- A világ legnagyobb szöcskéinek rangsora
- 9. helyezett: Zöld szöcske (Tettigonia viridissima), legfeljebb 43 mm
- 8. hely: Sztyeppkóró (
adyporus m
tituberc
atus), legfeljebb 60 mm
Rangsor: 4.3
A Pallas Voles, más néven a “nagy lúd”, egy nagy szöcske, amely nem képes ugrálni vagy repülni. Tehát az egyetlen dolog, amit tehet, hogy átmászik a földön… A rovarok hossza elérheti a 60 mm-t (nőstények, a petefészkekkel együtt).
Pallas Voles A Pallas egy reliktum faj, amely evolúció nélkül maradt fenn az őskor óta. Erdély, Mongólia és Észak-Kína érintetlen sztyeppéin fordul elő. Számos Vörös Adatkönyvben szerepel, mivel nem tudott alkalmazkodni az emberrel való együttéléshez. Az emberi tevékenységek, mint például a szarvasmarhák legeltetése és az érintetlen sztyeppék felszántása, megzavarják a pallas szöcske élőhelyét, és a fajt különösen érzékennyé teszik az éghajlati változásokra. Mongóliában és Kínában a szöcskét sült formában ételként is használták.
A szöcskék szokatlan megjelenésűek – nehéz, terjedelmes test, rövid lábak, a szárnyak teljesen hiányoznak (még az elytra is gyakorlatilag hiányzik, mint a sztyeppei szöcskéknél). Világosbarna színű, fekete és vörös foltokkal. Mindenevők, de nem vadásznak – növényeket és a nagy rovarok maradványait fogyasztják. Fogságban kannibalizmus is megfigyelhető.
6. hely: Tűs ördög (Panacanthus cuspidatus), 60 mm-ig
Értékelés: 4.5
A tűs ördögszöcske (Panacanthus cuspidatus) meglehetősen ritka és kevéssé tanulmányozott rovar. A fajt csak nemrég fedezték fel, trópusi erdőkben található. A rovar akár 60 mm hosszúra is megnőhet.
Nevét az egész testét borító háromszög alakú tüskékről kapta. A szöcske védekezésre használja őket, ami lehetővé teszi számára, hogy viszonylag nagy madarakat is visszavágjon. Veszély esetén a tűs ördög feláll a hátsó lábaira, és elkezdi lóbálni az elülső mancsait, amelyek a legélesebb tüskékkel vannak ellátva. A sárga-narancssárga-fekete rágókkal és rózsaszín-vörös szemekkel ellátott fej szintén hozzájárul a megfélemlítő megjelenéshez. A rovar testének többi része élénkzöld – kivéve a hasát, amely sárga.
A “liliom ördög” egy éjszakai rovar. Mindenevő, de táplálékának nagy részét növényi táplálék teszi ki: gyümölcsök, magvak, zöld anyagok. Érdekes módon a Panacanthus cuspidatus hallószervei nem a hátsó lábakon helyezkednek el, mint más szöcskéknél, hanem az elülső lábakon.
A sztyeppei tüskés ördög szárnyai kezdetlegesek, akárcsak a tüskéskulláé. Kizárólag pacsirtázásra használják őket. A szöcske nem tud repülni.
5. hely: A mormon szöcske (Ana
us simplex), legfeljebb 80 mm
Értékelés: 4.6
A sztyeppei szöcske a legnagyobb szöcske Oroszországban. Akár 80 mm hosszúra is megnőhet. Az ország egész dél-európai részén, valamint Ukrajnában, Kazahsztánban és Grúziában megtalálható. Azonban nem terjedt el széles körben, mivel élőhelye elpusztult, ezért szinte minden ország Vörös Könyvében szerepel.
Mint vastaglábú sáska, a sztyeppi vöröshasú a szántatlan réteket kedveli. Az emberi mezőgazdasági tevékenységek, beleértve a legeltetést és a növénytermesztést, a rovar természetes élőhelyének elpusztításához vezettek.
A préri szöcske nagyon jól felismerhető megjelenésű. Gyakorlatilag az egész teste sötétzöld, ami segít neki, hogy beleolvadjon a fűbe. Szárnyak teljesen hiányoznak, még kezdetleges elytra sem. Az elülső lábak erősek, mint az imádkozó sáskáké, hegyes szélűek.
A préri szöcske egyik legérdekesebb tulajdonsága a parthenogenetikus szaporodás. A szöcskének nincsenek hímjei, csak nőstényei. Képesek megtermékenyítés nélkül tojásokat rakni, amelyekből genetikailag azonos szöcskék kelnek ki. Valójában a sztyeppei szöcske szaporodással klónozza magát. E szaporodási mód miatt a rovarnak nincsenek “párzási időszakai” – a nőstény egész életében tojásokat rak, és még az elpusztult példányoknak is több egység van a “méhében”.
A préri szöcske egy ragadozó szöcske, amely a lesvadászat típusát használja. A rovar a fűben ólálkodik, majd megtámadja a közelben lévő kisebb gerincteleneket. Tápláléka kisebb szöcskék, lepkék, bogarak, bogarak és sáskák.
3 hely: Sivatagi sáska (Schistocerca gregaria), legfeljebb 100 mm hosszúságú
Értékelés: 4.8
A sivatagi sáska, más néven afrikai sáska, a család legnagyobb tagja. Akár 100 mm hosszúra is megnőhet. A sivatagi sáska rajok a legveszélyesebbek az emberre nézve. Egész földeket, zöldségeskerteket és szőlőültetvényeket képesek felfalni, így az emberek egész évre élelem nélkül maradnak. És akkor egy újabb raj fog berepülni.
A sivatagi sáska nem csak falánk (naponta ugyanannyi zöld anyagot eszik, mint amennyit nyom). Képes több tíz kilométeres távolságra is repülni, nagyon nagy sebességgel. Ez a rovar is nagyon gyorsan szaporodik. Egy év alatt 5-7 új sáska-nemzedék születik.
A sivatagi sáska főként Afrika északi részén, a kontinens trópusi és szubtrópusi területein él. De elterjedhet Hindusztánban és Arábiában is. elégséges táplálékforrás esetén helyhez kötött, de éhínség esetén akár több tucat vagy több száz kilométert is repülhet, hogy elegendő zöldanyagot találjon. Fűfélékkel, levelekkel és a fák és cserjék termésével táplálkozik.
Ez a rovar élénksárga színű, világosabb színű alhasával. A szárnyak áttetszőek, apró fekete foltokkal. Repülés közben jellegzetes csörgést bocsát ki, amely a rajokban a rajoktól több kilométerre felismerhető dübörgéssé alakul, jelezve a sáska közeledtét.
2. helyezett: óriás ouette (Deinacrida heteracantha), 100 mm-ig
Értékelés: 4.9
Az óriás ouette a nemzetség legnagyobb tagja, és a világ egyik legnehezebb rovara. A faj nőstényei akár 100 mm hosszúra és 71 grammosra is megnőhetnek. Természetesen nem tud repülni vagy ugrani, hanem inkább kúszik a méreteivel.
Az óriás oueta Új-Zélandon endemikus. Nagyon ritka a vadonban, az egyetlen ismert populáció a Little Barrier Nemzeti Parkban található. Világosbarna színű, fekete csíkokkal. A szöcskét a hátsó lábain lévő négy hosszú tüske jellemzi. Ha megijed, felemeli a lábait, és így fenyegető testtartást vesz fel.
Érdemes megjegyezni, hogy a 71 grammos súly nem csak a sivatagi sáska legnagyobb feljegyzett súlya. Csak a petézésre kész nőstényeknek van ilyen tömege. A “jövőbeli utódok” nélkül a rovar csak 19-25 grammot nyom.
Bár nagyok és nehezek, az óriás szöcske növényevő szöcske. Táplálékuk magvakból, gyümölcsökből, termésekből és virágokból áll. A rovarok fehérjetáplálékkal is “táplálkoznak”, apró gerincteleneket esznek… Az Ueták bejutnak a helyi ökoszisztémába, egyes növények magjait terjesztik, miután megették a terméseiket.
1. díj: Nagy hosszúszarvú szöcske (Arachnacris corpora)
s), legfeljebb 130 mm
Értékelés: 5.0
- 6. hely: Tűs ördög (Panacanthus cuspidatus), 60 mm-ig
- 5. hely: A mormon szöcske (Ana us simplex), legfeljebb 80 mm
- 3 hely: Sivatagi sáska (Schistocerca gregaria), legfeljebb 100 mm hosszúságú
- 2. helyezett: óriás ouette (Deinacrida heteracantha), 100 mm-ig
- 1. díj: Nagy hosszúszarvú szöcske (Arachnacris corpora) s), legfeljebb 130 mm
*A legjobbak áttekintése a szerkesztők szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem reklám, és nem minősül vásárlási ajánlásnak. Vásárlás előtt kérjen szakértői tanácsot.
A szöcskék a dél-oroszországi és a posztszovjet országok lakosai számára a legismertebb rovarok közé tartoznak. A sztyeppéken élnek, és felismerhető ciripelésükkel töltik meg ezeket a nyílt tereket. A szántóföldekről a zöldségeskertekbe költöznek, ahol a paradicsom sűrűjéből repülnek fel a betakarítás idején.
A szöcskefélék családjába tartozó rovarok általában a civilizáció kezdete óta együtt élnek az emberiséggel. A sáskák veszélyes kártevők, amelyek rajzásukkal éhínséget és dögvészeket okozhatnak, még a Bibliában is említik őket. A tücskök nem olyan ijesztőek, bár elaludni a ciripelő hangjaikra valahonnan az ágy (vagy a szekrény) alól? Vagy talán a tapéta alatt van? Hol van??!) rendkívül nehéz. Úgy tűnik tehát, hogy a szöcskék nem kevesebb, mint látványosak.
Nem, természetesen igen. Méret. Egyes rovarfajok lenyűgöző méretűre nőnek. Ők a legnagyobb szöcskék a világon, és itt fogunk beszélni róluk.
A világ legnagyobb szöcskéinek rangsora
| Jelölés | hely | név | Hosszúság |
| A világ legnagyobb szöcskéinek rangsora | 9 | Zöld szöcske (Tettigonia viridissima) | 43 cm. |
| 8 | A sztyeppei fattyúfejű ( adyporus m
|
60CM. | |
| 7 | Pallas szöcske (Deracantha onos) | 60CM. | |
| 6 | A papucsos ördög (Panacanthus cuspidatus) | 60CM. | |
| 5 | Szöcske mormon (Ana us simplex) |
80CM. | |
| 4 | Sztyeppei nyúl (Saga pedo) | 80CM. | |
| 3 | Sivatagi sáska (Schistocerca gregaria) | 100CM. | |
| 2 | Az óriás ueta (Deinacrida heteracantha) | 100CM. | |
| 1 | Óriás hosszú lábú szöcske (Arachnacris corpora)
|
130CM. |
9. helyezett: Zöld szöcske (Tettigonia viridissima), legfeljebb 43 mm
Értékelés: 4.2
Kezdjük az ismerős zöld szöcskével, más néven közönséges szöcskével. Ezek a rovarok Oroszországban gyakorlatilag mindenütt megtalálhatók, kivéve talán Szibériát és a cirkumpoláris területeket. A legnagyobb szöcskék akár 28-43 mm hosszúra is megnőhetnek.
Neve ellenére a szöcske nem feltétlenül kivételesen zöld. Előfordulási helyétől függően a sárga vagy barnásbarna alfaj is előfordul. Így Oroszország déli részén (Rosztov és Krasznodar terület) piszkos sárga rovarok élnek piros, kék vagy átlátszó szárnyakkal.
Meglepő módon, a közönséges szöcskék ragadozók… Apró rovarokkal táplálkoznak, gyakran fognak lepkéket, és időnként kannibalizmushoz folyamodnak. Ha nincs elegendő táplálék, a szöcskék átállhatnak növényi táplálékra – és akkor kártevővé válhatnak. Ahhoz, hogy elegendő energiát gyűjtsenek, nagy mennyiségű zöld anyaghoz fordulnak, leveleket, gabonafürtöket, sőt rügyeket vagy virágokat szedegetnek.
A szöcskéknek elég magas páratartalomra van szükségük a megfelelő túléléshez. Így könnyebb megtalálni őket a rendszeresen öntözött zöldségeskertekben, mint a szántóföldek közepén. Erdőszéleken, füves mocsarakban, folyók és patakok parti sávjaiban is élnek.
8. hely: Sztyeppkóró (
adyporus m
tituberc
atus), legfeljebb 60 mm
- atus), legfeljebb 60 mm
Rangsor: 4.3
A Pallas Voles, más néven a “nagy lúd”, egy nagy szöcske, amely nem képes ugrálni vagy repülni. Tehát az egyetlen dolog, amit tehet, hogy átmászik a földön… A rovarok hossza elérheti a 60 mm-t (nőstények, a petefészkekkel együtt).
Pallas Voles A Pallas egy reliktum faj, amely evolúció nélkül maradt fenn az őskor óta. Erdély, Mongólia és Észak-Kína érintetlen sztyeppéin fordul elő. Számos Vörös Adatkönyvben szerepel, mivel nem tudott alkalmazkodni az emberrel való együttéléshez. Az emberi tevékenységek, mint például a szarvasmarhák legeltetése és az érintetlen sztyeppék felszántása, megzavarják a pallas szöcske élőhelyét, és a fajt különösen érzékennyé teszik az éghajlati változásokra. Mongóliában és Kínában a szöcskét sült formában ételként is használták.
A szöcskék szokatlan megjelenésűek – nehéz, terjedelmes test, rövid lábak, a szárnyak teljesen hiányoznak (még az elytra is gyakorlatilag hiányzik, mint a sztyeppei szöcskéknél). Világosbarna színű, fekete és vörös foltokkal. Mindenevők, de nem vadásznak – növényeket és a nagy rovarok maradványait fogyasztják. Fogságban kannibalizmus is megfigyelhető.
6. hely: Tűs ördög (Panacanthus cuspidatus), 60 mm-ig
Értékelés: 4.5
A tűs ördögszöcske (Panacanthus cuspidatus) meglehetősen ritka és kevéssé tanulmányozott rovar. A fajt csak nemrég fedezték fel, trópusi erdőkben található. A rovar akár 60 mm hosszúra is megnőhet.
Nevét az egész testét borító háromszög alakú tüskékről kapta. A szöcske védekezésre használja őket, ami lehetővé teszi számára, hogy viszonylag nagy madarakat is visszavágjon. Veszély esetén a tűs ördög feláll a hátsó lábaira, és elkezdi lóbálni az elülső mancsait, amelyek a legélesebb tüskékkel vannak ellátva. A sárga-narancssárga-fekete rágókkal és rózsaszín-vörös szemekkel ellátott fej szintén hozzájárul a megfélemlítő megjelenéshez. A rovar testének többi része élénkzöld – kivéve a hasát, amely sárga.
A “liliom ördög” egy éjszakai rovar. Mindenevő, de táplálékának nagy részét növényi táplálék teszi ki: gyümölcsök, magvak, zöld anyagok. Érdekes módon a Panacanthus cuspidatus hallószervei nem a hátsó lábakon helyezkednek el, mint más szöcskéknél, hanem az elülső lábakon.
A sztyeppei tüskés ördög szárnyai kezdetlegesek, akárcsak a tüskéskulláé. Kizárólag pacsirtázásra használják őket. A szöcske nem tud repülni.
5. hely: A mormon szöcske (Ana
us simplex), legfeljebb 80 mm
Értékelés: 4.6
A sztyeppei szöcske a legnagyobb szöcske Oroszországban. Akár 80 mm hosszúra is megnőhet. Az ország egész dél-európai részén, valamint Ukrajnában, Kazahsztánban és Grúziában megtalálható. Azonban nem terjedt el széles körben, mivel élőhelye elpusztult, ezért szinte minden ország Vörös Könyvében szerepel.
Mint vastaglábú sáska, a sztyeppi vöröshasú a szántatlan réteket kedveli. Az emberi mezőgazdasági tevékenységek, beleértve a legeltetést és a növénytermesztést, a rovar természetes élőhelyének elpusztításához vezettek.
A préri szöcske nagyon jól felismerhető megjelenésű. Gyakorlatilag az egész teste sötétzöld, ami segít neki, hogy beleolvadjon a fűbe. Szárnyak teljesen hiányoznak, még kezdetleges elytra sem. Az elülső lábak erősek, mint az imádkozó sáskáké, hegyes szélűek.
A préri szöcske egyik legérdekesebb tulajdonsága a parthenogenetikus szaporodás. A szöcskének nincsenek hímjei, csak nőstényei. Képesek megtermékenyítés nélkül tojásokat rakni, amelyekből genetikailag azonos szöcskék kelnek ki. Valójában a sztyeppei szöcske szaporodással klónozza magát. E szaporodási mód miatt a rovarnak nincsenek “párzási időszakai” – a nőstény egész életében tojásokat rak, és még az elpusztult példányoknak is több egység van a “méhében”.
A préri szöcske egy ragadozó szöcske, amely a lesvadászat típusát használja. A rovar a fűben ólálkodik, majd megtámadja a közelben lévő kisebb gerincteleneket. Tápláléka kisebb szöcskék, lepkék, bogarak, bogarak és sáskák.
3 hely: Sivatagi sáska (Schistocerca gregaria), legfeljebb 100 mm hosszúságú
Értékelés: 4.8
A sivatagi sáska, más néven afrikai sáska, a család legnagyobb tagja. Akár 100 mm hosszúra is megnőhet. A sivatagi sáska rajok a legveszélyesebbek az emberre nézve. Egész földeket, zöldségeskerteket és szőlőültetvényeket képesek felfalni, így az emberek egész évre élelem nélkül maradnak. És akkor egy újabb raj fog berepülni.
A sivatagi sáska nem csak falánk (naponta ugyanannyi zöld anyagot eszik, mint amennyit nyom). Képes több tíz kilométeres távolságra is repülni, nagyon nagy sebességgel. Ez a rovar is nagyon gyorsan szaporodik. Egy év alatt 5-7 új sáska-nemzedék születik.
A sivatagi sáska főként Afrika északi részén, a kontinens trópusi és szubtrópusi területein él. De elterjedhet Hindusztánban és Arábiában is. elégséges táplálékforrás esetén helyhez kötött, de éhínség esetén akár több tucat vagy több száz kilométert is repülhet, hogy elegendő zöldanyagot találjon. Fűfélékkel, levelekkel és a fák és cserjék termésével táplálkozik.
Ez a rovar élénksárga színű, világosabb színű alhasával. A szárnyak áttetszőek, apró fekete foltokkal. Repülés közben jellegzetes csörgést bocsát ki, amely a rajokban a rajoktól több kilométerre felismerhető dübörgéssé alakul, jelezve a sáska közeledtét.
2. helyezett: óriás ouette (Deinacrida heteracantha), 100 mm-ig
Értékelés: 4.9
Az óriás ouette a nemzetség legnagyobb tagja, és a világ egyik legnehezebb rovara. A faj nőstényei akár 100 mm hosszúra és 71 grammosra is megnőhetnek. Természetesen nem tud repülni vagy ugrani, hanem inkább kúszik a méreteivel.
Az óriás oueta Új-Zélandon endemikus. Nagyon ritka a vadonban, az egyetlen ismert populáció a Little Barrier Nemzeti Parkban található. Világosbarna színű, fekete csíkokkal. A szöcskét a hátsó lábain lévő négy hosszú tüske jellemzi. Ha megijed, felemeli a lábait, és így fenyegető testtartást vesz fel.
Érdemes megjegyezni, hogy a 71 grammos súly nem csak a sivatagi sáska legnagyobb feljegyzett súlya. Csak a petézésre kész nőstényeknek van ilyen tömege. A “jövőbeli utódok” nélkül a rovar csak 19-25 grammot nyom.
Bár nagyok és nehezek, az óriás szöcske növényevő szöcske. Táplálékuk magvakból, gyümölcsökből, termésekből és virágokból áll. A rovarok fehérjetáplálékkal is “táplálkoznak”, apró gerincteleneket esznek… Az Ueták bejutnak a helyi ökoszisztémába, egyes növények magjait terjesztik, miután megették a terméseiket.
1. díj: Nagy hosszúszarvú szöcske (Arachnacris corpora)
Értékelés: 5.0
