Mi a különbség az indítókondenzátor és a futókondenzátor között?

A villanymotorok otthoni használatának egyik fő problémája, hogy a kellően hatékony motormodellek szinte mindegyike háromfázisú hálózati csatlakozásra van tervezve, míg a lakásokban, társasházakban és garázsszövetkezetekben egyfázisú hálózati csatlakozás van. De ez a probléma is megoldható. A háromfázisú motorok kondenzátorokon keresztül csatlakoznak az egyfázisú rendszerhez.

Ez a csatlakozás nem csökkenti a motor teljesítményét vagy megbízhatóságát. A veszteségek, ha vannak is, nagyon csekélyek. De akkor viszont ne csatlakoztassa a nagy teljesítményű villanymotorokat a háztartási hálózathoz – csak azért, mert elvileg lehetséges, nem garantálja legalább ugyanazon vezetékek vagy aljzatok stabilitását.

Egy háromfázisú villanymotor egyfázisú hálózatra történő csatlakoztatásához két kondenzátorból – egy üzemi és egy indítókondenzátorból – álló rendszert kell használni. A különbség a kettő között eléggé észrevehető. Ebben a cikkben pedig a futókondenzátor és a futókondenzátor közötti különbségeket vizsgáljuk meg.

A különbség az indító- és a futókondenzátor között

A fő különbség e hálózati elemek között a rendeltetésükben rejlik. Például:

1. A szervizkondenzátort fáziseltolódás esetén használják. Ezt nevezhetjük „elsőnek” is. állandóan használatban van a motor teljes élettartama alatt – és ezért nem hagyható ki az áramkörből. Általában sorba van kötve a segédtekercseléssel. Mivel fáziskapcsolásra használják, a kapacitásnak viszonylag kicsinek kell lennie. Ez segít elkerülni a motor túlmelegedését, a teljesítmény és a nyomaték lassulását;

2. Az indítókondenzátort a motor indításakor használják. Amint a motor elérte a kívánt frekvenciát és teljesítményt, eltávolítják az áramkörből. A kapacitás növeli a motor indítási nyomatékát, így az gyorsabban eléri a normál üzemmódot.

Nézzük meg közelebbről ezeket a kapacitív elemeket – mind teljesítményük, mind elektromos jellemzőik tekintetében.

Az üzemi feltételek fenti különbsége az alkatrészek működése során lejátszódó elemi fizikai folyamatoknak köszönhető. A működtető elem az elektromos motor tekercseléséhez van csatlakoztatva, amely egy egyszerű rezgőáramkör. Ennek következtében bizonyos időszakokban az áramkör kimenetein olyan feszültségek keletkeznek, amelyek 2-2,5-szer nagyobbak, mint a bemeneteken. Az ilyen igénybevételre nem tervezett alkatrészek egyszerűen kiégnek.

Az indító alkatrészek kevésbé szigorú üzemi körülményeknek vannak kitéve. Az ezekre a cellákra alkalmazott feszültségek gyakorlatilag nem haladják meg a főfeszültséget, és ha mégis, akkor csak kis mértékben, körülbelül 1,15-szörösen haladják meg azt. Ezek elhanyagolhatók, és 220 voltos változatok is használhatók – különösen figyelembe véve a gép vagy más eszköz rövid élettartamát.

Ennek következtében a tekercseléssel sorba kapcsolt kondenzátorokat úgy kell kiválasztani, hogy azok ellenálljanak a magasabb feszültségnek való folyamatos kitettségnek. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek papír vagy olajjal töltött változatok (MBGH, MBGO típusok). És ha a hazai felhasználók tapasztalatai alapján ítéljük meg, az orosz gyártás elemeit nagyobb tartósság és megbízhatóság jellemzi.

Ezek azonban nem mentesülnek a hátrányoktól. Különösen az MBGF és az MBGO nagy méretűek. Emiatt nem építhetők be kompakt eszközökbe. Természetesen kisebb oxidkondenzátorok is használhatók, de ebben az esetben a diódákat körkörösen kell beépíteni.

Az elektrolitikus modellek, bár nagy üzemi feszültségre is tervezhetők, csak indításhoz használatosak. Ez az elektromos motorok egy másik jellemzőjének köszönhető. Reaktív feszültségek keletkeznek a hálózatban, ahol a készüléket csatlakoztatják. Az elektrolitkapacitás nagyon gyorsan felforr, ami károsíthatja a gépet és a berendezést, és veszélyforrást jelent a kezelőszemélyzet számára.