

Egyes művészeti kritikusok szerint a „Shipyard Grove” a művész búcsúdalává vált. Ebben a művében végérvényesen deperszonalizált, a természetet olyannak mutatja, amilyen, de számos további jelentést ad hozzá. Megértette, hogy hamarosan elmegy – de az orosz művészet nem fog meghalni, új művészek jönnek helyette, és ezért a fenyőket fiatal hajtások veszik körül.

„Észak vad oldalán

Értékelés: 4.7

Az „On the Wild North” egyike azon kevés megrendelésre készült műveknek, amelyeket Sishkin készített. A festmény keletkezésének idején (1891) a művész már rendkívül népszerű volt. Minden új művét szinte azonnal beváltották, hogy azonnal díszítse valamelyik gazdag földesúr nappaliját.

„A vad északon” című művét viszont szándékosan rendelte meg a művésztől a szentpétervári kiadó, P. . Konchalovsky. A festmény M. Gorkij műveit tartalmazó gyűjtemény borítóját volt hivatott díszíteni. . Lermontova. És még a nevét is a híres orosz költő azonos című versének első sora után kapta.

Bár Sishkin kései munkásságához tartozik, az „Észak vad oldalán” című művet meglehetősen komor hangulat jellemzi. A magány a festmény központi témája. A magányos fenyő, amely az egész előteret elfoglalja, egy bevehetetlen szurdokban áll, hó és sötétség veszi körül. A kompozíció nagy részét közvetlenül Lermontov versének hangulata ihlette, de a művész sötétebbé és súlyosabbá tette azt.

„Fenyőerdő”

Értékelés: 4.8

Az 1895-ben festett „Fenyőfa” című festményen Shishkin professzionális és tapasztalt művészként, saját stílussal jelenik meg. És ez a legélénkebben a mű kompozíciójában nyilvánul meg.

A „Fenyőerdő”-t figyelemre méltó egyensúly jellemzi. Még a rajta lévő tárgyak is az „aranymetszés” elve szerint vannak elrendezve. A kompozíció középpontjában két nagy, örökzöld fenyő áll, amelyeket egy országút választ el egymástól, ezért a függőleges tengelytől kissé távolabb helyezkednek el. A háttérben lévő további fák is szimmetrikusan vannak elhelyezve (egy a fenyőktől balra és egy jobbra), ami javítja a kompozíció egyensúlyát. A fenyőerdő sötét csíkját a mélykék égbolt és a világos zöld-sárga erdőszegély keretezi.

Sishkin kései munkásságára jellemző egyéb elemek is megjelennek ebben a műben. A festményen a fény háromdimenziós, áthatol a fák vastagságán. Hangulat – békés. A természetet nem önmagában mutatja be, inkább az emberi élet részeként – ami a patakot keresztező országút barázdált nyomvonalán is nyilvánvaló.

„A rozs”

Értékelés: 4.9

A „Rozsda” az orosz természet szépségét ünnepli”, a művész egyik legkifejezőbb és legfelismerhetőbb festménye. A festmény azonban leginkább a szerző színezői képességeiről ismert.

Az arany és a kék a kép fő árnyalatai. Ezek az orosz művészet klasszikus színei, amelyek az ikonfestészet idejéből származnak. Az aranyszínű rozs kontrasztban áll a környező növények sötétzöld árnyalataival (a fák, amelyek mélységet adnak a képnek, és a fű az előtérben), de nem ellensúlyozza a tónusegyensúlyt.

A kompozíció az aranymetszés elvére épül. A fő elem, egy aranyszínű rozsföld, a kép alsó harmadában található. A felső részt a mélykék égbolt képviseli, a kék számos árnyalatával. A fák nem vonzzák túlságosan a figyelmet, de a térfogat megteremtését szolgálják – a festmény térbeli, egy végtelen mezőt ír le.

Ugyanakkor a festményen olyan részletek is vannak, amelyek a művész személyes érzéseit tükrözik. Egy kis halott fenyőfa a háttérben disszonánsnak tűnik, éles kontrasztban a kompozíció többi részével, az élet ünneplésével. Nem sokkal azelőtt, hogy a festményt 1878-ban bemutatták a nyilvánosságnak, a művész számos személyes tragédiát élt át, amelyek a vászon érzelmi hátterében is tükröződtek.

„Reggel a fenyőerdőben

Értékelés: 5.0

Az 1889-ben festett „Reggel a fenyőerdőben” Ivan Ivanovics Siskin leghíresebb festménye. De nemcsak a kompozíció tette népszerűvé a festményt, amely a legélénkebb orosz természetet ábrázolja. A „Reggel a fenyőerdőben” ma már csokoládécsomagokon, különböző ajándéktárgyakon és háztartási cikkeken látható. A modernitásban tükröződő kortárs orosz kultúra valóságos szimbólumává vált.

A festmény legfontosabb jellemzője a dinamikus kompozíció. Ha korábbi munkáiban a művész az orosz természet nyugodt szépségét statikus állapotban örökítette meg – erdők, erdőszélek, patakok, mezők és magányos fák -, itt a fő hangsúly a vidám kölykökön van.

A fénnyel való munka is érdekes. Más festményekkel ellentétben itt a nap szó szerint a háttérben van. Kiegészíti a természetet, nem pedig uralja azt. A kompozíció központi része sötét, kontrasztos a háttérrel, de nem komor. És hadd játszanak a kölykök egy kidőlt fenyőfán – ez nem a fa halálának súlyossága, hanem az élet új körének éneklése.

Érdekes, hogy ezt a festményt nem egyedül Sishkin festette. Ivan Ivanovics maga nem volt állatbarát. Nem tudott állatokat festeni, és a vásznon lévő kölykök úgy néznek ki, mint az élők. A lényeg, hogy ezeket egy másik híres orosz művész, K. . Savitsky. De a nevét kitörölték az időből, mert a gyűjtő tettei miatt P. . Tretyakov.

Amikor a „Reggel a fenyőerdőben” P. P. Prydzinskii kezébe került, az egy műalkotás. . Tretyakov, a gyűjtő kitörölte a második művész aláírását. Ennek eredményeként sokáig azt feltételezték, hogy én. . Shishkin az egyedüli szerzője a vászonnak. Valójában csak az erdőt festette meg. A medvebocsok azonban Szavicszkij munkájának gyümölcsei.