*A legjobbak áttekintése a szerkesztők szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem reklámnak és nem értékesítési céllal készült. Vásárlás előtt feltétlenül szükséges a szakértői tanácsadás.
Az univerzum különös és titokzatos hely. Olyan törvények szerint működik, amelyeket csak távolról tudunk elképzelni. Még a híres általános relativitáselmélet is, amelynek megalkotásában Albert Einstein is részt vett, csak lazán írja le az égi mechanika kialakulását.
De már most képet kaphatsz arról, hogy pontosan hogyan működnek a csillag- és bolygórendszerek… Van egy nehéz tárgy, amely körül kisebb tárgyak forognak gravitációsan, és még kisebbek körülötte. Valójában ezért van az összes többé-kevésbé nagy bolygónak olyan műholdja, amely körkörös pályán kering.
De néha ezek a műholdak még látványosabbak, mint maguk a bolygók. Folyékony vizet találtak a Szaturnusz körüli objektumokon! Pedig a Szaturnusz maga is gázbolygó, és talán nincs is felszíne a szó szokásos értelmében. Tehát bizonyos esetekben a műholdak érdekesebbek, mint maguk a bolygók.
És azok számára, akiket meg akarnak lepni az égi mechanika sajátosságai, összegyűjtöttük a világegyetem legnagyobb műholdjait. Sajnos jelenleg az emberi technológia még a távoli bolygókat is alig képes látni, így a rangsorban szereplő műholdak többsége a saját Naprendszerünkben található.
A világegyetem legnagyobb műholdjainak áttekintése
| Jelölés | hely | név | Méret |
| A világegyetem legnagyobb műholdjainak rangsora | 1 | Titánia, az Uránusz műholdja | 1578 KILOMÉTER ÁTMÉRŐJŰ |
| 2 | Triton, a Neptunusz holdja | 2707 KM ÁTMÉRŐJŰ | |
| 3 | Europa, a Jupiter műholdja | 3122 KM ÁTMÉRŐJŰ | |
| 4 | A Hold, a Föld műholdja | 3475 KM ÁTMÉRŐJŰ | |
| 5 | Io, a Jupiter holdja | 3643 KM ÁTMÉRŐJŰ | |
| 6 | Callisto, a Jupiter egyik műholdja | 4821 KILOMÉTER ÁTMÉRŐJŰ | |
| 7 | Titán, a Szaturnusz egyik műholdja | 5150 KM ÁTMÉRŐJŰ | |
| 8 | Ganümédész, a Jupiter műholdja | 5268 KILOMÉTER ÁTMÉRŐJŰ | |
| 9 | Kepler-1625b 1, a Kepler-1625b műholdja | 49244 KM ÁTMÉRŐJŰ | |
| 10 | WASP-12b 1, a WASP-12b műholdja | 81548 KM ÁTMÉRŐJŰ |
10. hely: Titánia, az Uránusz műholdja (1578 km átmérőjű)
Értékelés: 4.1
William Herschel csillagász 1787. január 11-én megfigyelte az Uránuszt, és felfedezte, hogy a bolygónak legalább két nagy műholdja van. És a legnagyobb mind közül Titánia. Ezt az égitestet egyébként Herschel fia a William Shakespeare műveiben szereplő tündérkirálynőről nevezte el.
Hosszú ideig csak Herschel rendelkezett olyan távcsővel, amely elég erős volt az objektum megfigyeléséhez. Most Titania amatőr modelleken keresztül is látható. De kellően pontos és részletes fényképet csak 1986-ban készítettek a felszínéről, amikor a Voyager 2 űrszonda a felszín közelében haladt el.
A titániumról sokat tudunk, mert megfigyelési hozzáférhetősége miatt. Még térképeket is rajzoltak a felszínéről, és a domborzat legfontosabb elemeinek nevet adtak. A toponimákat hagyományosan Shakespeare műveiből származó hősökről és helyekről nevezik el. a leghosszabb felszíni kanyon (1492 km hosszú) a Messina nevet kapta, Messina tiszteletére, amely a Sok hűhó semmiért színhelye volt.
Az infravörös spektroszkópia megerősítette, hogy a titán felszínén vízjég van. A pólusainál szintén fagyott szén-dioxid található. És az eredete ellentmondásos. A szén-dioxid általában a szerves anyagok vagy karbonátok lebomlásának terméke.
Maga a titán felülete sötétvörös színű. Nincs légkör, bár egyes kutatók szerint a melegebb évszakokban a szén-dioxid megolvadhat, és egy kis burok keletkezhet a műhold körül.
9. hely: Triton, a Neptunusz műholdja (2707 km átmérőjű)
Értékelés: 4.2
A Naprendszer nyolc bolygója közül hat az óramutató járásával ellentétes irányban kering a központi csillag körül (a Föld északi pólusáról nézve). A Neptunusz tizenhárom műholdja szintén az óramutató járásával ellentétes irányban kering a bolygó körül. És csak a Triton, a legnagyobb műhold sérti ezt az elvet. A Neptunusz északi pólusától nézve az óramutató járásával megegyező irányban mozog.
Több oka is lehet annak, hogy ez a 2707 kilométer hosszú objektum nem úgy forog, mint a másik 13 társa. A kutatók azonban úgy vélik, hogy a Kuiper-öv mellett elrepülő Neptunusz csapdába ejtette ezt a műholdat a gravitációs mezejével. A Triton azóta visszafelé forog.
A Triton nem csak retrográd mozgása miatt érdekes, hanem azért is, mert egyike azon kevés geológiailag aktív műholdaknak, amelyek a Földön élnek. Felszínén időszakosan kitörnek a vulkánok, de nem a szokásos lávát, hanem gyakorlatilag szilárd nitrogént lövellnek ki. A tektonikus aktivitásra utaló jelekkel van tele, és bonyolult domborzata is van.
A Triton felszínén nagyon hideg van. Az átlaghőmérséklet -235 Celsius-fok körül van. Ezért van az, hogy a nitrogén nem gáz halmazállapotban van, hanem hószerű állapotban. Magát a felszínt vastag jégréteg borítja, csakhogy ez nem vízjég, hanem metán- vagy nitrogénjég. Ezért tükrözi jól a Triton a napfényt – és ezért fedezték fel végül 1846-ban.
8. hely: Europa, a Jupiter műholdja (3122 km átmérőjű)
Értékelés: 4.3
A Jupiter egyik legnagyobb műholdja, az Europa nem egy világrésznek köszönheti a nevét, hanem a görög mitológia egyik szereplője után. Felfedezésének idején Eurázsia nyugati felét még nem határozták meg önálló földrajzi régióként. Az Európát a híres olasz csillagász és fizikus, Galileo Galilei fedezte fel, hivatalos dátuma 1610. január 8-a.
Galileo egy 20-szoros nagyítású, házi készítésű refraktoros távcsővel találta meg az Európát. Vagyis ma már akár egy belépő szintű amatőr műszerrel is meg lehet látni ezt a műholdat a szennyezetlen égbolton. És 1610-ben ez volt a legfontosabb felfedezés…
Az Europa felszíne figyelemre méltóan sima, nagy fényvisszaverő képességű, gyakorlatilag kráterek és hibák nélkül. A műholdat jég borítja, és a tudósok feltételezése szerint a réteg alatt folyékony víz óceánja van. Így egyes kutatók úgy vélik, hogy ezen a műholdon lehet tesztelni a földönkívüli élet jelenlétét.
Érdekes módon az Europa felszínét is „szeplők” borítják. A csillagászok úgy vélik, hogy meleg és hideg jég keverékéből keletkeztek. Ahol „szeplők” találhatók, az óceánfenék felmelegedett anyaga a felszínre emelkedett, és sötét iszapot hozott magával.
7. hely: Hold, a Föld műholdja (3475 km átmérőjű)
Értékelés: 4.4
A Hold a Föld egyetlen természetes műholdja és a Naprendszer egyik legnagyobb műholdja. Olyan hatalmas, hogy gravitációs mezeje hatással van a bolygóra. Az árapályokat a Hold által vonzott és mögötte mozgó víz okozza.
A Holdat az emberiség ősidők óta ismeri. Szinte minden éjjel látható a horizonton, és néhány esetben nappal is látható. Ráadásul a Hold jelenleg az egyetlen olyan földönkívüli objektum az Univerzumban, amelyet ember már meglátogatott. Az emberek először 1969. július 20-án szálltak le rajta.
A számos tudományos kutatási terület ellenére – a Holdnak egész tudományterületek vannak, mint például a szelenológia – az emberiség még mindig nem tudja pontosan, hogy honnan származik. Az Io születését a magmás tömegek Földtől való régmúltbeli elválásának és az űrben való esetleges áthaladásának tulajdonítják. Egy másik szerint a Hold különálló kvázibolygóként létezett, mielőtt a Föld gravitációs mezeje befogta volna. Egy másik hipotézis az úgynevezett „óriási ütközés elmélete”. Ez arra utal, hogy a Teia égitest egykor a Földnek ütközött, és nagy mennyiségű anyagot távolított el a bolygóról. Az Io viszont a gravitációs erők hatására gömb alakúvá vált, és a Holddá fejlődött.
A Holdat mostanában egy kolónia lehetséges helyeként tartják számon. Az előrelépés azonban több okból is rendkívül lassú volt. A holdi kolóniák nagyon kevés tudományos érdekeltséggel és gyakorlatilag semmilyen gazdasági érdekeltséggel nem rendelkeznek.
6. hely: Io, a Jupiter műholdja (3643 km átmérőjű)
Értékelés: 4.5
Az Io a Jupiter másik műholdja, amelyet Galileo Galilei fedezett fel egy 20-szoros nagyítású, házi készítésű refraktoros távcsővel. A tudós összesen a gázóriás négy műholdját rögzítette – és mindegyiket képviseli a rangsorunkban. A Jupiter többi műholdjához hasonlóan az Io is a görög mitológia egyik szereplőjéről kapta a nevét.
Az Io hihetetlen geológiai aktivitásáról ismert. Jelenleg több mint 400 aktív vulkánnak ad otthont! Ezzel az Io a Naprendszer geológiailag legaktívabb objektuma.
Mindennek a tevékenységnek az oka a gravitációs vonzás. Az Io folyamatosan három nagy űrbeli objektum, a Jupiter, az Európa és a Ganümédész gravitációs mezejében tartózkodik. Mivel a műhold felszínén nincs víz, az „árapályok” és „apályok” a kéreg alatt – a folyékony magmában és a szétterülő magban – figyelhetők meg. Az Io vulkánjait tehát más űrbeli objektumok vonzása okozza. A kitörések során pedig a kén és a kén-dioxid keveréke akár 500 kilométerre is felemelkedik!
Ezenkívül az Io szilikátfelszíne állandó tömörödésnek van kitéve. Ezáltal hegyek keletkeznek, amelyek közül néhány lenyűgözően hatalmas. A Dél-Bosavlia csúcsa például 17 kilométerre van!
Az Io még saját légkörrel is rendelkezik, amely kéngázból és kén-dioxidból áll. És ezt az állandó kitörések okozzák. Ezenkívül az Io kéregéből kitörő anyagáramlatok belépnek a Jupiter körüli plazmatoruszba.
5. hely: Callisto, a Jupiter műholdja (4821 km átmérőjű)
Értékelés: 4.6
Galileo Galilei 1610 januárjában a Jupitert távcsővel megfigyelve négy műholdat fedezett fel a gázóriás mellett. A Callisto az egyik ilyen. És távolabb van a bolygótól, mint bármelyik másik. A többi „Galilei-műholdhoz” hasonlóan az ókori görög mitológia egyik szereplőjéről kapta a nevét.
A Callisto a Jupiter egyik „legígéretesebb” műholdja. Ha az emberiség valaha is fel akarja fedezni ezt a gázóriást, vagy legalábbis jobban meg akarja ismerni, akkor ezen a műholdon kell elhelyezni egy „átadóállomást”. A többé-kevésbé megfelelő éghajlati és geológiai viszonyok és az alacsony sugárzási szintek miatt a Callisto – a Jupiter más műholdjaihoz képest – kényelmes hely.
A Callistót a múlt század végén és e század elején spektroszkópiailag tanulmányozták. Felfedezték, hogy a műhold felszínét szilikátok és vízjég borítja, de szén-dioxidot és néhány szerves vegyületet is tartalmaz. De a kráterek nagy száma arra is utal, hogy a Calliston nincs légkör a szó szokásos értelmében (vagy jelentősen ritka). Ezenkívül a műhold nem mutat vulkanikus vagy geológiai tevékenységre utaló jeleket – mint például a Holdon.
4. hely: Titán, a Szaturnusz műholdja (5150 km átmérőjű)
Értékelés: 4.7
A Titán a Szaturnusz legnagyobb műholdja és a második legnagyobb a Naprendszerben. És a szerkezete miatt úgy néz ki, mint egy teljes értékű bolygó! Felszínén például folyékony vízből álló tavak vannak. Csakhogy ez nem víz, hanem etán és metán keveréke. És a Titánt is sűrű légkör veszi körül.
A Titánt először 1655-ben látták. Sűrű nitrogén légköre és metánfelhői miatt a felszíne már régóta láthatatlan volt. A tudósok csak 2004-ben, a Cassini-Huygens szonda elhaladásakor láttak sötét folyadéktavakat a sárgás szilikát talajban.
Sok kutató a Titánon uralkodó körülményeket a Földön uralkodó körülményekhez hasonlítja az evolúció kezdetén. És ez annak ellenére, hogy a hőmérséklet a felszínen a műhold messze nem üdülőhely, akár -180 Celsius fokos. De a tudósok még mindig azt találgatják, hogy az élet egyszerűbb formái is létezhetnek a műholdon, például a földalatti tározókban.
A Huygens szonda 2004-ben landolt a Titán felszínén, és képes volt fényképet küldeni a Titánról. Ezen kerekded sziklák láthatók. Ez arra utal, hogy az erózió mind a szél, mind a csapadék formájában jelen van. Ezenkívül 2006-ban a Huygens sugárzott néhány rádióspektrális képet, amelyek segítségével megtudtuk, hogy a műhold magas hegyvonulatokkal és kiszáradt folyómedrekkel is rendelkezik. Mindezek miatt a Titán még inkább hasonlít a Földhöz, bár még korai stádiumban van.
3. hely: Ganümédész, a Jupiter műholdja (5268 km átmérőjű)
Értékelés: 4.8
A Ganümédész a Jupiter, sőt a Naprendszer legnagyobb műholdja. A szokásos módon 1610. január 8-án Galileo Galilei fedezte fel. Érdekes módon a Ganymedes egy nagy, de nem nehéz műhold. Átmérője 5268 km, tömege csak kétszerese a Holdénak.
A Ganymedes felszínének nagy részét szilikátos kőzetek és vízjég borítja. Ez utóbbiak különösen a sarkokon fordulnak elő. Egyes kutatók úgy vélik, hogy 200 km mélységben folyékony vízből álló óceán van. A Ganümédész magja pedig vörösen forró, folyékony és vasban gazdag, mint a legtöbb szilárd kéregű bolygó objektumé.
A Ganymedesnek saját magnetoszférája van (a Naprendszer más műholdjai nem büszkélkedhetnek ilyennel). Úgy vélik, hogy egy olvadt vasból álló fémmagból keletkezett… Bár a Ganümédesz magnetoszférája rendkívül kicsi, és teljesen eltakarja a Jupiter magnetoszférája, csak kissé torzítja az utóbbit.
A Ganymedesnek is van légköre. Legtöbbje oxigén, különböző allotróp módosulatokban, az atomtól az ózonig. Van egy kis mennyiségű hidrogén is. A Galileo a műhold felderítése során szén-dioxid, kénsav és néhány szerves vegyület jelenlétét is kimutatta.
A Ganümédesz, mint más nagy műholdak, árnyékot vet a bolygóra. 2014. április 21-én közvetlenül a Jupiter Nagy Vörös Foltjánál jelent meg – és szemszerűvé vált.
2. hely: Kepler-1625b 1, a Kepler-1625b műhold (49244 km átmérőjű)
Értékelés: 4.9
Mint korábban említettük, az optikai technológia tökéletlensége miatt még nem vagyunk képesek észlelni az exobolygók (azaz a Naprendszeren kívüli bolygók) viszonylag kis műholdjait. A nagyobbak közül már csak néhányat kell megfigyelni, és ezek egyike a Kepler-1625b 1 objektum.
A Kepler-1625b 1 műhold a Hattyú csillagképben található, azonos nevű bolygó körül kering, a Kepler-1625 sárga törpe pályáján. Még 2017-ben fedezték fel a tranzit során, de a tudósok még mindig vitatkoznak a létezéséről. Ez az objektum valóban hatalmas – mérete a Neptunusz bolygó méretéhez hasonló a Naprendszerben.
A Kepler-1625b bolygó maga egy Jupiter-szerű gázóriás lehet. És évmilliókkal ezelőtt, a kezdeti kialakulása során „szerezte” az exolunát. Ekkor a csillag körül ritka, túlhevült anyag felhője kavargott, amely a gravitáció hatására planetoidokká kezdett „összecsomósodni”. Az egyik nagyobb, és a gravitációs mezője foglyul ejtette a másikat.
A Kepler-1625b rendszer mindkét objektuma az úgynevezett „lakhatósági tartományban” van – vagyis elég közel vannak a napszerű csillagukhoz ahhoz, hogy elméletileg életet lehessen rajtuk teremteni. Maga a bolygó azonban egy gázóriás, ami némileg megnehezíti az élőlények kialakulását.
WASP-12b 1, a WASP-12b műholdja (81548 km átmérőjű)
Értékelés: 5.0
2012-ben a Pulkovói Obszervatórium csillagászai megfigyelték a WASP-12 csillagrendszert, és fényességének meglehetősen szokatlan jellegét találták. Ez azt sugallta, hogy nemcsak exobolygók vannak, hanem egy exoluna is az egyikük közelében.
A WASP-12b 1 potenciálisan nem csak a világegyetem legnagyobb ismert műholdja, hanem a legforróbb is. A helyi „naphoz” való nagyon közeli közelsége miatt a felszíni hőmérséklete körülbelül 2,5 ezer Celsius-fok. A méretét a fényesség amplitúdója alapján állapították meg – ez 6,4 földi átmérő, vagyis körülbelül 81,5 ezer kilométer.
A tudósok azt sugallják, hogy WASP-12b 1 – exoluna a folyamat kialakulása, és egy bizonyos ponton egyszerűen összeomlik a felszínen a csillag. Az a tény, hogy túl közel van. Ezért nem valószínű, hogy stabil formában még néhány milliárd évig is fennmarad.
A megfigyeléseket tovább nehezíti, hogy a WASP-12 nagyon messze, 870 fényévre található. Ez egy napszerű sárga törpe, amely méretben és tömegben is hasonlít a mi Napunkhoz.
Elnézést, de melyek azok a műholdak, amelyeket a világegyetem 10 legnagyobbja közé sorolnak? Érdekelne, hogy milyen jelentőségűek ezek, és milyen célra használják őket. Köszönöm!