Leonardo da Vinci 10 legjobb találmánya

*A szerkesztő választása a legjobbak közül. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem reklámnak vagy vásárlási útmutatónak szánják. Vásárlás előtt kérjen tanácsot.

Leonardo da Vinci – vagy teljes nevén Leonardo di ser Piero da Vinci – olasz zseniális tudós volt. Elméje nem csupán szimbolikusan jelképezte a reneszánszot – szó szerint meghatározta azt. Az “univerzális embernek” nevezték – zenész, művész, tudós, író, feltaláló, a késő középkor szinte minden tudományágát felölelte, és sok tekintetben megelőzte őket.

Hogy Leonardo da Vinci mennyire zseniális ember volt, azt legjobban a találmányai mutatják. Ha végignézzük e mérnök munkáit, nehéz elképzelni, hogy a tizenötödik és tizenhatodik században élt. Da Vinci írásaiban tankok, helikopterek, keresőfények és még a nagyon is valóságos robotok tervrajzai is megtalálhatók.

És íme, Leonardo da Vinci néhány legjobb találmánya.

Leonardo da Vinci legjobb találmányai

Tank (carro armato)

Értékelés: 5.0

Nehéz megmondani, hogy Leonardo da Vinci tervezte-e a tényleges tankot – vagy csak egy prototípust talált-e ki, modern szóhasználattal élve. Megszoktuk, hogy az ilyen harckocsikat önjárónak gondoljuk, ami azt jelenti, hogy belső égésű motorral vannak felszerelve, amely a fémkupacot a földön húzza.

Leonardo da Vinci tankja nem volt önjáró. Akkoriban még nem találták fel sem a belsőégésű motort, sem a gőzgépet. Ez még három évszázaddal odébb volt. Az olasz zseni által tervezett jármű egy páncélozott és teljesen páncélozott szekér volt.

A szekeret fémlemezekkel bélelték, hogy megvédjék a katonákat a golyóktól. Több “torkolattal” is fel volt szerelve – olyan ágyúkkal, amelyek az ellenségre voltak hivatottak tüzelni. A katonák a tankot egy kerékpárhoz hasonló mechanizmussal is hajtották. A szekér úgy nézett ki, mint egy teknős vagy egy repülő csészealj.

A tetején lévő megfigyelőtoronyban voltak a tüzérek. Apró ablakok segítségével irányították a tüzet az ellenség felé. Az alsó részen ágyúk voltak, amelyek száma a tudós tervei szerint akár 36 is lehetett. A tanknak olyan magasnak kellett volna lennie, hogy létrákat kellett volna építeni belsejébe… A legénysége pedig 8 katonából áll majd, akiknek többsége csak vezetni fogja ezt a nehézkes gépezetet.

A modern tudósok úgy vélik, hogy a tankot csak megfélemlítő fegyverként lehetett használni, de soha nem harci egységként. Tömege miatt a szekeret nem lehetett izomerővel hajtani. Ráadásul nem tudott durva terepen közlekedni. A terveket franciaországi és berlini múzeumokban is megcsodálhatja.

Paracadute

Értékelés: 4.9

Ha bármi kétség merülne fel a tank praktikusságával kapcsolatban, akkor a Leonardo da Vinci által készített ejtőernyő működött volna. A tudós leírása szerint egy 12 x 12 köbméteres szövetpiramis – vagy mai szemmel nézve 7 x 7 méteres – volt. Körülbelül ugyanilyen méretű ejtőernyőket gyártanak most is, amelyeket bármilyen magasságból történő leereszkedésre szánnak.

A tudós elképzelése szerint egy ilyen ejtőernyőnek keményített szövetből kellett volna készülnie, hogy tovább növelje a légellenállást. Alakja piramis alakú volt, azaz inkább hasonlított egy sátorhoz, mint egy modern kupolához.

Érdemes megjegyezni, hogy da Vinci nem a semmiből találta fel az ejtőernyőt, hanem egyszerűen továbbfejlesztette az ötletet. Már a tudós előtt is próbáltak az emberek esernyőhöz hasonló eszközökkel leereszkedni a magasból. Azonban egyikük sem tudta helyesen kiszámítani a légellenállást – így a legtöbb ilyen kísérlet a tesztelő sérülésével vagy halálával végződött. A tudós meghatározta a megfelelő méreteket, ami lehetővé tette egy olyan ejtőernyő létrehozását, amely a jövőben bármilyen magasságból leereszkedő ember súlyát elviseli.

Búvárruha (scafandro)

Értékelés: 4.8

A Leonardo da Vinci által tervezett búvárruha nagyon ijesztően néz ki, de nagyon hatékonyan működik. Bőrből készült, úgy varrva, hogy teljes tömörséget biztosítson, és légzőkészülékkel volt felszerelve.

Ennek az űrruhának a légzőkészüléke különösen lenyűgöző volt. A maszk alsó részén két hosszú cső volt a levegő számára. A búvárnak az egyikbe kellett volna belélegeznie, a másikba pedig kilélegeznie. A tudós elképzelése szerint egy ilyen konstrukció lehetővé tette, hogy bármilyen mélységbe merüljenek (természetesen a csövek hosszától függően) a levegő és a szén-dioxid keveredése nélkül.

Annak érdekében, hogy a búvár lásson valamit a fenéken, a ruhát két szemrésszel látták el, amelyekbe egy kerek üveget helyeztek hermetikusan… Az öltöny mellkasán egy nagy zseb is volt. Levegővel kellett volna megtölteni, amikor a felszínre kerül – és akkor a búvár felemelkedik a felszínre.

A 2000-es évek elején egy francia búvár és operatőr Leonardo da Vinci tervei alapján készített egy búvárruhát, és egy kis tó aljára merült benne. Mint kiderült, az olasz tudós terve megfelelt a feladatnak. A ruha azonban nagyon kényelmetlen volt a bonyolult légzőkészülék és a bőr miatt, amely nem viselkedik megfelelően, ha vízbe merül.

Helikopter, repülőgép (vite aerea)

Értékelés: 4.7

Da Vinci egy másik találmánya, amely hihetetlenül megelőzte korát. A tudós képes volt megérteni a tervezést és a projektet, de a tényleges megvalósítást nem – ahogy a tartály esetében is történt. Vagyis a találmánya elméletben működött, de a gyakorlatban nem.

A Leonardo da Vinci által tervezett giroplán egy olyan repülőgép volt, amelyet egy nagy, keményített vászonból készült propeller tartott a levegőben. Ennek az eszköznek az utasa és pilótája pedálozott. Ettől a légcsavar megpördült, a levegőbe csapódott, felhajtóerőt hozott létre és felszállt. Legalábbis “papíron” így nézett ki.

Ezek a játékhelikopterek nagyon népszerűek voltak a 15. századi firenzei gyerekek körében. A tudós úgy döntött, hogy nem találja fel újra a kereket (bár megtette, de erről később), és egyszerűen megnövelte a szerkezet méretét. A légcsavar sugara az alkotó elképzelése szerint 4,8 méter volt.

A feltaláló által javasolt konstrukciónak számos hátránya volt. Először is, az egészet elforgatja – a pilóta-utasokkal együtt. Tehát nem lehet úgy repülni vele, hogy ne érezné magát kényelmetlenül. Másodszor, leszállni sem tudsz – még ha lassabban is kezdenéd forgatni a propellert, a zuhanás még mindig túl gyors és (valószínűleg) halálos lenne. És végül, lehetetlen repülni egy ilyen giroplánnal.

A Da Vinci helikopter tehát csak egy érdekes és szórakoztató prototípus volt. Senki – sem a kortársak, sem az utódok – meg sem kísérelte. Olyan nagy szerkezetek készültek, mint a giroplán – de csak azért, hogy lássuk, ahogy felszállnak, majd megdőlnek és lezuhannak.

Siklórepülő, ornitopter (maccina volante)

Értékelés: 4.6

Egy másik találmány, amelyet a tudós nem a semmiből készített, hanem meglévő tervekből inspirálódott. Pontosabban, ezúttal az ötlet az ókori görög mítoszokból származik, amelyek Daidaloszról, egy mérnökről szólnak, aki úgy készítette el szárnyait, hogy viaszt kent a kezére, és madártollakat ragasztott rájuk.

Da Vinci terveihez nem használtak viaszt és tollat. Egy tudós a madarak repülési mechanizmusait kutatta, és felhasználta azokat egy ornitopter megalkotásához. A “Toll” nevet adta neki.

A madárrepülő egy fából készült szerkezet volt, hatalmas szárnyakkal és madárfarkkal, amelyek egy madár szárnyait utánozták. Vékony lécekből készültek, amelyeket ruhával borítottak. Középen volt egy “ketrec”, amelyben egy pilóta ült. A repüléshez a szárnyait kellett csapkodnia, és izommeghajtással hajtotta őket.

Meglepő módon ez az ornitopter eléggé működőképesnek bizonyult. A történelem nem őrzött meg említést arról, hogy Da Vinci maga tesztelte-e a tervet, de az 1990-es évek végén mérnökök Nagy-Britanniában újraalkották a Tollat, ugyanazokat az anyagokat és terveket használva, amelyek a 15. században rendelkezésre álltak. A tesztpilóták által irányított ornitopter képes volt felszállni és 15 méteres magasságba emelkedni, majd finoman leszállni. Igaz, nem lehetett kormányozni, így a pilóta teljesen a szél irányítása alatt állt.

A kerékpár (bicicletta)

Értékelés: 4.5

Végül is Leonardo da Vinci találta fel a kerékpárt! És nem különbözött túlságosan az utána következő modellektől. A tervrajzok szerint Firenze az útjainak magas minőségéről volt ismert.

Az általa feltalált bicikli nagyon hasonlított a modern kerékpárhoz, de fakerekekkel és gumiabroncsokkal volt felszerelve. Hogyan kell kezelni a döcögős utazás, a mérnök nem mondott. A kerékpár hagyományos szíjhajtással rendelkezett a pedáloktól a hátsó kerékig.

A hátsó sárvédő egyben ülésként is funkcionált. A kormánykerék szilárdan be volt építve a vázba, így nem teljesen világos, hogy pontosan hogyan tervezték elfordítani. A modern modellekben is mereven rögzítve van, de ezeket sem lovaglásra tervezték, és egyszerűen csak ki vannak állítva a világ számos múzeumában.

A modern tudósok nem biztosak abban, hogy Da Vinci tervezte a kerékpárt. Először is, találmányainak formatervezése gyakorlatilag nem tartalmazott íves vonalakat, és a bicikli hihetetlenül “áramvonalasnak” tűnt. Másodszor, maga a rajz egy művész számára szokatlanul vastag vonalakkal készült – általában könnyű, szinte súlytalan vonásokkal festett, de ennek a kétkerekűnek a vázlata olyan erővel készült, hogy a grafitceruza nyoma még a lap hátoldalán is látható. Ennek következtében egyes történészek úgy vélik, hogy ez a rajz egy 20. századi hamisítvány.

Az autó (carro semovente)

Értékelés: 4.4

A Carro semovente valójában egy önjáró kocsi. De négy kereke van, így a találmányt a modern autó prototípusának lehet tekinteni. Igaz, a történészek szerint Leonardo da Vinci által a milánói udvarban szervezett színházi előadásokon használták.

Da Vinci sok más járművétől eltérően a bicicletta nem izomerővel, hanem egy bonyolult, rugós meghajtással működött. Ez volt az, amelyik, amikor kiegyenesedett, elfordította a kerekeket – és a Carro semovente hajtott, bár nem túl messzire és rövid ideig. Ennek ellenére a tudós nem fejezte be a rajzot, csak a mechanizmust mutatta be, de a trolibusz külsejét nem. Lehet, hogy volt teste is.

A forgóváz meghajtása nagyon összetett volt; a hátsó kerekeken differenciálmű, kormányzott első kerék és még – a korban meglepő módon – fék is volt rajta. Sok mérnök-történész úgy véli, hogy a fékrendszer feltalálása vitathatatlanul fontosabb volt a világ fejlődése szempontjából, mint maga a belsőégésű motor megtervezése!

A Carro semovente már többször próbálták reprodukálni. Valójában szinte minden évben amatőr mérnökök állítják össze a saját kerékpárjukat. És ez mindig megy!

A Perpetuum mobile

Értékelés: 4.3

Leonardo da Vinci a késő középkor és a reneszánsz sok más tudósához hasonlóan megpróbálta legyőzni a fizika törvényeit, és létrehozni egy örökmozgó gépet. Természetesen nem járt sikerrel. A mechanika és a termodinamika törvényeit soha nem helyezték hatályon kívül. Mindazonáltal, hagyott néhány érdekes prototípust.

Igaz, 1494-ben belefáradt abba, hogy örökmozgó gépet próbáljon építeni. Még egy üzenetet is hagyott a többi tudósnak és örökösnek, hogy ne álmodjanak perpetuum mobile-ról, hanem egyenesen a szintjükön lévő alkimistákhoz menjenek.

Az egyik legérdekesebb perpetuum mobile konstrukció egy kiegyensúlyozott kerék volt, amely több csőből állt, amelyeken fémgolyók gurultak. Elméletileg mindig elmozdítják a súlypontot a tengelytől, ami a felni elfordulását okozza. A gyakorlatban igen, egy ilyen kerék egy ideig forogna, de aztán egy tengelyt kellene létrehozni, hogy a golyók egyensúlyban legyenek.

Egy másik érdekes projekt, a szuperkiegyensúlyozott kerék. Tartalmazza továbbá a golyóscsapágyakat és a vezetőket, amelyeken ezek futnak. Csakhogy már 12 van belőlük, és görbe pályán gurulnak. Ismétlem, eleinte a kerék nem lenne egyensúlyban, de egy bizonyos ponton a golyók mégis megtalálnák a tömegek szimmetriatengelyét.

A robotlovag (L’automata cava)

ere)

Értékelés: 4.2