A szülői attitűdök hatása a gyermek felnőttkori sikerességére

A baba a szülei, a családi rutinok ismétlődése és tükröződése, nevelése szó szerint a legkorábbi napjaitól kezdődik. Az apró agy a felnőttek gesztusait, intonációit és érzelmeit veszi fel, hogy a leghatékonyabb válaszokat készítse elő. A pszicho-neurális kapcsolatok alapvető komplexuma az agyban 5-6 éves kora előtt alakul ki, és ekkor a gyermek intellektuálisan, fizikailag fejlődik, és érzékeli az erkölcsi normákat, de a mélyreható, alapvető szabályokat és kommunikációs módokat az óvodáskorban tanulja meg.

Azt akartuk, ami a legjobb..

Minden szülő abból kiindulva neveli gyermekét, hogy a lehető legjobb életkörülményeket, a leghasznosabb, nevelésre ösztönző tevékenységeket és a legfinomabb, legegészségesebb ételeket kell biztosítania a gyermek számára. És rengeteg sztereotip, elavult benyomást használ, nem akarja, hogy kritikusak legyenek a tudásával és szokásaival kapcsolatban. Ezért a szülők sok felesleges, haszontalan, magabiztos, hogy megpróbálták, ahogy kell.

A fiatal anyák nem tudják, miért vásárolnak egy csomó fejlődési könyvet és játékot, elviszik a babát a korai fejlődés iskolájába, különben reménytelenül „lemarad” a többiek mögött. oktatás 1 A fiatal anyák nem tudják, hogy miért vesznek egy csomó fejlődési könyvet és játékot. És aztán rémülten figyeli, hogy a gyermek az első osztályban utálja a szervezett tevékenységeket, mert 3-4 éves korában szaladgálni akart, és gyurmát kenni a falakra, nem pedig gyakorolni a pálcikákat és a mentális számtant. Embertelen, antipedagógiai, antifiziológiai.

Ezután a gyermek tanul és tanít reggeltől estig (nyilvánvalóan Lenin nagyapjának előírásai szerint), klubokba és szekciókba jár, rengeteg felesleges, értelmetlen projektet végez. És arról álmodik, hogy elmegy kempingezni, és megtanulja, hogyan kell tüzet rakni… Megint csak csendben, minden porcikájával gyűlöli az iskolai rendet. A gondoskodó anya ismét csodálkozik, hogy a kiváló tanuló gyermeke miért nem ért el semmit 30 éves korára. Csak megszokta, hogy ötösöket kapjon, és ezért fél hibázni, rosszul csinálni, butának tűnni, ezért nem kaphat rangos karriert, vezetőkre van szükségük, nem stréberekre.

A legfontosabb készségek és attitűdök gyermekkorban

Beszéljünk a 3 és 7 éves kor közötti gyermekekkel kapcsolatos egyetemes oktatási attitűdökről, amikor a gyermek aktívan megbirkózik a körülöttük lévő világgal, meghatározza saját határait, de feltétel nélkül bízik a szüleiben és az idősebbekben általában. Az attitűd a felnőttektől érkező jel, amely átalakul a gyermek mentális struktúrájában, belső motívummá és hiedelemmé válik, és meghatározza a gondolatok és cselekedetek irányát és kimenetelét.

1. Kognitív-intellektuális attitűdök– Az általános elképzelés az, hogy nem a tudás mennyiségét, hanem a tanulási és kognitív készségek mennyiségét kell felhalmozni. Szükséges, hogy a gyermek ne csak példákat és válaszokat jegyezzen meg, hanem különböző megoldási módokat használjon, különböző gondolkodási, logikai műveleteket alkalmazzon. Képes megfigyelni, elemezni, összehasonlítani, általánosítani, értelmezni, értékelni, jósolni és egyéb mentális műveleteket végezni.

2. Viselkedés-akaratbeli attitűdök– Célja egy személyes motivációs rendszer kialakítása. A gyermeknek képesnek kell lennie arra, hogy tudatosan hozzon döntéseket, ellenőrizze azok végrehajtását és korrigálja az eredményeket, személyes és kollektív felelősséget vállaljon. A célozgató, reagáló, „csináld vagy meghalsz” hozzáállás a gyermeki elme vezető tulajdonságai, amelyek a felnőttek gyors ismeretszerzéséhez alkalmazkodnak. Tehát a tények, szabályok, cselekvések ismételt ismétlése válik a gyermekkori viselkedési minta alapjává, amíg a gyermek automatikusan elkezdi reprodukálni a tanult készségeket.

3. Érzelmi és érzelmi attitűdök– A gyermekkori mentális fejlődés talán vezető területe, amely meghatározza a játék, a kommunikáció és a kognitív tevékenységek tartalmát és jellegét. A gyermek kezdetben egy helyzetet a „jó-rossz” szintjén értékel, és fokozatosan növeli az értékelési fokozat összetettségét. Folyamatosan próbál mindent értékelni és rangsorolni, ki a legfontosabb, mi a legfontosabb, mi a legjobb, és melyik karakterek a legszimpatikusabbak.

A szülői hozzáállás fokozatosan áthatja a gyermek elméjét és tudatalattiját, meghatározva hangulatát és pszichológiai állapotát, sőt számos természetes képességét is. Befolyásolják a gondolkodást és a viselkedést, célokat és azok elérésének módjait határozzák meg, ezért gyakran célkészleteknek is nevezik őket. Az attitűdök az „átviteli mechanizmusok” a psziché szerkezetében lévő olyan blokkok között, mint a szükségletek és a szükségletek kielégítésének szükségessége.

A szülői attitűdök funkciói a gyermek átfogó, kiegyensúlyozott nevelésére irányulnak:

1. tanulás – új ismeretek, készségek és attitűdök elsajátítása és megszilárdítása;

2. Fejlődési – az életkornak megfelelő pszichofiziológiai paraméterek fejlődése;

3. nevelés – érzések és érzelmek ápolása, pozitív hozzáállás a környező világhoz;

4. Adaptív – alkalmazkodik a kommunikáció aktuális társadalmi modelljéhez;

5. Motiváció – prioritások és életcélok kitűzése, a képesség, hogy elérd, amit akarsz;

6. Halmozott – az élettapasztalatok átadása és felhalmozása, erkölcsi és etikai normák és szabályok elsajátítása;

7. Módszertani – a kommunikáció és a viselkedés értelmes szabályainak elsajátítása, interakció más emberekkel.

Ezen túlmenően az attitűdöknek értékelő és ellenőrző funkciójuk van – a belső felfogásoknak és hiedelmeknek megfelelően ellenőrzik és értékelik a történéseket, korrigálják az eredményeket. Az érvényes attitűdök megléte segíti a gyermeket abban, hogy megfelelően reagáljon a különböző helyzetekre és jelenségekre.

A gyermekkel való kommunikáció szabályai

A szülőkön múlik, hogy milyen kommunikációs stílust tanul a gyermek: tekintélyelvű, domináns, alárendelt, vagy bizalomteljes, partneri, felelősségteljes. Gyermekkorban a gyermek feltétel nélkül bízik a szüleiben, és megpróbálja követni az összes utasítást. Ez további pedagógiai kötelezettségeket ró rájuk, hogy fejlesszék belső potenciáljukat, a harmonikus fejlődés előfeltételeit, a hajlandóságot bizonyos tevékenységek és feladatok elvégzésére, beleértve a kommunikatív, oktatási és kreatív tevékenységeket is.

1. A gyermek életkorához és személyes képességeihez igazodó magatartás, nem idealizálva vagy indokolatlanul kritizálva. Az óvodáskorú gyermek abban különbözik az érettebb kisgyermektől, hogy még nem rendelkezik a megfelelő pszichológiai védelmi mechanizmusokkal, és nem képes ellenállni a felnőttek nyomásának. A nevelés célja, hogy a gyermek számára a kommunikáció és a viselkedés konstruktív, produktív modelljét nyújtsa, nem pedig egy „tiltakozó”, ultimátumszerű modellt.

2. Párbeszédes kommunikációs forma használata visszajelzéssel, Ne csak ragaszkodj az engedelmességhez. A gyermeknek tudatosan és felelősségteljesen kell cselekednie, és megfelelő kommunikációs és viselkedési reakciókkal kell rendelkeznie. Ha a felnőttek felemelik a hangjukat, ami nem ritka a családi életben, ne bújjanak az ágy alá, hanem kérdezzék meg, mi a baj, miért nem szeretnek ilyen hangon beszélni.

3. A gyermeket csak önmagához hasonlítja, nem más gyerekekkel vagy a kis zsenik és tehetségek ideális képével. Mondhatnánk: „Ma már folyékonyabban és szinte hibátlanul játszottad a skálákat”, elfogadhatatlan: „Mozart a te korodban már királyi családok előtt koncertezett”. Ebben a kommunikációs módban minden motiváció elvész: végül is „minden sziget régóta nyitva van”, Mozart nem fog utolérni.

4. Legyen óvatos a gyermek cselekedeteinek megítélésében, és nem a személyiségét: sokkal jobb azt mondani, hogy „az applikációd egy kicsit rendetlenül néz ki, csináljuk újra együtt”, mint azt, hogy „tudtam, hogy nem vagy elég ügyes ahhoz, hogy három kört ragassz össze”. Végtére is, a szülők minden szavát és értékelését a gyermek is igaznak, igaznak érzékeli, és nem ok nélkül a közmondás: „Hívd az embert százszor malacnak, százszor először röfögni fog.

5. A felelősségvállalás és a függetlenség ösztönzése, Ha folyamatosan azt mondod, hogy „túl korai neked”, „majd megérted, ha felnősz” stb., honnan lesz a gyermek kíváncsisága és érdeklődése, hogyan tanulja meg a különböző készségek használatát?. Ha épp dolgozol, adj a gyerekednek egy szelet süteményt, ha takarítasz, adj neki egy nedves törlőkendőt, még a tükrön is hagyj csíkokat…

6. Bátorítson, vegye észre a jót, motiváljonpozitív hozzáálláson keresztül. Összehasonlítás: „Ha most fél óra múlva megcsinálod az angol házi feladatodat, elmehetünk moziba és fagyizni”. Vagy: „Ha nem csinálod meg a házi feladatodat, NEM megyünk sehova. Ahogy mondják, nem akartam, mert akkor ezeknek a szülőknek van módjuk szemrehányást tenni a gyereknek a gondoskodásért: „Mi mindent megtettünk érted, te meg lelkiismeretlen vagy, hálátlan, egyáltalán nem próbálkozol cserébe”.

A baba gyorsan megjegyzi és megtanulja az új információkat és kommunikációs technikákat, megpróbál figyelmet és dicséretet kapni, megismételve a szülői javaslatokat és meggyőződéseket. A felnövekvő gyermekeknek saját vágyaikat és indítékaikat, ötleteiket és céljaikat kell használniuk, ahelyett, hogy szüleik életmódját másolnák.

Ha Ön még soha nem volt focimeccsen vagy tanulmányozta a hangyákat mikroszkóp alatt, az nem jelenti azt, hogy a gyermekének sem kellene. Nem helyénvaló és nem hatékony az extra felelősség, a rengeteg feladat és a „hagyjuk, hogy mindent ő csináljon” tevékenységek halmozása.