A 8 legnagyobb rákféle

*A legjobbak áttekintése a szerkesztők szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem reklám, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. A rák megvásárlása előtt konzultálni kell egy szakértővel.

A rákfélék az ízeltlábúak nemzetségébe tartozó tengeri állatok. A tengeri és édesvizekben, valamint a szárazföldön is megtalálható.

Az ízeltlábúak e csoportjába tartoznak a rákok, rákok, homárok, garnélarákok stb.. Testük általában három jól elkülöníthető részből áll: fej, mellkas és has. Kemény külső csontvázzal vagy héjjal borítva. A rákok rendszeresen levetik, hogy ne zavarja növekedésüket. Pár végtag a mellkason és a hason a meghajtáshoz és a táplálkozáshoz.

Egyes rákfélék csemegének számítanak, és az intenzív halászat miatt veszélyeztetettek.

Ma a faj legnagyobb képviselőiről fogunk beszélni.

A legnagyobb rákfélék rangsora

Nevezett	székhely	termék neve	ár
A legnagyobb rákfélék	1	Boskoplast	34CM.
2	Tasmániai óriásrák	46CM.
3	Óriás izopoda	70CM.
4	Tasmániai óriás édesvízi rákok	80CM.
5	Kókuszrák	100CM.
6	Az amerikai homár	107CM.
7	Az alaszkai kamcsatkai rák	180CM.
8	Japán pókrák	600cm.

8. szám: A kétéltű – 34 cm

Értékelés: 4.3

A kétéltűek a rákok rendjébe tartozó rákfélékre utalnak.

Az élőhelyek az édesvízi folyók és az óceánok mélyvizei között mozoghatnak.

A kétéltűek teste hasonló a garnélarákéhoz. Teste mindkét oldalán lapított, lábai eltérő szerkezetűek. Az első két párnak van fogója, hogy felvegye a táplálékot. A második lábpár végei hátrafelé ívelt karmokban végződnek. A fennmaradó három párnál a karmok éppen ellenkezőleg, előre vannak fordítva. Ezeket a végtagokat a kétéltűek a táplálék felszínén való mozgásra használják.

A kétéltűek általában nem nagyobbak 10 mm-nél, de vannak 28 cm-es példányok is. A Csendes-óceán nyugati részén található Kermadec-árokban egy 34 cm-es óriás kétéltűre bukkantak. Ezt a méretet a mélytengeri gigantizmus okozza. Minél mélyebb a víz és minél magasabb a légköri nyomás, annál nagyobb a kétéltűek mérete.

7. pozíció: Tasmániai óriásrák – 46 cm

Értékelés: 4.4

A tasmániai rák a rákfélék családjának (lombhullató rákfélék) egyik legnagyobb tagja. Ahogy a neve is mutatja, Dél-Ausztrália és Tasmánia szigetének vizeiben él, és akár 46 centiméter hosszúra is megnőhet.

A tasmániai óriásrák 20-820 m mélységben található. Ezek a rákfélék az iszapos vagy sziklás aljzatot kedvelik. Hullákkal és apró tengeri élőlényekkel táplálkozik. Alkalmanként a rokonai élelmiszerré válnak.

A tasmániai óriásrák az egyik leghosszabb életű tagja a rákok nemzetségének. Akár 20 éves is lehet. Minél idősebb a rák, annál ritkább a vedlés. Az ivarérett állatok körülbelül 10 évente egyszer cserélik a páncéljukat.

Mint minden ráknak, a tasmániai óriásráknak is 10 pár végtagja van: mellkasi és hasi. A legnagyobbak közül néhány kagylóhéj. Élelemszerzésre, védelemre, a nőstényekért folytatott harcra használják őket. A fennmaradó végtagok a mozgást és az ételek szájba juttatását szolgálják.

Abban különböznek a rákoktól, hogy kis hasuk van, amely a mellük alá van dugva, és nem akadályozza őket a mozgásban. A bőrüket kitinpáncél helyettesíti, amely megvédi őket az ellenségtől. Ez megnehezíti az állatok növekedését, ezért a probléma megoldását a változtatással oldják meg. A páncél nélküli rák puha és védtelen lesz, így az új „ruha” kialakulása során egy rejtekhelyen rejtőzik és növekszik.

6. sz.: Az óriás izopoda – 70 cm

Értékelés: 4.5

Az óriás izopoda rákok, vagyis az izopodák a szúnyogok rokonai, amelyek nagyobbak, mint az utóbbiak. Akár 70 cm-esre is megnőhetnek.

Először 1879-ben írt ezekről a rákokról. Alphonse Milne-Edwards francia zoológus. Egy óriás izopoda fajt figyelt meg. Az Atlanti-óceánban, a Mexikói-öböl fenekéről halászták le. A peer rák a tudomány világa számára jelentős felfedezés volt. Akkoriban sokan úgy vélték, hogy a mélyben nincs élet.

Az izopodák úgy néznek ki, mint a fásszárnyúak. Testüket merev lemezek borítják, amelyek veszély esetén védelmet nyújtanak. A rákok összebújnak, ha olyan ragadozókat látnak, amelyek nem tudnak áthatolni a páncéljukon.

Ezek a tengeri állatok húsevők. Táplálékuk általában vízi élőlények és lassan mozgó halak. Az óriás izotópokat azonban gyakran nevezik óceántisztítóknak, mivel megeszik a cápák, bálnák és más mélytengeri élőlények tetemeit. Ha azonban kevés a táplálék, ezek az óriások hosszú ideig egyáltalán nem esznek. Akár öt évig is éhezhet.

Főleg viszonylag mély vízben élnek, és a magányt kedvelik.

5. hely: Tasmániai óriás édesvízi rák – 80 cm

Értékelés: 4.6

A tasmániai óriás édesvízi rák messze a legnagyobb édesvízi gerinctelen rákféle. Kizárólag a 400 m tengerszint feletti magasság alatti folyókban élnek Észak-Tasmániában. Vörös Veszélyeztetett fajként szerepel a jegyzékben.

Ez a rák nagyon kényes az otthonára. Szeretnek csendes folyók és patakok árnyékában megtelepedni, ahol tiszta, friss és hűvös a víz.

Az élőhelytől függően különböző színű lehet: a zöld-kéktől a barnáig. A kék rákot időnként látni lehet.

Mindent megesznek a vízben. Régi levelek, fa, halak, gerinctelenek – a legnagyobb édesvízi rák.

A rákok általában távol tartják magukat a nagytestű állatoktól és halaktól, mivel azok csemegének számítanak.

A tasmániai óriás édesvízi rákot egykor joggal tekintették óriásnak. 80 cm hosszú a valódi mérete ezeknek az óriásoknak. A súlya körülbelül 5 kg. Most egy kihalófélben lévő rákfajról van szó. Maximális méretük 40-60 cm-re nőhet meg.

Ennek a rákfajnak a szaporodási folyamata meglehetősen hosszú. A hím bogarak 9 évesen, a nőstény bogarak 14 évesen kezdik a gyermekáldást. A „hímeknek” több nőstényből álló valóságos háremük is van. A rákok meglehetősen ritkán – kétévente egyszer – terveznek „gyerekeket”. A tojásokat ősszel rakja le. A rákok csak nyáron kelnek ki.

Az intenzív csapdázás, a vízminőség romlása és az intenzív mezőgazdasági tevékenységek miatt a rákpopuláció sokszorosára csökkent. Ma ez a faj ritka fajnak számít, és mindent megtesznek a védelméért. A rákok kifogásáért járó büntetés 10 000 dollár. Ausztrál dollár.

4. hely: Kókuszrák – 100 cm

Rangsor: 4.7

A kókuszrák (vagy „pálmatolvaj”) a tízlábú rákok családjának magányos tagja. Ez egy szárazföldi élőlény. Az Indiai-óceán és a Csendes-óceán szigeti dzsungeleiben él.

A test egy erős külső vázból, egy 10 végtagot tartalmazó mellső végtagból és egy hasüregből áll. Az első lábpár fogó, amellyel a tenyértolvaj kókuszdiót eszik, valamint megragadja a kókuszdiót.

A következő két párt úgy tervezték, hogy ne csak vízszintesen, hanem függőlegesen is mozogjon. A negyedik pár lehetővé teszi számukra, hogy megragadják a kókuszdió héjának belsejét vagy maradványait. Az utolsó pár rövidített láb mindkét nem esetében eltérő jelentőséggel bír. A nőstények a tojások gondozására, a hímek pedig a párzásra használják őket.

A „pálmatolvaj” becenevét arról kapta, hogy képes egyenesen a pálmafákról lekapni a kókuszdiót, hogy megehesse a gyümölcshúst. Eközben a tudósok bebizonyították, hogy a remeterák csak pálmafákat tud felboncolni…

A felnőttek étrendje dióféléket, gyümölcsöket és magvakat is tartalmaz. A kidőlt fa szívfaja szintén ehetőnek számít a rákok számára.

„A pálmatolvaj is kannibál faj. Kiváló szaglásának köszönhetően gyorsan megtalálja az élelmet.

A szaporodási időszakban a nőstény a tengerbe megy, és a vízbe rakja tojásait. A lárvák kikelnek, majd a fenékre telepednek. „A gyerekek puhák és védtelenek. A puhatestűek üres héjában bújik el, hogy biztonságban legyen. A kor előrehaladtával elérheti az 1 méteres hosszúságot is.

A remeterák sekély üregekben él, amelyek falait és alját kókuszrostokkal bélelik. Hasadékokban, kiszáradt korallzátonyokban is élhet. Gyakran élhet fán.

A pálmatolvaj húsa ritka csemegének számít, így ez az állat is veszélyeztetett.

3. hely: Amerikai homár – 107 cm

Értékelés: 4.8

Az amerikai homár Észak-Amerika atlanti-óceáni partvidékén él. Kedveli a sekély vizeket és az ellenségtől védett, félreeső területeket. Halakkal, puhatestűekkel és apró rákfélékkel táplálkozik. Napközben alszik, de éjszaka nagyon aktív.

A rákfélék családjába tartozó ízeltlábúakra utal. Akár 4 kg súlyú is lehet. Különböző méretekben kapható. Standard méret 20-60 cm. A kivétel több mint 1 m hosszú. A legnehezebb ízeltlábúak közé tartozik.

Tíz pár lába van. Az előbbi vadászathoz és önvédelemhez karmokkal van felszerelve. A többit szállításra használják.

A remeteséget kedveli. Ha családot alapít, a feleségével való kapcsolata nem egészen normális. A két homár folyamatosan versenyezni fog egymással. A gyengébb visszavonul, de egyenlő feltételek mellett a csata az első győzelemig tart.

Az amerikai homár éles látással és többfunkciós szájjal rendelkezik, amely nemcsak táplálékot képes felvenni, hanem földet is képes szállítani, és mozogni, ha végtagjai megsérültek.

Az állat akár 50 évig is élhet.

A homárhús népszerű csemegének számít. Főzve és párolva fogyasztják. Egyesek ellenzik a homár kifogását élelmiszernek, mert élve főzik őket.

2. hely: alaszkai királyrák – 180 cm

Értékelés: 4.9

Az alaszkai kamcsatkai rák a Távol-Keleten és a Csendes-óceán északi részén őshonos.

Ennek az állatnak három faja van: az arany királyrák, a kék királyrák és a vörös királyrák.

Több kísérlet is történt arra, hogy az utóbbi fajokat a Barents-tengerbe szállítsák, hogy Európában fogságba ejtsék őket. 1932-ben. Nincs megbízható szállítási módszer. 1951-ben. szintén hasonló okból nem sikerült. Csak tíz évvel később a távol-keleti flotta igazgatója, Jurij Didenko sikeres kísérletet tett az alaszkai kamcsatkai rák repülőgépes szállítására. Az akklimatizáció elpusztította a tojások 90%-át. Azóta csak felnőtteket szállítanak.

1977-ig. A rákot légi úton importálták, és csak ezután vonták be a vasutat.

Ezen állatok populációja gyorsan növekszik, és az alaszkai királyrákot ma már Norvégia délnyugati partjainál is megtalálják a halászok.

Az alaszkai kamcsatkai rák mindenevő. puhatestűekkel, apró rákfélékkel, tengeri sünökkel és makkokkal táplálkozik. A táplálékot a karmok széttépik, a lábak és az állkapcsok pedig segítenek összezúzni és ledarálni azt. A jobb oldali fogó a kemény ételekhez készült. Ezzel a rák felhasítja a pajzstetveket, elpusztítja a tengeri élőlények csontvázát… Bal karma kizárólag puha táplálékkal táplálkozik.

Az amerikai homártól eltérően a királyráknak rossz a látása. A szaglása is gyenge. Így csak a tapintására kell hagyatkoznia.

Szintén ez az állat, ellentétben számos távoli rokonával, nem tud sem úszni, sem a földbe ásni. Ugyanakkor ez egy meglehetősen gyors rákféle. Erős lábainak köszönhetően a királyrák gyorsan tud mozogni… 2 km/h sebesség egyenes, sík felületen. A cikk-cakkos mozgás miatt a napi távolság nem haladja meg a 10-13 km-t.

A rákok a parttól távol, közepes, akár 200 m-es mélységben telelnek át. Ne aludjon téli álmot és maradjon aktív. A vándorlás során a hímek és a nőstények szétválnak és párhuzamos sorokban vándorolnak.

Egy hónap múlva a rákok belépnek a párzási időszakba, amely után a nőstény tojásokat rak a hasi lábaira. A párosodás után újra szétválnak, és ismét vándorolni kezdenek. Csakhogy most már nem menedéket, hanem élelmet keres.

Az alaszkai vörös királyrák a legnagyobb alfaj. Páncélszélesség 28 cm, lábak széttárva 180 cm-ig. Legfeljebb 12,7 kg súlyú.

1 hely: japán pókrák – 600 cm

Score : 5.0

A japán pókrák a rákfélék családjának legnagyobb ízeltlábúja a világon. Testének teljes hossza elérheti a 6 métert, mellső lábai pedig a 3 métert is. Bár a páncél nem olyan „nagy”, és 45 centiméteresre nő. Emiatt a japán pókrákok nem túl „nehezek”: a legnagyobb feljegyzett súly 20 kg volt.

A Csendes-óceánban található a japán szigetek közelében. 150-300 m mélységben sziklás vagy homokos fenékre támaszkodik. A párzási időszakban az egyedek sekély vizekben élnek. A halak életciklusa kora tavasszal zajlik, amikor a csapdázás tilos.

A lárvák 15-18 °C-os hőmérsékleten fejlődnek. Túlélési hőmérséklet 11-20°C.

A japán rákpók nyugodt viselkedésű. Idejének nagy részét a tengerfenéken tölti táplálék után kutatva. Kamcsatkai rokonához hasonlóan nem tud úszni. Táplálkozás magányos, remete életmódú. Bár nagy testméretű, nem vadászik, inkább a dögöt fogyasztja. Ezért a pókrák íze keserű. Néha algákat és kisebb gerincteleneket eszik.

A lárva élete során nem változik, de a lábai idősebb korában hosszabbak lesznek. A végtagok segítik őket a mászásban, de a tárgyak megragadásában nem.

Van egy legenda, hogy ez a rákféle képviselője kárt okozhat az embereknek, de ez nem igaz.

Ezek élettartama több mint ötven év. A terráriumban tartott japán pókrák akár egy évszázadig is élhet.