A Laripront és a Lizobakt felülvizsgálata | Melyik a jobb?

A torokfájás a megfázás gyakori kísérője. A filtrum egy ritka légúti fertőzés, amely nem okoz ilyen kellemetlenséget. Fájdalom, fingás, száraz köhögés a felső légutak érintettségét jelzi. Ezt az állapotot általában láz, orrfolyás és fejfájás kíséri.

Az antiszeptikumokat – spray-ket, pasztillákat, cukorkákat – széles körben használják a felső légúti megbetegedések kezelésében. E csoport képviselői közül két készítményt érdemes megemlíteni: Lizobact és Laripront. A gyógyszerek összetételükben és készítményeikben hasonlóak, és hasonló klinikai helyzetekben alkalmazzák őket. Olvassa el, hogyan és mikor használják az antiszeptikumokat a cikkben.

Fontos tudni: A helyi fertőtlenítő szereket csak orvos írhatja fel. A háziorvos felméri a felső légutakat, diagnózist állít fel és a kezelést a megállapított tünetekhez igazítja. A betegség gyors lefolyásában a torokgyógyszerek nem elegendőek, és komplex terápiára van szükség.

Mi van benne: hasonlítsuk össze az összetevőket

A Lizobact és a Laripront ugyanabba a farmakológiai csoportba tartozik. Ez egy helyileg alkalmazható fertőtlenítőszer – csak ott hat, ahol használják. Nem hatol be a szisztémás véráramba, és nincs általános hatása a szervezetre. Gyermekek és felnőttek fül-orr-gégészeti és fogorvosi gyakorlatában használatos. Az egyes gyógyszerek részletes leírása az alábbi táblázatban látható.

Az előkészítés	Lizobact	Laripront
Hatóanyag és adagolás	lizozim-hidroklorid 20 mg; piridoxin-hidroklorid 10 mg	lizozim-hidroklorid 10 mg; Dequalinium-klorid 250 mg
Formanyomtatvány	Hipoeptikus pasztillák	Összetörhető cukorkák
Adagolás a gyógyszertárban	Vény nélkül	Vény nélkül
Gyártó	„Bosnalek (Bosznia-Hercegovina)	Heinrich Mack Nachf (Németország)
Költségek	250-300 rubel	200-250 rubel

Hogyan működnek a torokfertőtlenítő szerek

Laripront és Lisobact, kombinált fertőtlenítőszerek helyi alkalmazásra. A gyógyszerek hatása az alkotóelemeiknek köszönhető.

Lizobact

A gyógyszer két összetevőt tartalmaz. A lizozim egy fehérje eredetű enzim. Közvetlenül befolyásolja a patogén és opportunista flórát: baktériumok, gombák, vírusok. Az enzim a sejtfal részét képező mureinre és más peptidoglikánokra hat. A lizozim a Gram-pozitív baktériumok ellen a leghatékonyabb – ezek szerkezete nagy mennyiségű peptidoglikánt tartalmaz. A vírusok ellen is hat – komplexeket képez velük, és megakadályozza, hogy behatoljanak a sejtbe.

Egyéb hatások:

1. Részt vesz az immunszabályozásban – aktiválja a nem specifikus mechanizmusokat a szervezet védelme érdekében;

2. Gyulladáscsökkentő hatású – elnyomja az ödéma, a hiperémia és a fájdalom kialakulását;

3. Vérzéscsillapító hatású – felgyorsítja a nyálkahártya-fekélyek gyógyulását;

4. Nyálkaoldó – megkönnyíti a köpettermelődést légúti fertőzések esetén.

A piridoxin a B6-vitamin egyik formája. Részt vesz a fehérje anyagcserében és védi a szájnyálkahártya sejtjeit a negatív tényezőktől. Nincs közvetlen hatása a patogén flórára, csak a lizozim hatását fokozza.

A betegtájékoztató nem tartalmaz farmakodinamikát. Mivel a lizozim és a piridoxin kizárólag helyileg hat, és nem jut be a véráramba, nem várható szisztémás reakció.

Laripront

A kombinált készítmény két összetevőből áll. A lizozim hatását fentebb már leírtuk. A lizozim fertőtlenítő hatását a dequalinium-klorid egészíti ki. Az anyag Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokkal és gombákkal szemben aktív. A dequalinia-klorid nemcsak a patogén flórára van káros hatással, hanem fokozza a lizozim hatását is – megkönnyíti az enzim behatolását a nyálkahártya mélyebb rétegeibe.

A Laripront csak helyileg hat. A gyógyszer összetevői nem hatolnak be a véráramba, és nincs szisztémás hatásuk.

A gyógyszerek hatékonyságának értékelése

A Lizobact és a Laripont fő hatóanyagát, a lizozimet a múlt század eleje óta tanulmányozzák a kutatók. Már 1922-ben A. Fleming felfedezte, hogy ez az enzim elpusztítja a baktériumokat a megfázásos betegek orrváladékában. A tudósok később felfedezték, hogy a lizozim a Gram-pozitív baktériumok ellen a legaktívabb.

A tudósok lizozim iránti érdeklődése ellenére a PubMed adatbázisban nem találtunk sok cikket a témában. Számos szöveg csak in vitro írja le az enzimet, és nem mutatja be, hogyan hat a lizozim a konkrét klinikai helyzetben. De van néhány figyelemre méltó cikk:

1. Egy felülvizsgálat kimutatta, hogy a lizozim védi és gyógyítja az ínygyulladásban és parodontitisben szenvedő ínyt. A vizsgálat azonban nem nagyszabású és nem véletlenszerű ahhoz, hogy komolyan lehessen venni.

2. Egy másik cikkben a szerzők elemezték a lizozim hatását az aphthous stomatitisre. Egy klinikai vizsgálat kimutatta, hogy hatásos a betegség ellen, és a beteg három hónapon belül jobban érezte magát.

Nem találtunk meggyőző bizonyítékot a felső légúti fertőzésre vonatkozóan. A külföldi szakirodalomban nincs megbízható információ erről a problémáról. Az orosz nyelvű források adatokat tartalmaznak a torokbetegségek helyi fertőtlenítőinek hatékonyságáról (beleértve a gyermekeket is).

A Lizobact második összetevője, a piridoxin a nyálkahártya védekező tulajdonságainak javítása érdekében került hozzáadásra. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a B6-vitamin hiánya krónikus szájgyulladás kialakulásához vezet. Erre vonatkozóan azonban nincsenek kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálatok, így a piridoxin egyértelmű előnye a készítményben nincs.

A Laripront egyik összetevőjére, a dequalinium-kloridra vonatkozóan még kevesebb információ áll rendelkezésre. Az orvosi szakirodalomban a nőgyógyászatban helyileg alkalmazott fertőtlenítőszerként szerepel. Nem sikerült megbízható információkat találnunk a dequalinium-kloridnak a szájüregi mikroflórára gyakorolt hatásáról.

Használati rend

A Lizobactot túlnyomórészt a fogászati gyakorlatban használják. A gyógyszert ilyen helyzetekben írják fel:

1. ínygyulladás – az íny gyulladása;

2. Stomatitis, a szájnyálkahártya elváltozása;

3. Aftás fekélyek a szájban;

4. A szájüregi elváltozásokkal járó herpeszes fertőzés komplex terápiája;

5. Szájnyálkahártya eróziók.

A terápiás gyakorlatban a gyógyszer a felső légúti betegségek kezelésére használható. A Lizobactot csak katarrális jelenségekre írják elő – a torok vörössége, fájdalom, borsos, száraz köhögés megjelenése. Más gyógyszereket írnak fel a légutak és a száj gennyes fertőzésére.

A Lariprontot elsősorban légzőszervi betegségek kezelésére használják:

1. torokgyulladás;

2. gégegyulladás;

3. Angina.

A gyógyszert az ARVI profilaxisára beteggel való érintkezés és járványok idején szabad felírni.

A fogászatban a Lariprontot szájbetegségek (ínygyulladás, parodontitis, szájnyálkahártya-gyulladás) kezelésére használják. A gyógyszert a műtét utáni időszakban is alkalmazzák – felgyorsítja a szövetek gyógyulását és megakadályozza a fertőző szövődmények kialakulását.

A fertőtlenítőszer felírási rendje hasonló. A tablettát a felszívódásig a szájban kell tartani. Lassan kell bevenni, és a lehető leghosszabb ideig a nyálkahártyán kell hagyni. A tabletta teljes feloldódása után fél órával ne egyen és ne igyon.

A gyógyszer adagját az orvos határozza meg, figyelembe véve a beteg életkorát. 5-7 napos terápiás kúra. Az állapot a terápia megkezdését követő második napon javul. Ha 3 nap után nincs hatása, forduljon orvoshoz és változtassa meg a készítményt.

Óvintézkedések

A Laripront és a Lisobact jól tolerálható. Ritkán allergiás reakciók – csalánkiütéshez hasonló bőrkiütés – fordulhatnak elő.

A Laripront és a Lisobakt terhesség és szoptatás alatt felírható. Az antiszeptikumok helyi hatásúak, nem jutnak be a véráramba és az anyatejbe, nem lépik át a vér-placentáris gátat, és nem befolyásolják a gyermek fejlődését.

A Lariprontnak csak egy ellenjavallata van – azonosított intolerancia a készítmény összetevőivel szemben. A Lizobact nem alkalmazható csirkefehérje-allergia esetén és 3 év alatti gyermekeknél.

Fontos tudni:

1. A Lizobact fokozhatja az antibiotikumok hatását, ha egyidejűleg alkalmazzák.

2. A Lizobact és bizonyos gyógyszerek (orális fogamzásgátlók, ösztrogének, immunszupresszánsok) egyidejű alkalmazása növeli a piridoxin szükségletet.

Következtetések

A főbb pontok rövid összefoglalása:

1. A Lizobact és a Laripront nem specifikus fertőtlenítőszerek. Számos vírus, gomba és baktérium ellen aktívak.

2. A Laripront elsősorban a felső légúti fertőzések – torokgyulladás, gégegyulladás, torokfájás – kezelésére javallott.

3. A Lizobactot gyakrabban használják a fogászati gyakorlatban a szájüregi betegségek kezelésére.

4. A Lizobact és a Laripront csak helyileg hat, nem hatol be a véráramba. gyakorlatilag nincsenek mellékhatások. A gyógyszerek jól tolerálhatók és jól alkalmazhatók gyermekek, terhesség és szoptatás esetén.

Mindkét gyógyszer terápiás hatékonyságát klinikai vizsgálatok igazolták.