A világ 10 legnagyobb hernyója

*A legjobbak aránya a szerkesztők szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, és nem minősül reklámnak vagy vásárlási útmutatónak. Vásárlás előtt kérjen szakértői tanácsot.

A hernyókat a legtöbb ember nem kedveli, pedig nem jelentenek különösebb veszélyt rájuk nézve. Mindez annak köszönhető, hogy messze nem a legkellemesebb külsejű rovarok… Bár akad köztük néhány egészen szokatlan és mulatságos példány is. Ma ezek közül a legnagyobbról fogunk beszélni. A minősítésben résztvevők kiválasztásakor szakértőink elsősorban a pillangók méretét vették alapul, amelyeket a gubóstádiumon túljutott hernyókból nyertek. Íme a leglenyűgözőbbek a saját fajtájuk körében.

A rovarvilág óriásai: Top 10 a Föld legnagyobb hernyói közül

Jelölés	helység	név	értékelés
A bolygó 10 legnagyobb hernyója	10	Wheatflies	4.1
9	bormoly	4.2
8	Fahoppantók	4.3
7	Nagy pávaszem	4.4
6	A hárslepke	4.5
5	Fecskefarkú	4.6
4	Caia medve hernyó	4.7
3	Nagy hárpia	4.8
2	Pávaszemes boglárka atlasz	4.9
1	Királyi molylepke (cári molylepke)	5.0

Hernyók

Értékelés: 4.1

A világ legnagyobb, de minden bizonnyal az egyik leghosszabb hernyója az egyik legelterjedtebb hernyó Oroszországban. A hosszúkás test és a has elülső részén elhelyezkedő, fejletlen állábak együttesen eredményezik a hernyó sajátos mozgását: a hernyókat gyakran nevezik „földmérőknek”, mert úgy járnak a térben, mintha földmérő láncon (pied) keresztül haladnának. A legtöbb léglepkefaj kártevőnek számít: nagy károkat okozhatnak a nagy gyümölcsfákban.

Vicces tény. A légpárnás lepkék a lepkék egyik legnagyobb családja: több mint 2000 nemzetség és 23000 faj tartozik ide.

A legtöbb lepkefajt a gazdasági növényekre és gyümölcsfákra gyakorolt „gyengeségei” miatt kártevőnek tekintik. A legnagyobb, Oroszországban és Európában széles körben elterjedt falánkok a fenyőporzó, a téli molylepke, az egres és az egresbogár.

A lepke az álcázás mestere: meglehetősen nehéz észrevenni a faágak között, néha még egy ágnak is összetévesztik. Ennek oka a hernyó jellegzetes színe – szinte egybeolvad a fakéreg színével, és teljesen szőrtelen. A hernyónak van egy érdekes tulajdonsága: veszély esetén képes hosszú időre megdermedni, testét egyenes vonalban, bizonyos szögben felfelé nyújtva. Ez a magasan fejlett izomzatuk miatt lehetséges. Ilyenkor nagyon hasonlít egy száraz gallyra.

Bor kúszónövény

Értékelés: 4.2

Ez az impozáns hernyó június közepétől augusztusig a szőlőleveleken tartózkodik, majd bábállapotba kerül. A borszínű fecskefarkú akár 5 cm hosszú is lehet, színe a világoszöldtől a barna különböző árnyalataiig terjed. De a kátrányos fekete borkóc is megtalálható bolygónk egyes helyein.

Élénk színének és szimmetrikus, szemszerű foltjainak köszönhetően a borkócos bogár nem téveszthető össze más hernyóval. A lepke testének végén lévő szarvszerű kinövés. A szokatlan óriás étrendjében a fűzfatea, a szőlőlevél és ritkábban a balzsamfélék családjába tartozó növények virágai dominálnak.

Érdemes megjegyezni, hogy a galagonyamoly mérsékelt étvágyú: mivel a hernyó nem eszik sok levelet, kevés kárt okoz a növényekben, miután behatolt (ami nem mondható el a másik galagonyamolyról, a dohánymolyról, mivel jelentős károkat okoz a dohány- és paradicsomkultúrákban).

Az illatos gyűszűvirág

Értékelés: 4.3

Oroszországban széles körben elterjedt axel-fág hernyó. Főleg fával táplálkozik, a nyárfákat és a fűzfákat kedveli; néha gyümölcsfákon is találkozik. Kártevőnek tekinthető, mert jelentős károkat okoz a kéregben és a törzsfában. Bár gyakran megtelepszik az öreg, akár beteg fákon, és közvetlenül a törzsükben telel át.

A hernyó élénk rózsaszínű. A fejlődés későbbi szakaszában a rovar megváltoztatja külsejét, sárgásvörös színűvé válik, a hátán sötét (ibolyaszínű) árnyalattal, a fején pedig feketével. A szkítafa hernyója eléri a 8-12 cm hosszúságot. Moszkva külvárosában például találtam egy körülbelül 9 cm hosszú példányt. Bár ez a hernyó nem a faj legnagyobb képviselője, mégis rekordnak számít az ilyen szélességeken.

Egy nagy pávaszem

Értékelés: 4.4

A pávaszem egy nagyon szép, közepes méretű lepke, de hernyóként meglehetősen impozáns, talán még fenyegető megjelenésű is. A nagy pávaszem hernyója meglehetősen nagy (akár 10 cm hosszú) és élénkzöld színű.

A hernyó egész testét bunkószerű szőrszálak borítják, amelyek a végükön megvastagodtak. Nagyon szokatlanul néz ki, és nehéz eltéveszteni. De a nagy pávaszemet ritkán látjuk a kultúrtájban, mivel inkább alacsony értékű növényekkel táplálkozik, amelyeket az emberek gyakran megszabadulnak. Bár néha a nagy pávaszem hernyója gyümölcsfákon vagy diófákon is megtalálható.

Bár védett és elszigetelt területeken bőségesen előfordul, védelemre szorul. A lepke populációjának növeléséhez elég, ha a réteken és a szántóföldek közelében csalánt és bojtorjánt hagyunk (különösen azért, mert ezek a növények nem számítanak kártevőnek), és nem sértjük meg a hernyóit, bár nehéz őket aranyosnak nevezni.

A hárslevelű bogár

Értékelés: 4.5

A neve egyértelművé teszi, hogy a hársfák egyértelmű kedvencei ennek a hernyónak. Mindazonáltal a lepke értékeli a változatos táplálkozást, és gyakran látogatja az éger-, nyír- vagy szilfákat, hogy a leveleiken lakmározzon, sőt néha még gyümölcsfákon is találja magát. A nagy pávaszemes pávaszemes hernyó szinte mindenütt megtalálható Európában, a Közel-Keleten, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban stb..

A hernyó akár 6 cm hosszúra is megnő, színe halványzöld, a test teljes hosszában (az oldalak mentén) ferde piros csíkok futnak végig, és a rovar hasán jól látható sárga csíkok vannak. A bábozódás előtt azonban a hárslevelű bogár barnás színűre változik, és a talajban telel át, nem pedig a fán, mint a legtöbb más hernyó. Egyébként a nagy pávakúszónövény kiváló álcázó mester, aki inkább a lombok közé temetkezik: gyakran csak akkor lehet észrevenni, amikor a földre bábozódik, hogy bebábozódjon.

Érdekes tény. A hárslevelű bogár egyik rokona, az úgynevezett holtfejű bogár. A lepke neve pedig magáért beszél: testének felső részén koponyaszerű, sárgás alakzat található. Egyes országokban a pillangót Ádámfejnek nevezik. Az európai országokban a pillangót sokáig a halál előhírnökének tekintették.

A fecskefarkú

Értékelés: 4.6

Ennek a gyönyörű, nagy pillangónak a hernyója ugyanolyan nagy, és hernyó létére még elég szép is. Elterjedési területe meglehetősen széles: a fecskefarkú madár Eurázsiában, valamint Afrikában és az USA-ban (a kontinensek északi részén) is megtalálható. A hernyó fejlődése két szakaszra oszlik. Az első időszakban (május-június) a hernyó minden idejét a madárürülékben tölti, ahol sikeresen elbújik a számos ragadozó elől. Ebben az időszakban a teste fekete, egyenletesen elosztott piros „szemölcsökkel” és egy fehér folt a fején.

A második szakaszban (augusztus-szeptember) a hernyó eléri maximális méretét, a „szemölcsök” eltűnnek, és a színezet egészen szokatlanná válik: a test zöldre változik, egyenletesen elosztott fekete keresztirányú csíkokkal. Néhány élénk narancssárga pötty minden csíkon.

A természet hatékony védelmi mechanizmussal látta el a rovart: ez az osmeteria szerve, amely a fej közelében található, állandóan összehúzódó húsos hajtásokból áll. Veszély esetén ezek a tüskék szúrós, kellemetlen szagú folyadékot választanak ki.

Kayah medvebocs

Rangsor: 4.7

Ez a hihetetlen éjszakai szépség polifágnak tekinthető, ami változatos étrendet jelent: gyakran nemcsak a gyümölcsök és a vadon növő fák leveleit, hanem a bogyós bokrok virágzatát és leveleit is fogyasztja. A hernyó kaya hosszú ideig tart (szeptembertől májusig), és bábozódás nélkül telel át.

A rovar szokatlan megjelenésű: testét, amely felül fekete, alul narancssárga, hosszú, szürke, tüskeszerű szőrszálak sűrű sora borítja. Ez a fenyegető megjelenés lehetővé teszi a hernyó számára, hogy számos ellenséget elriasszon. Valójában azonban a kaya medve félénk és gyakorlatilag ártalmatlan teremtmény.

Miért van ez így?? Mert a hernyó mégiscsak jelent némi veszélyt: az a tény, hogy a szőrszálai hegye mérgező, ami erős allergiás reakciót okozhat (szemmel érintkezve kötőhártya-gyulladást okoz). Veszély esetén gyorsan leesik a fáról, összegömbölyödik és halottnak tetteti magát.

Nagy hárpia

Értékelés: 4.8

Van egy láthatatlan, fehéres, láthatatlan éjszakai pillangó, amely teljesen észrevehetetlen. Hernyója azonban az egyik legszokatlanabb a bolygón. Ennek a 6 cm hosszú rovarnak a teste élénkzöld, ami kiváló álcázás, a hátát pedig lila rombuszszerű minta díszíti. A barna fej belülről behúzottnak tűnik, ami meglehetősen szokatlan megjelenést kölcsönöz neki.

Még szokatlanabbá válik, amikor veszély esetén a hernyó félelmetes módon felfújja testének elülső részét, mintha egy nagy piros „szájat” tenne ki. A test hátsó része, két hosszú hajtással kiegészítve, szintén felfelé emelkedik. És e sarkantyúk vörös csúcsai fenyegetően mozogni kezdenek, mint a fullánkok. Természetesen nem csíp, de a hernyó a természetes ellenségeire a kívánt hatást gyakorolja.

Pávaszemes hernyó atlasz

Értékelés: 4.9

A pávaszemes pillangó a bolygó egyik legnagyobb pillangója, és hernyója is lenyűgöző méretű. A kifejlett példányok hossza eléri a 10 cm-t, és a vastagságuk is lenyűgöző. Vastag teste kékes-zöld színű, és teljes egészében a test színével megegyező színű húsos pikkelyekkel borított. A hernyó tetején és oldalán fehér viaszos bevonat található.

A pávaszemű atlasz a fákon és bokrokon szeret élni, és (a legtöbb más hernyófajjal ellentétben) csak magányosan él. A lárva Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben található meg (mesterséges körülmények között nyár-, tölgy- és lilalevelekkel táplálkozik). Nem kártevő. A pávaszemű szaténlepke bábozódása egy hatalmas, szürkésbarna gubóban történik, amely egy levélre van erősítve.

A pávaszemű hernyó atlasz nagy jelentőséggel bír az ember számára: aktívan használják a gazdasági életben. Indiában például a fajt széles körben termesztik selyem előállítása céljából. A keletkező termék azonban teljesen különbözik az eperfa selyemhernyó által termelt selyemtől: a pávaszemes moly atlasz által kibocsátott selyem barna színű és kemény, gyapjas szerkezetű. Fagar selyemnek hívják. Tajvan lakói gyakran használják a pávaszemű szaténmoly üres gubóit erős és praktikus pénztárcaként.

A királyi molylepke (cári molylepke)

Értékelés: 5.0

Ennek a lepkének az életciklusa jellemző a fajára: a bábozódáshoz a hernyót nem gubóba csomagolják, hanem a földbe ássák, hogy életének következő szakaszába lépjen egy létrehozott agyagkamrában. Ennek a rovarnak a hernyója életének első szakaszában éjszakai magányosnak számít (nappal „c” alakban összegömbölyödik és beleolvad a terepbe, egy kétszínű madárürülékre emlékeztetve).

A következő fázisokban a hernyó egész nap nyugodtan táplálkozik, és ez idő alatt 4 alkalommal vedlik. Robusztus, vastag testű, 15 cm hosszúságot elérő, kékes-zöld színű. Minden testrészét ijesztőnek tűnő tüskék borítják, és a feje tájékán több fenyegető „szarv” is kialakul: hosszú, vörös-fekete sarkantyúk, amelyek ijesztő megjelenést kölcsönöznek neki.

Emiatt kapta a hernyó a szintén félelmetes latin nevét („szarvas hickory ördög”). Valójában a lepke hernyója teljesen ártalmatlan: a külső bravúrja csak egy trükk. A testén lévő tüskék, bár élesek, nem csípnek.

A rovar a nyár folyamán alakul ki, és a nyári szezon végére egy lenyűgöző külsejű pillangó kikel a gubójából, rövid élete során nem eszik, és felnőttként legfeljebb egy hétig él.