Érzelmes gyermek – az érzelmi nevelés szabályai

a modern valóság az, hogy a szülők sok időt töltenek a munkahelyükön, a gyerekek pedig sok időt töltenek a számítógép képernyője mellett. Most már fontos a fiatalabb generáció érzelmi ápolása. A szülőknek nem csak öltöztetniük, nevelniük és képezniük kell gyermeküket, hanem meg kell tanítaniuk őt arra is, hogy megbirkózzon az érzelmeivel, hogy uralkodjon a nehéz érzéseken, az empátián. Mert a magas érzelmi intelligenciával rendelkező, önmagukban bízó emberek sikeresen leküzdik az élet problémáit.

Egy érzelmes gyermek, milyen gyermek?

Az érzelmi gyermekek olyan gyermekek, akik különböznek társaiktól az együttérzés, a rendkívüli kedvesség, az érzékenység és a szimpátia tekintetében. Ezzel nincs semmi baj. De másfajta nevelési módra van szükségük. Érzelmileg könnyen túlterhelődnek, hajlamosak a könnyekre, aggódnak, hogy bajba kerülnek, és nem mindig magabiztosak.

Az érzelmes gyermek apró dolgok miatt aggódik, a semmin felhúzza magát. Zsúfolt helyeken, egy nagy üzletben, színházban mindig az édesanyjába kapaszkodik a kezével, nem távolodik el tőle. Ha ismeretlen emberek jönnek haza, könnyen elsírhatja magát. Gyakran a szülők elvesznek, nem értik, mi okozza ezeket az érzéseket.

Sok érzelmes gyermek hajlamos a hangos zajoktól, az élénk színektől, a fényes színektől. Félnek a tömegtől, mindenféle változástól. A legtöbb ember félénknek, szégyenlősnek, szemérmesnek látja őket… Nem ez a lényeg. Az érzelmes gyermekek érzékenyebbek az érzéseikre, mint mások. Ezért félnek kipróbálni valami újat, nehogy érzelmileg megzavarodjanak. Gyakran nehezen alakítanak ki kapcsolatokat társaikkal. Néha „bőgőmasinának” és „hisztérikusnak” tartják őket.

Hogyan kommunikáljunk egy érzelmes gyermekkel

Természetesen a szigorú fegyelem segít a gyerekeknek megváltoztatni a viselkedésüket. De bármilyen büntetés árthat, nem használhat. A szülőknek megfelelő módot kell találniuk arra, hogy kommunikáljanak az érzelmes gyermekkel. Segít nekik, hogy sikeresen és egészségesen nőjenek fel. Néha a szülőknek sok türelmük van. Az érzelmes gyerekek gyakran izgatottak és szeszélyesek.

Az érzelmi nevelés olyan összetett tevékenység, amely erős kötődést épít ki a szülők és a gyermekek között az érzések alapján. Ha a szülők együtt éreznek, együtt éreznek a gyermekeikkel, meghallgatják őket, elfogadják az érzelmeiket, megtanítják őket irányítani, energiájukat irányítani, szükségleteiket a társadalomban elfogadható módon kifejezni, akkor nincsenek problémák az oktatással, a kommunikációval.

Mi ad érzelmi kapcsolatot

Gyakran előfordul, hogy a szülők cipőt húznak, ruhát adnak, etetik és tanítják a gyermeküket az iskolában, és azt gondolják, hogy ez minden. Néha nem értik meg az érzelmi szülői szerepvállalást. Mindenki tudja, hogy a gyermekek nem megfelelő viselkedésének fő oka abban rejlik, hogy megpróbálják felhívni a szülők figyelmét a problémáikra, hogy elmerüljenek a világukban, hogy belekerüljenek az állapotukba.

Az érzelmi nevelést gyakorló szülők odafigyelnek a gyermek érzelmi reakcióira, mielőtt ezek a reakciókat mindenki „teljes pompájukban” látná. Ez tényleg nem olyan nehéz. Csak meg kell figyelnie a gyermeket, érdeklődést kell mutatnia az eseményekre adott reakciója iránt, meg kell értenie, mi történik a belső világában, képesnek kell lennie együttérzésre, empátiára. A baba fokozatosan rájön, hogy nincs szükség hangulatokra, hisztire vagy vitákra… Anya és apa figyelmesek és közel állnak hozzá, még manipuláció nélkül is.

Azok a gyerekek, akik már korán látják szüleik aggodalmát, megtanulják magukat megnyugtatni, és stresszes helyzetekben is nyugodtak tudnak maradni. Ne szidja őket a nem megfelelő érzelemnyilvánításokért. Fogadd el az érzéseiket. Ennek következménye a konfliktusok csökkenése, a mély érzelmi kapcsolat kialakulása lesz. A szülők és a gyerekek később szövetségesek lesznek. Végtére is, az utóbbiak nem akarnak csalódást okozni és felzaklatni szeretteiket.

Az érzelmes gyermekek nevelésének főbb hibái

Az érzékeny gyermekkel való helytelen kommunikáció csak ront a helyzeten.Az érzelmes gyermekek nevelésének fő hibái:

1. A gyermekek negatív érzelmeinek figyelmen kívül hagyása, elfojtása.Értsd meg, hogy nincsenek rossz érzelmek. Csak érzelmek vannak. Bizonyos helyzetekben negatív, más helyzetekben pozitív lehet. Ne rejtse el a negatív érzelmeket, és ne feltételezze, hogy azok maguktól elmúlnak. Ez a tévhit arra készteti a gyerekeket, hogy azt higgyék, hogy dühösnek lenni rossz és elfogadhatatlan. Aki dühös, az csúnya. Ennek eredményeként a gyermek fél a „rossz” érzelmektől. Ha a negatív érzéseket észrevesszük, megbeszéljük, és megpróbáljuk megérteni és elismerni őket, gyorsabban elmúlnak.

2. A gyermekek érzelmeinek elfojtása. Nem ritka, hogy a szülők szidják a gyerekeket az érzelmeik miatt: „ne kiabálj”, „nem szabadna így érezned”. Ez nagy hiba. Ha egy felnőtt megmondja a gyermeknek, hogy mit érezzen, a gyermek elkezd bizalmatlan lenni a saját érzelmeivel szemben. Az eredmény: bizonytalanság, az önbecsülés elvesztése. Ha azt mondjuk, hogy minden, amit érzünk, helyes, de más módot kell találnunk érzelmeink kifejezésére, így nem törik meg a jelleme, megmarad a méltóságérzete. A gyermek nyugodtabbá válik, mert van egy felnőtt a közelben, aki megérti és mindig készen áll a segítségre.

3. Büntetés.Ez a legegyszerűbb és egyben a leghelytelenebb módja a kommunikációnak. Fenyegetés, büntetés csak rövid távon teszi őket viselkedésre. Később még több viselkedési problémához vezetnek. Az állandóan büntetett gyermek nem tanul önkontrollt és problémamegoldó készséget. A büntetés miatt a gyerekek tehetetlennek érzik magukat és neheztelnek a szüleikre. Nem ritka, hogy a gondolataikat a bosszúvágy vezérli, nem pedig a jobb viselkedés vágya. A fenyegetések és a büntetések arra tanítanak, hogy ezek a legjobb módjai annak, hogy elérd, amit akarsz. A gyakran büntetett gyermekek agresszívan és harciasan viselkednek.

A gyerekekkel való konfliktusok nemcsak problémát jelentenek, hanem lehetőséget is arra, hogy közelebb kerüljünk a gyerekekhez, hogy empátiára tanítsuk őket. A közös problémamegoldás leckét ad az érzelmek kezeléséről. Ne feltételezzük, hogy a gyerekek dühe a szülői inkompetenciánk bizonyítéka. Ha egy gyermek dühöt, szomorúságot, félelmet tapasztal, az annak a jele, hogy szüksége van a szülőkre. Csak a gyermekek érzelmeinek elismerése révén lehet megtanítani őket az önnyugtatásra, amelyet egész életükben használni fognak.

Hogyan tanítsuk meg a gyerekeket arra, hogy uralkodjanak az érzelmeiken

John Gottman amerikai pszichológus javasolta az érzékeny gyermekek érzelmi nevelésének ötletét. Öt lépésből áll. Ajánljuk, hogy olvassa el „A gyermek érzelmi intelligenciája” című könyvét, amelyben részletesebben ismerteti az elképzelést.

Első lépés: A gyermekek érzéseinek megértése

Csak az a szülő, aki tisztában van az érzelmeivel, aki elismeri a gyermeke jogát az érzelmekhez, képes megosztani azokat. Ez nem jelenti azt, hogy egy olyan személy, aki megérti a többi ember állapotát, nem ismerheti az érzelmi határokat. Csak egy olyan felnőtt értheti meg az érzékeny gyermeket, aki tudja, hogyan kell megérteni, nem pedig elnyomni az érzéseit. Nem ritka, hogy a felnőttek nem ismerik saját érzelmeiket. A férfiaknak pedig még nehezebb. Mivel a gyerekeket általában arra tanítják, hogy elnyomják és figyelmen kívül hagyják az érzéseiket. De meg lehet tanulni.

Kísérlet. Próbálj meg felismerni egy érzést a nap folyamán, például a szomorúságot, és különítsd el magadtól és a környezetedtől. Kezdhetnél naplót vezetni, hogy feljegyezd a tapasztalataidat. Ha könyvet olvasol, filmet nézel, figyelj arra, hogy a szereplő milyen érzelmeket érez. Minden szülő képes érzelmi tudatosságot fejleszteni, megtanulni ráhangolódni gyermeke érzéseire és megosztani érzelmeiket.

Második lépés: A gyermekek tapasztalatainak elfogadása mint a kötődés eszköze

Minden szülő elfogadja a nyugodt, pozitív hangulatú gyermeket. Ha ez nem probléma, akkor a negatív gyermeki érzelmek nehéz helyzetet jelentenek. Értse meg, hogy a baba bármilyen érzése elfogadható a kötődés eszközeként. Korai korban lehetséges, hogy a baba a negatív érzésekből a meglepetés, a játék hatására kapcsolja át a babát. Mélyebb tapasztalatok esetén ez a technika nem működik. Csak kárt tehetsz, ha nem veszel tudomást a helyzetről.

Ha a baba szorong, szomorú vagy dühös, szüksége van a felnőttekre. Nem azért viselkedik, mert bosszantani akarja anyát és apát. Nem, ez az ő módja, hogy tudassa velük, hogy vannak feladatok, amiket el kell végezni… Ha felismeri ezt a helyzetet, megváltoztathatja, hogyan reagál gyermeke a negatív élményekre. Annak érdekében, hogy a növekvő kisgyermek megtanulja az önnyugalmat egész életében, fontos, hogy a szülők elismerjék érzelmeiket. Nem tilthatod meg. Az érzések valódiak. Meg kell tanulnod kifejezni őket.

Harmadik lépés: Empatikus hallgatás

Figyeljünk az érzékeny babára, figyeljük meg az arckifejezését, amikor „rossz kedve van”. Menj vissza a gyermekkorodba, és próbáld meg elképzelni, hogyan érzi magát most a gyermeked. Ne rohanjon bele egy beszélgetésbe. Próbálja meg rövid mondatokkal kifejezni az érzelmeit, például „szomorú vagy”, „fáj”, „szomorú vagy”, „ez nem tűnik igazságosnak számodra”. Ne folytasd, tarts egy kis szünetet. A pszichológiában ezt a technikát „szimpatikus hallgatásnak” nevezik. Próbálja megérteni, mit érez a baba.

Ha felteszed a kérdést: „Miért vagy ideges?”, lehet, hogy nem hallod meg a választ, és nem azért, mert a gyermeked „gonosz”. Csak nehezen találja ki a dolgokat magának. Ha apró „én-üzeneteket” írsz a látottakról, majd egy pillanatra megállsz, a gyermek belsőleg fog dolgozni, elemezve az élményt.

Negyedik lépés: Fejezd ki az érzelmeket szavakkal

Ossza meg érzéseit a gyermeke számára érthető módon, anélkül, hogy túlságosan részletesen beszélne róla. Tanítsd meg megnevezni az érzéseit. Segít megnyugtatni a dolgokat. Az életben a gyerekek félnek a negatív érzésekkel való találkozástól, amelyeket a környezetük rosszallóan fogad. Ha olyan kérdéseket teszel fel, mint például: „Miért viselkedsz így??”Kérdések: „Miért nem engedelmeskedsz valakinek??”, a probléma nem oldódik meg. A gyermek nem tud válaszolni. Ebben az időszakban szüksége van az anya és az apa kapcsolatára, támogatására és részvételére. Ha a gyermek állapotát a „szomorú vagy”, „dühös vagy”, „nem vagy boldog” szavakkal írja le, akkor a gyermek ki fog jönni a figyelemelterelésből. Magától értetődően. Mindennek, amit félreértettek, van neve.

Ez azt jelenti, hogy korábban a gyermek egyedül küzdött az érzéseivel, de mostanra ezek emberi tapasztalattá fejlődtek. Kezdi megtanulni, hogy ha mások képesek megbirkózni velük, akkor ő is képes rá. Szülői támogatás nélkül a gyerekek nem lesznek képesek erre a következtetésre jutni. A szavak körének bővítésével megtaníthatja gyermekét egy érzelem felismerésére. Ha egy gyermek dühösen kiabál, hogy utálja anyut, akkor összezavarodott, hogy mi bántja őt. A gyerekek hisztijei az empatikus válasz után megnyugszanak. Amint a baba megtanulja beszéddel kifejezni az érzéseit, képes lesz az önnyugtatásra.

Ötödik lépés: szabjon határokat

Az érzelmi képzés utolsó szakaszában a korlátok bevezetése kiemelkedik:

1. Bizonyos cselekvések betiltása már kiskoruktól fogva.Magyarázza el a gyermeknek, hogy a probléma nem az érzésekkel, hanem a viselkedéssel kapcsolatos. Ha dührohamában verekedni kezd, ítélje el a verekedést mint cselekedetet, ne pedig a dühöt mint érzelmet.

2. Célok kitűzése. Miután a baba megnyugodott, derítse ki, hogy mit akart.

3. Gondolkodjon a megoldáson. Ha a gyermek már képes szavakkal kifejezni az érzelmeit, ajánlja fel, hogy ötleteljenek. Ajánljon fel olyan lehetőségeket az érzelmek kifejezésére, amelyek nem ütköznek a társadalmi normákkal. Beszélje meg.

4. Értékelem a javasolt megoldást.Tegyünk fel kérdéseket a gyerekeknek arról, hogy ez mennyire igazságos.

5. Válassza ki azokat a viselkedési formákat,amely mindkét fél számára elfogadható, de ne erőltesse a saját. Még ha a módszere hatástalan is, joga van hibázni. Akkor hajtson végre egy másik megoldást.

Tegye világossá gyermeke számára, hogy a környezet nem szenvedhet az érzelmei miatt. Találja meg az ügy kezelésének megfelelő módját. Lehet, hogy pszichológusra van szüksége, aki megtanítja a gyereket arra, hogy úgy kezelje az érzéseit, hogy ne tegyen kárt magában vagy másokban.

Csak az érzékeny gyerekekkel való foglalkozással tudsz kapcsolatot építeni velük. Ha diktatórikus módszereket alkalmazunk, büntetünk, fenyegetünk, a helyzet csak rosszabb lesz. Segítsen gyermekének azzal, hogy megtanítja neki, hogy legyen tisztában az érzelmeivel. Mondd el nekik, hogy mindenkinek joga van mindenféle tapasztalathoz. Így megtanulja, hogyan lépjen kapcsolatba a körülötte lévőkkel anélkül, hogy elveszítené a személyiségét, és megérti, hogy szeretik.