A történelem 12 legfiatalabb Nobel-díjasa

*A szerkesztő választása a legjobbak közül. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, és nem minősül reklámnak, és nem is értékesítési célzatú. Kérdezzen meg egy szakértőt vásárlás előtt.

A Nobel-díj az egyik legrangosabb nemzetközi kitüntetés, amelyet évente adományoznak azoknak, akik kiemelkedő eredményeket értek el a fizika, a kémia, az orvostudomány, az irodalom területén, vagy hozzájárultak a világbékéhez. A díjat a svéd kémikus és gazdag üzletember, Alfred Nobel alapította, aki halála után minden vagyonát az általa létrehozott alapítványra ruházta át. Az első díjátadó ünnepséget 1901-ben tartották, és azóta összesen több mint 900 Nobel-díjast választottak ki. Minden győztes oklevelet, aranyérmet és nagy összegű pénzt kap. A 20. század elején ez utóbbi 150 000 svéd korona volt, 2019-re a pénzdíj nyolcmillió svéd koronára, azaz 1,1 millió dollárnak megfelelő összegre emelkedett. A statisztikák szerint azok átlagéletkora, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy átvehették a díjat, 55 év. De a Nobel-díj történetében volt néhány meglehetősen fiatal Nobel-díjas is.

A történelem legfiatalabb Nobel-díjasai

Rudyard Kipling

Rudyard Kipling, a 19. és 20. század kiemelkedő angol írója és költője a történelem legfiatalabb írója volt, aki 1907-ben Nobel-díjat kapott. Ekkor 42 éves volt, és már négy regényt és 16 novelláskötetet írt. Kipling első könyveit Indiában publikálta, később pedig sokat utazott Ázsiában és az Egyesült Államokban. Az Államokban töltött időszak volt pályafutása legsikeresebb időszaka. Mary Elizabeth Mapes Dodge amerikai gyermekkönyvírónővel való megismerkedése vezette Kiplinget egy indiai dzsungelben játszódó történet ötletéhez. Így jelent meg a híres mesekönyv, A dzsungel könyve, amely már életében nagy sikert aratott, és később több filmadaptáció is készült belőle. Az író élénk fantáziájáért, kiemelkedő elbeszélői tehetségéért és gondolati érettségéért kapta a Nobel-díjat. Kipling munkásságát számos más kitüntetéssel is elismerték, többek között a Royal Society of Literature aranyérmével.

Konstantin Novoselov

Konsztantyin Novoszjolov fizikus a Szverdlovszki területen található Nyizsnyij Tagilból. nanoelektronikai mérnöknek tanult, az Orosz Tudományos Akadémián kutatott, majd Hollandiában töltött egy kis időt, és az Egyesült Királyságba költözött, ahol a Manchesteri Egyetem posztdoktori kutatója lett. Novoszjolov legfontosabb tudományos hozzájárulása a grafénnel kapcsolatos kutatásai és kísérleti munkái voltak, amelyeket honfitársával, Andrej Geimmel együtt végzett. 2010-ben, 36 évesen kapta meg a fizikai Nobel-díjat. A grafén, egy rendkívül vékony, de szívós szénanyag, amely számos egyéb értékes tulajdonsággal is rendelkezik, nagy ígéretet jelent a nanoelektronika és az orvostudomány, valamint az innovatív víztisztító rendszerek számára. Egy évvel a díj átvétele után Konstantin Novoselov a londoni Királyi Társaság tagja lett. Az orosz-brit fizikus eddig mintegy kétszáz publikált tudományos cikket írt.

Frederic Joliot-Curie

Jean Frédéric Joliot Franciaországban született és nőtt fel, ahol az École Supérieure de Physique et de Cœurie Appliquée-ben tanult. Miután mérnöki diplomát szerzett, mégis úgy döntött, hogy az alapkutatásra koncentrál. Frédéric először Marie Curie asszisztenseként dolgozott a Párizsi Egyetem Rádium Intézetében, majd később kutatója lett a Párizsi Rádium Intézetnek. Kutatásokat végzett Marie Curie lányával, Irene Curie-vel együttműködve. Irene később a felesége lett, és együtt folytatták a vegyi anyagok radioaktív tulajdonságainak tudományos kutatását. A házaspár 1930-ban kémiai Nobel-díjat kapott, miután felfedezték, hogy radioaktív elemek szintetizálásával mesterséges radioaktivitást lehet létrehozni. Frederic Joliot-Curie (feleségéhez hasonlóan kettős vezetéknevet vett fel) akkor 35 éves volt. A második világháború alatt a tudós csatlakozott a francia ellenálláshoz, és a harcosokat kommunikációs eszközökkel és robbanóanyagokkal látta el. Párizs felszabadulása után Frédéric Joliot-Curie lett a Centre National de la Recherche Scientifique igazgatója.

Mairead Corrigan

Mairead Corrigan ír aktivista a békéért és az erőszakmentes igazságszolgáltatásért folytatott küzdelméről ismert. Gyermekkorában katolikus nevelésben részesült, tizenéves korától kezdve titkárnőként dolgozott, és közben önkéntes munkát végzett jótékonysági szervezetekben. Corrigant leginkább három unokaöccse halála érintette, akik a brit katonák és az Ír Köztársasági Hadsereg fegyverese közötti utcai lövöldözésben haltak meg. Nem sokkal később az aktivista barátnőjével, Betty Williamsszel összefogva tiltakozó felvonulást szervezett Belfastban az észak-írországi erőszak ellen. Protestánsok és katolikusok egyaránt részt vettek a tüntetésen. Békefenntartó tevékenységének következő állomása a Békés Emberek Közösségének létrehozása volt, amely később hozzájárult az észak-írországi etnopolitikai konfliktus megoldásához. Ezért a 32 éves Máiread Corrigan 1976-ban a Közösség többi alapító tagjával együtt megkapta a Nobel-békedíjat. Ezt követő munkája során több mint 25 országot látogatott meg, ahol fontos politikai és vallási vezetőkkel kommunikált.

Rudolf Messbauer

Rudolf Ludwig Messbauer német kísérleti fizikus a müncheni Műszaki Egyetemen tanult. Előadóként dolgozott a Planck Intézetben, majd az USA-ba költözése után a California Institute of Technology professzora volt. Ott Robert Hofstadter amerikai tudóssal együttműködve nukleáris fizikai és gamma-spektroszkópiai kutatásokat végzett. Felfedezte a nukleáris gammarezonancia fluoreszcencia-hatását magvisszaverődés nélkül, amelyet később Messbauer-effektusnak neveztek el. Tudományos munkásságáért két rangos díjat is kapott, 1961-ben pedig fizikai Nobel-díjjal tüntették ki, miután felfedezését kísérletileg is megerősítették. Messbauer 32 éves volt akkoriban. Az ő eredményei képezték az alapját számos, a geológiában, a régészetben, az orvostudományban, a kohászatban és a tudomány és a technológia számos más területén alkalmazott, rendkívül érzékeny mérési módszernek. Rudolf Messbauer az 1970-es évek óta a napneutrínók kutatásával foglalkozik, később a francia Laue-Langevin Intézet vezetője volt. Jelenleg tizenhárom egyetem tiszteletbeli professzora, és folytatja oktatói és kutatói munkáját.

Frederick Bunting

Frederick Bunting kanadai orvos és fiziológus a valaha volt legfiatalabb orvosi Nobel-díjas, aki 32 évesen kapta meg az inzulin felfedezéséért. Érdekes módon ez a nagy tudományos áttörés talán nem történt meg, mivel Bunting eredetileg teológiai képzést tervezett. A Torontói Egyetemen azonban még időben meggondolta magát, és orvosi tanulmányokat folytatott. Egy ideig gyakorló sebészként dolgozott, mielőtt a laboratóriumi kutatás felé fordult, amikor a cukorbetegség gyógymódjának megtalálása iránt kezdett érdeklődni. Ő és asszisztense, Charles Best végül a kutyák hasnyálmirigyéből izolálták az inzulin nevű hormont. Ez a felfedezés volt az első lépés a szintetikus inzulin tömeges előállítása felé, amely cukorbetegek millióinak életét mentette meg. Érdemes megjegyezni, hogy Bunting nem volt hajlandó kereskedelmi hasznot húzni a munkájából, és a szabadalmat mindössze egy dollárért adta el a Torontói Egyetemnek. A Nobel-díj mellett a Brit Birodalmi Renddel is kitüntették, és a november 14-i születésnapja ma a diabétesz világnapja.

Li Zhengdao

A kínai születésű amerikai fizikus hazájában a Nemzeti Délnyugati Egyesült Egyetemen tanult, majd a Chicagói Egyetemen folytatta tanulmányait, és a világ első atomreaktorának megalkotója, a híres olasz fizikus, Enrico Fermi tanítványaként doktorált. Zhengdao a következő években a Columbia Egyetem adjunktusává léptették elő. És 29 évesen ő lett az egyetem történetének legfiatalabb professzora. Két évvel később, 1957-ben fizikai Nobel-díjat kapott a paritástörvények területén végzett úttörő munkájáért, amely új távlatokat nyitott a részecskefizika területén. Egyes fizikusok szerint Zhengdao egy lépéssel közelebb került az egységes fizikai-matematikai elmélet, az úgynevezett „mindenek elmélete” kidolgozásához.

Carl Anderson

Carl Anderson amerikai fizikus és kísérletező, aki a Kaliforniai Technológiai Intézetben szerzett diplomát, majd doktori címet. A kiváló fizikus, Robert Andrews Milliken felügyelete alatt részt vett a kozmikus sugárzás kutatásában. Ennek során Anderson egy olyan részecske nyomait fedezte fel, amelynek tömege megegyezik az elektronéval, de nem negatív, hanem pozitív elektromos töltéssel rendelkezik. A tudós kísérletileg is meg tudta erősíteni felfedezését, gammasugárzással elektron-pozitron párokat képezve… 1936-ban, amikor Karl Anderson 31 éves volt, kollégájával, Victor Hesse-vel együtt megkapta a fizikai Nobel-díjat. Ugyanebben az évben egy másik fontos felfedezést is tett, felfedezte egy instabil szubatomi részecske, a müon létezését.

Paul Dirac

Paul Dirac angol tudós elsősorban a gravitáció és az elektrodinamika kvantumelméletével szerzett hírnevet. Tudományos pályafutását a Bristoli Egyetemen kezdte, ahol villamosmérnöki és alkalmazott matematikai tanulmányokat folytatott. Ezt követően Dirac posztgraduális tanulmányokat folytatott a Cambridge-i Egyetemen, és 1926-tól a St John’s College tudományos tanácsának tagja volt. Ő a szerzője annak az egyenletnek, amelyet később róla neveztek el. Ez az egyenlet az elektromágneses tér és a szabad elektronok kölcsönhatásának, valamint az elektron-pozitron pár megjelenésének magyarázatára szolgál. Munkájáért az akkor 31 éves Paul Dirac megkapta a fizikai Nobel-díjat.

Werner Heisenberg

Werner Heisenberg német elméleti fizikust a kvantummechanika egyik fő úttörőjeként tartják számon. A Müncheni Egyetemen tanult, és mindössze 22 évesen készítette el kvantumelméleti doktori disszertációját. A bimbózó fiatalembert ezután meghívták a göttingeni egyetemre, ahol Max Born asszisztense lett. 1927-ben a lipcsei egyetem elméleti fizika professzora lett, ahol kutatásokat is folytatott. Heisenberg vezető szerepet játszott a kvantummechanikai elmélet kidolgozásában, amiért fizikai Nobel-díjat kapott. A fiatal tudós akkor 31 éves volt. A Heisenberg-féle bizonytalansági elv megalkotásán túlmenően fontos hozzájárulásokat tett a ferromágnesesség, a szubatomi részecskék és számos más fizikai jelenség tanulmányozásához is. A második világháború után a Max Planck Intézet igazgatója volt, és egy németországi atomfizikai munkacsoportot vezetett.

William Lawrence Bragg

A fiatal ausztrál tudós, William Lawrence Bragg 25 évesen, apjával, William Henry Bragggel együtt megkapta a fizikai Nobel-díjat. Már fiatal korától kezdve élénk érdeklődést mutatott a tudományok iránt, amit az is bizonyít, hogy tizennégy évesen sikerült bejutnia az Adelaide-i Egyetemre, ahol matematikát és fizikát tanult. Miután családjával Nagy-Britanniába költözött, folytatta tanulmányait, és a Cambridge-i Egyetem Trinity College-jában szerzett diplomát. Lawrence Bragg és apja tudósként dolgozva egy röntgenspektrométerrel tanulmányozta a kristályokat, és felfedezte a röntgendiffrakció törvényét, amely lehetővé teszi az atomok helyzetének meghatározását a kristályban. 1915-ben megkapták a Nobel-díjat, és négy évvel később Bragg a manchesteri Victorian University fizika professzori állását töltötte be.

Malala Yusufzai

Egy pakisztáni lány 11 évesen vált híressé, miután elkezdett blogolni a BBC-nek, részletesen beszámolva az életről a tálibok által uralt Szvat régióban. Malala a gyermekek jogaiért és a nők oktatáshoz való hozzáféréséért kampányolt Pakisztánban. A kormány offenzívája és a tartomány táliboktól való 2009-es felszabadítása után folytatta munkáját. Három évvel később az iskolabuszt, amelyben Malala más gyerekekkel együtt utazott, megtámadták, amikor fegyveresek fejbe lőtték, és két másik gyereket megsebesítettek. Miután egy katonai kórházba szállították, egy ideig kómában volt. Miután állapota javult és el tudták szállítani, Malalát Birminghambe repülték. Egy pakisztáni miniszter távollétében a Bátorság Csillagával tüntette ki a fiatal aktivistát, Christine Lamb brit újságírónő pedig önként jelentkezett, hogy segít neki megírni önéletrajzi könyvét. Életrajzának következő évi megjelenését beárnyékolta a tálibok bejelentése, hogy ha lehetőségük lesz rá, megismétlik a támadást. Malalát azonban nem félemlítették meg a fenyegetések, és nem hagyta abba a zaklatás elleni küzdelmet. 2013-ban két díjat kapott: az Anna Politkovszkaja-díjat és a Szaharov-díjat. 2014-ben a tizenhét éves Malala Yousufzai megosztva kapta a Nobel-békedíjat Kailash Satyarthi indiai aktivistával, így ő lett a történelem legfiatalabb Nobel-díjasa.