*A legjobbak rangsora a szerkesztők szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem reklámnak szánják, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt feltétlenül szükséges a szaktanácsadás.
A tengeralattjárók a legláthatatlanabb hajók. A tengeri állatokhoz hasonlóan a vízoszlopban mozognak, és időnként a felszínre jönnek. De ezek a hajók jóval többen lehetnek, mint a mélység élő lakói. Íme a ma létező legnagyobb (vízkiszorítás szempontjából) tengeralattjárók.
A világ legnagyobb tengeralattjárói
| Jelölés | hely | termék neve | Súly |
| A világ legnagyobb tengeralattjárói | 1 | 941-es projekt “Cápa” (48 000 tonna) | 48,000 tonna |
| 2 | “Borey” (24,000 tonna) | 24,000TONN | |
| 3 | “Ohio (1750 tonna) | 18,750TONN | |
| 4 | “Delfin” (18200 tonna) | 18,200TONN | |
| 5 | “Vanguard” (15900 tonna) | 15 900TONN | |
| 6 | “Triomphant” (14335 tonna) | 14 335TONN | |
| 7 | “A hamu” (13800 tonna) | 13,800TONN | |
| 8 | A “Pike-B” (12770 tonna) | 12 770TONN | |
| 9 | “Condor” (10400 tonna) | 10,400TONN | |
| 10 | “Seawolf” (9130 tonna) | 9 130TON |
1. hely: 941-es projekt “Shark” (48000 tonna)
Értékelés: 5.0
“Cápa” – Szovjet nukleáris meghajtású tengeralattjáró, a világ legnagyobb tengeralattjárója. A tengeralattjáró a hidegháború csúcspontján jött létre, a munka 1972-ben kezdődött, és az első tengeralattjárók 1976-ban jelentek meg. Tizenkét ilyen tengeralattjárót terveztek, de végül csak hatot építettek meg.
A Shark 173 méter hosszú és 48 000 tonna vízkiszorítású. A tengeralattjárót két hajócsavar hajtja, amelyeket atomreaktorok működtetnek. 25 csomós (46 km/h) sebességre gyorsul. Belülről szokatlan szerkezetűek, az acél héj alatt két titánból készült hajótesttel, amelyek egy katamaránra emlékeztetnek. Külön torpedó- és tatfülke, valamint a tengeralattjáró-irányító központ.
A fő hajótestek között 20 siló található, amelyekben a világ legnagyobb rakétái, a 90 tonnás, 8300 km hatótávolságú R-39-es rakéták találhatók, amelyek egyenként 10 robbanófejet hordoznak. Egy ilyen hajó 200 atombombát tudna az ellenség felé küldeni, ami elég ahhoz, hogy egy egész kontinenst radioaktív sivataggá változtasson.
A tengeralattjáró 160 fős legénységgel rendelkezik, és akár fél évig is tengerre szállhat. Belül olyan létesítmények állnak rendelkezésre, mint a tornaterem, szauna, úszómedence és egy nagy pihenőszoba. Evakuálás tengeralattjáró roncs esetén – a teljes legénység két mentőkamrában van elhelyezve a fedélzeten. Az ilyen károk veszélye azonban alacsony – két különálló hajótest növeli a biztonsági tartalékot.
A Szovjetunió összeomlása és a hidegháború vége után a Cápákat elkezdték leszerelni. A hat tengeralattjáró közül jelenleg csak egy, a felújított Dmitrij Donszkoj van üzemben.
2. hely: “Borey” (24000 tonna)
Értékelés: 4.9
“Borey” – a “Shark” modern alternatívája, egy 2013 óta gyártott orosz tengeralattjáró. Jelenleg három ilyen tengeralattjáró áll szolgálatban, az elsőt Jurij Dolgorukijnak nevezték el. Van benne egyfajta szimbolika – egy ilyen tengeralattjáróról indított rakéták az északi félteke bármely pontját elérhetik.
A Borei vízkiszorítása fele akkora, mint a Sharké, 24 000 tonna, és 170 méter hosszú. A hajó két hajótesttel rendelkezik – egy könnyű és egy robusztus. Ez utóbbi nyolc rekeszre van osztva – torpedó, parancsnoki, harci, két rakéta, gőz és két gépház -. Az atomreaktor a nyolcadik rekeszben található. A tengeralattjáró egyik jellemzője, hogy propellerek helyett vízsugárhajtóművet használ, amely szivattyúként működik. Ez csökkenti a nyomaték hatását a tengeralattjáróra, ami segít a stabilizátorok méretének csökkentésében, és csökkenti a zajt is – a Borei ötször csendesebb, mint az előző (harmadik) generációs hajók.
A tengeralattjáró tizenhat Bulava rakétával van felfegyverezve, amelyek hatótávolsága 9300 km. Minden rakéta legfeljebb tíz nukleáris robbanófejet hordoz, amelyek egymástól függetlenül képesek szétválni és mozogni. Ezenkívül a tengeralattjáró orrában nyolc torpedóvető található.
3. hely: “Ohio” (18750 tonna)
Rangsor: 4.8
Az ohiói tengeralattjárók méretben vezetik az USA-t. 1981 és 1997 között 18 darabot gyártottak belőlük, és 2002 óta az egyetlen rakétahordozó hajó, amelyet Amerika használ. Minden tengeralattjárónak két legénysége van, akik felváltva indulnak a tengerre. A tengeralattjárók rendeltetése – harci járőrözés.
A tengeralattjáró robusztus burkolata négy rekeszből áll. Az első (elülső) a legénységnek ad helyet, a tengeralattjáró vezérlőrendszereivel és a rekreációs létesítményekkel. A második rekesz a rakéták számára van kialakítva, valamint a rakétakomplexum legénységének alvóhelyei. A harmadikban található az atomreaktor és a gőzfejlesztők, a negyedikben pedig a turbinák. A könnyű hajótest a robusztus és kis méretű tetejét fedi.
Az ilyen rakétahordozók kifejlesztésének mozgatórugója a nukleáris fegyverek megjelenése volt a Szovjetunióban. Az amerikai katonai elemzők számára ekkor vált világossá, hogy többé nem lehet olyan megelőző csapást mérni, amely teljesen lefegyverzi az ellenséget – nem lehet minden stratégiai célpontot eltalálni, és az ellenség elkerülhetetlenül megtorolja az agresszort. Úgy döntöttek, hogy a “masszív megtorlás” stratégiájáról áttérnek a “reális megfélemlítés” stratégiájára.
Ezt a “megfélemlítési stratégiát” az Ohio tengeralattjáró is megtestesíti. Annak ellenére, hogy vízkiszorítása negyedannyi, mint a Boreasé, fegyverzete felülmúlja a világ rakétahordozóinak fegyverzetét. A silókban 24 Trident rakétát helyeznek el, amelyek egyenként 6-8 robbanófejet hordoznak.
Jelenleg a 18-ból 4-et Tomahawk cirkálórakétákká alakítanak át. Ez a fegyverzetcsökkentési szerződés keretében történt, amely csak 14 ballisztikus rakétával felszerelt hajót engedélyez.
4. hely: Delfin (18200 tonna)
Értékelés: 4.7
A Project Dolphin tengeralattjárókat a Szovjetunióban gyártották. 1984 és 1990 között hetet indítottak el. Ezeknek a tengeralattjáróknak az elrendezése a rakétahordozókra jellemző: a meghajtást két hajócsavar biztosítja, amelyeket egy atomreaktor működtet, a rakétasilók a fedélzet mögött helyezkednek el és elkerítettek, a torpedócsövek elöl (a hajó orránál) vannak elhelyezve. A hajótestek acélból készülnek, könnyűek és masszívak, és zajcsökkentő bevonattal vannak ellátva.
A tengeralattjáró 16 R-29RM rakétával van felfegyverezve. Mindegyikük 10 kis robbanófejet vagy 4 nagy robbanófejet hordozhat. A rakéták akkor indíthatók, amikor a tengeralattjáró legfeljebb 55 méter mélyen van, és 6-7 csomós sebességgel halad, hatótávolsága pedig 8300 km. A Delfinek új fegyverzetet kaptak, és Sineva rakétákat hordoznak.
Az egyik ilyen tengeralattjáró, a Novomoskovsk részt vett a Behemót-2 hadgyakorlaton, amelynek célja a hidegháború legrosszabb kimenetelének esetére tervezett műveletek gyakorlása volt. A legénység a rakétahordozó teljes robbanófejét kilőtte, 14 másodperces indítási időközökkel. A projekt hajóit békés célokra is felhasználták: a Delfinek két mesterséges műholdat indítottak földközeli pályára.
5. hely: Vanguard (15900 tonna)
Értékelés: 4.6
“Vanguard”, az 1990-es években vízre bocsátott brit tengeralattjáró-sorozat neve. Összesen négy ilyen hajó van. Ugyanennyi “Resolution” tengeralattjárót váltottak fel, amelyek már nem voltak korszerűek.
A Resolution tengeralattjárók Polaris rakétákkal voltak felfegyverezve, amelyek 4500 kilométeres hatótávolságra voltak képesek. Egy ilyen hatótávolság miatt a tengeralattjáróknak elfogadhatatlanul közel kellett lenniük a szovjet határhoz. Amikor az USA kifejlesztette a Tridentet, amelynek hatótávolsága 7400 km volt, Nagy-Britanniának szüksége volt egy hozzá igazított rakétaindítóra. Ezek a hajók a NATO flotta védelme alatt a szovjet határtól távolabb, az Ír-tengerre vonulhattak vissza.
A Vanguard tengeralattjárók a fent említett rakétahordozók megtestesítői voltak. Ezek egytestű tengeralattjárók. A hajótest acélból készült, 16 rakétasilóval. Egy kupola alakú felépítmény borítja őket, amely védi őket a külső víztől. A rakéták akár 30 méteres mélységből is kilőhetők.
Eredetileg 6-7 ilyen tengeralattjáró építését tervezték, de a Szovjetunió összeomlása után már nem volt rá szükség, és csak négyet építettek. Jelenleg az egyik ilyen tengeralattjáró állandó készültségben van az Atlanti-óceánon.
6. “Triomphant” (14335 tonna)
Értékelés: 4.5
Le
Az első probléma megoldására a kutatások kimutatták, hogy a tengeralattjáró legkönnyebben az akusztikus mezője alapján észlelhető. A zaj csökkentése érdekében a hagyományos légcsavar helyett vízhűtéses, alacsony zajszintű reaktorral és vízsugárhajtással szerelték fel. Ezenkívül a merülési mélységet 300 méterre növelték.
Az ASW gyors észlelése érdekében szonárrendszerrel és több olyan irányított járművel volt felszerelve, amelyek képesek voltak rádióhullámokat és fényt érzékelni az optikai tartományban. A SAC és e műszerek által szolgáltatott információkat egy automatikus irányító- és vezérlőrendszer dolgozza fel.
Az osztály első három tagja 16 M45 rakétával van felfegyverezve, amelyek akár 6 nukleáris robbanófej hordozására is képesek, és akár 6000 km távolságra is repülhetnek. A negyedik hajón, a Le Terrible-n ezeket az M51-esek váltották fel.1, amelynek hatótávolsága 9000 km. Most mind a négy rakétahordozót M51-es rakétákkal tervezik felszerelni.2. Az összes tengeralattjáró még mindig szolgálatban van.
7. hely: “Yasen” (13800 tonna)
Értékelés: 4.4
A Yasen atom-tengeralattjáró projekt munkálatai 1977-ben kezdődtek. Abban az időben rengetegféle típusú és fajtájú harci szumibárt használtak különböző stratégiai célokra. Ez megnehezítette gyártásukat, javításukat és üzemeltetésüket. A “Yasen” egy olyan univerzális tengeralattjáró modellje lett volna, amely egyszerre sok más típus helyettesítésére képes.
A “Yasen” kialakítása féltestű, könnyűszerkezetes hajótest csak az orrban. A hajó minden oldalát gumiszerű anyaggal borítják, ami csökkenti a zajszintet. A tengeralattjáró abban különbözik, hogy az orrban nincsenek torpedócsövek: helyette a hidroakusztikus antennát helyezték el, és a torpedókat a hajótest középső részébe helyezték át.
A hajó energiáját egyetlen atomreaktorból nyeri, amely nagyfokú megbízhatósággal rendelkezik. Hajtásáról egy légcsavar gondoskodik, alacsony sebességnél egy kevésbé zajos meghajtómotorral. A tengeralattjáró 10 torpedócsővel van felszerelve, és 8 rakétasilóval rendelkezik, amelyekben egyenként 4-5 cirkálórakéta található – ezek különböző típusúak és kaliberűek lehetnek.
A fegyverzet különböző kombinációinak lehetősége lehetővé teszi a Yasen tengeralattjárók különböző célokra való felhasználását. Képes más tengeralattjárók, valamint felszíni hajók és szárazföldi célpontok elleni támadásra.
8. hely: “Shchuka-B” (12770 tonna)
Értékelés: 4.3
A “Scsuka-B” projekt tengeralattjárók a megbízhatóságukról és lopakodó képességükről ismert szovjet “Scsuka” tengeralattjárók leváltására készültek. Az új tengeralattjárók zajszintje csökkent, vízkiszorítása és személyzeti elhelyezése megnövekedett. Az új “csukák” is gyorsak – akár 33 csomós sebességre is képesek.
A hajó kettős hajótest kialakítású. Érdekesség a belső berendezések blokkos felépítése. Ez lehetővé tette, hogy az alkatrészeket a műhelyekben dolgozzák meg, nem pedig a tengeralattjáró belsejében, ami gyorsabbá és egyszerűbbé tette a folyamatot. A blokkokat gumiból készült lengéscsillapítókkal szigetelik a hajótesttől, ami tovább csökkenti az akusztikus rezgéseket.
Az alacsony zajszintű légcsavarok gyártásához szükséges eszközöket a japán Toshiba vállalattól vásárolták. A megrendelés titkossága ellenére más országok is tudomást szereztek róla, aminek következtében az USA szankciókat vezetett be a vállalat ellen. 8 torpedócsőből álló torpedó-rakétarendszerrel felfegyverkezve. A Yasenhez hasonlóan ez a tengeralattjáró is a legkülönfélébb célpontok legyőzésére használható.
Eddig 14 Scsuk-B-t építettek. Ezek közül négy tengeralattjáró harckész állapotban van.
9. hely: “Condor” (10400 tonna)
Értékelés: 4.2
A Condor tengeralattjárók a szovjet Barracuda projekt folytatását jelentik. Csak két ilyen tengeralattjáró épült 1982 és 1993 között, akkoriban ezek voltak a legcsendesebb és legkevésbé mágneses tengeralattjárók. A barrakudákhoz hasonlóan titánium teste van, amit a Shchuka-B-nél akartak használni, de lemondtak róla, mert túl drága volt.
A Barracuda projekthez hasonlóan ezek a tengeralattjárók fegyverzetükben is hasonlóak: “A Condor 6 torpedócsővel rendelkezik 40 torpedóval és rakétával. A stratégiai “Granat” cirkálórakéták tengeralattjáróról indíthatóak, és akár 3000 kilométeres távolságból is képesek földi célpontokat találni.
A tengeralattjáró kialakítása kettős héjazatú. Robusztus, titánötvözetből készült, 7 vízzáró rekeszből álló ház. Baleset esetén a tengeralattjáró rendelkezik egy mentőkapszulával, amely képes befogadni a teljes legénységet és magától kiúszni.
10. hely: Seawolf (9,130 tonna)
Értékelés: 4.1
A “Seawolves” modern amerikai tengeralattjárók, amelyeket a Szovjetunió által létrehozott “Shchuka-B” tengeralattjárókra adott válaszként terveztek. A tervek szerint 30 ilyen tengeralattjárót építettek volna, de a Szovjetunió összeomlásával erre már nem volt szükség, és ma már csak három van.
A Seawolfok az amerikai haditengerészet legújabb, leggyorsabb és legcsendesebb hajói közé tartoznak. Ezért a róluk szóló információk nagy része titkos, és a pontos funkciójuk (a csónakok feltehetően többcélúak) és belső kialakításuk ismeretlen. Arról sincs átfogó információ, hogy a tengeralattjárók pontosan hol látják el feladataikat – általában a csendes-óceáni flottához rendelik őket, de a helyük változhatott.
2013-ban az egyik “tengeri farkas” megjelent Norvégiában. A tengeralattjáró feltehetően a sarkvidéki jég alatt haladt, hogy eljusson oda. Nem ez az első alkalom, hogy egy ilyen osztályú tengeralattjáró a Jeges-tengeren jár – a Connecticut, egy rokon tengeralattjáró, korábban már részt vett egy jég alatti tesztelésen. Az egyik farkas talán még mindig a jég alatt kószál…
