A szülő-tanár konfliktus okai, megoldások

Nem csak a gyermekének a családi környezetből az óvodai környezetbe való alkalmazkodását. A szülőknek is meg kell szokniuk, hogy új környezet van a gyermekük életében, és többek között egy másik ikonikus felnőtt figurát is meg kell ismerniük. A szülők és a pedagógusok között akadályok merülnek fel, amikor nézeteltérések merülnek fel és konfliktusba torkollnak. Azonban mindketten a gyermek első jelentős alakjai közé tartoznak, és a köztük lévő béke és harmónia fenntartása előnyös lesz a gyermek fejlődésére és érésére.

a megfelelően képzett óvodapedagógusok előzetesen felkészültek az ilyen helyzetek kezelésére. De nem idegen tőlük az emberi gyarlóság, és előfordulhat, hogy szakszerűtlenül viselkednek, és túlreagálják egy dühös szülő megjegyzéseit. Miért alakulnak ki konfliktusok a szülő-tanár rendszerben?? Milyen módjai vannak ezek konstruktív megoldására? Hogyan előzhetjük meg a konfliktushelyzetek kialakulását? Ezt a következő cikkben tárgyaljuk.

A konfliktus lehetséges okainak elemzése a szülő szempontjából

Érdemes megjegyezni, hogy az okok két nagy csoportra oszthatók (G. Walshe szerint: „A szülők és a gyermekek közötti konfliktusok okai”).. Privalova). Az első objektív okok. Ezek közé tartozik a pedagógiai etika durva megsértése. Ez a gyermek személyiségének megalázása, fizikai büntetés alkalmazása, a gyermek számára veszélyes körülmények tudatos megteremtése, szakszerűtlen magatartás, képzettség hiánya. Ezek az okok komoly okot adnak arra, hogy a konfliktust egy harmadik fél – az iskola vezetője – bevonásával oldják meg, mivel az ő hatáskörébe tartozik a megfelelő képesítéssel rendelkező, a jártassági vizsgán megfelelt személyzet kiválasztása. alkalmasság. Második csoport – szubjektív okok. Ezek a konfliktusban álló felek személyiségjegyein, értékorientációin és az oktatási folyamatról alkotott felfogásbeli különbségeken alapulnak. A következőkben közelebbről megvizsgáljuk a G-ból levezetett okok második csoportját.. Privalova és S.. Kurgansky, mivel ők azok, akik összetett konfliktusokat okoznak,ami már a kezdet kezdetén megelőzhető:

1. Idealizált vagy démonizált elképzelések az óvodáról. Amikor a gyermek óvodába küldi a gyermeket, néhány szülő kezdetben olyan elképzelésekkel rendelkezik, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Az idealizált nézet magában foglalja azt az elvárást, hogy a nevelők mindent megtanítanak a gyerekeknek, az egyszerű háztartási készségektől kezdve az új mentális képességekig, készségekig és attitűdökig. A szülők szem elől tévesztik azt a tényt, hogy a csoportban több tucat gyerek van. Fizikailag lehetetlen, hogy az óvónő mindenkinek megtanítsa azokat a készségeket, amelyeket a gyermek otthon tanul meg szülői segítséggel. A démonizált felfogások közé tartozik az a nézet, hogy az óvodában a gyermekeket elhanyagolják, rosszul táplálják és engedik, hogy tiszteletlenül bánjanak velük. Mindkét nézőpont téves. A tanárok az óvodai FSES (az óvodai oktatási intézményekre vonatkozó szövetségi állami oktatási szabvány) szerint dolgoznak, és a tanítási tevékenységek erkölcsi és etikai elvei vezérlik őket. Ennek eredményeképpen a szülők előítéletesek a tanár munkájával kapcsolatban, ami alapján konfliktusokra ad okot.

2. A pedagógus mint ellenőr és kritizáló elfogadása.A szülő és a gondozó közötti beszélgetéseket a pedagógus javaslatai, észrevételei és tanácsai kísérik. A szülő, aki a nevelőt vezető, tekintélyelvű pozícióba helyezi, a gyermekkel kapcsolatos bármilyen megjegyzést a saját személyiségének szemrehányásaként fog fel. Úgy látja, hogy ezek a kijelentések a szülői és emberi kudarcát jelzik. A megjegyzések saját maguknak tulajdonítása negatív hozzáálláshoz vezet a pedagógussal szemben, és ebből következően konfliktusokhoz.

3. A gyermek óvodai nevelésének irányítására és irányítására irányuló kívánság.A fentiekhez hasonlóan a pedagógus az állami normáknak megfelelően dolgozik. Az aktív, gondoskodó szülők minden módon megpróbálnak beavatkozni a pedagógus munkájába, rámutatva a gyengeségekre és saját nevelési elveik érvényesítésére. Amikor a tanár továbbra is a szabályok szerint jár el, a szülők agresszívvá válnak és konfliktust provokálnak.

4. Az az érzés, hogy a pedagógus elfogult a gyermekükkel szemben. Vagyis a szülő meg van győződve arról, hogy a pedagógus kedvencekre és másokra osztja a diákokat. Konfliktus akkor keletkezik, amikor a gyermekük a „mások” kategóriájába esik. Lehetséges, hogy a pedagógusnak személyes szimpátiái és antipátiái vannak a gyermekekkel és szüleikkel szemben. A szakmai alárendeltség azonban nem teszi lehetővé a személyes preferenciák érvényesülését a munkakörnyezetben.

5. A tanulók egészségével kapcsolatos hanyag hozzáállás. Egyes szülők úgy gondolják, hogy a pedagógusok szándékosan fáznak meg a gyermekeik: túlságosan könnyedén öltöztetik őket, nem tartják számon, hogy mennyit és mit ettek, hosszú vagy rövid sétákat tesznek stb..

6. Hiányaa gyermekekkel együtt fejlesztett tevékenységek.

7. A gyermekükre való egyéni odafigyelés hiánya. Minden szülő számára a gyermeke egyedi, gyönyörű, akivel gondosan és gyengéden kell bánni. Amikor egy gyermek óvodába lép, a szülők ugyanezt követelik a tanártól. A pedagógus azonban elfoglalt időbeosztása és tevékenységi normái miatt nem tudja teljes mértékben teljesíteni ezeket a követelményeket.

8. Ne korlátozza az agresszív, hiperaktív gyermekek tevékenységét. A problémás gyermekek nehéz pillanatot jelentenek az oktatási folyamat szervezésében. De ne hagyja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a pedagógusoknak tilos a gyermekeket fizikailag büntetni, pszichológiai nyomást gyakorolni rájuk. Ez nem csak egy gyermekre vonatkozik, hanem az összesre.

A konfliktus lehetséges okainak elemzése a pedagógus szempontjából

A méltányosság kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb konfliktus a szülőkből ered. Számukra a gyermekek belépése az óvodai környezetbe új, ismeretlen, és nehéz lehet ésszerű viselkedési stratégiákat választani. A pedagógusok olyan képzett emberek, akik megértik az oktatási folyamatok okait és következményeit. De néha a szülőkkel való konfliktust is gerjesztik.Mi ennek az oka:

1. A szülők nem tanították meg gyermeküknek az alapvető öngondoskodási készségeket. Gyakran előfordul, hogy a gyermekek alapvető önellátási készségek nélkül érkeznek az óvodába: nem járnak egyedül bilire, nem tudnak kanalat tartani a kezükben, és nem tudnak pohárból inni. Sok nehézség merül fel a felkészületlen gyermekek esetében. És a gondozóknak több figyelmet kell fordítaniuk rájuk, miközben elhanyagolják a többi gyermeket.

2. A pedagógus szolgaként való kezelése. A szülő a felettes pozícióját veszi át, a nevelőt pedig alárendelt helyzetbe hozza. A kapcsolatok ennek megfelelően épülnek: a szülő panaszkodik a munka minőségére, keményen és gyakran a gyermekek jelenlétében fejezi ki azokat.

3. A szülők vádjai, hogy a tanár nem végzi megfelelően a munkáját. Ha egy szülő nem ismeri jól az oktatási rendszert, és fogalma sincs a meglévő normákról, de megpróbálja ráerőltetni a véleményét, vita alakul ki. A pedagógus a maga részéről továbbra is az óvoda szabályai szerint végzi munkáját. A szülő erre úgy reagál, mint az inkompetencia megnyilvánulására, ami alapvetően indokolatlan.

4. Rossz gyermekhigiénia. Néha a gyerekek mosdatlanul, rendetlenül felöltözve jönnek az oviba. A vezetőség panaszai a tanulók megjelenésével kapcsolatban.

5. A szülők felelőtlen hozzáállása az óvodai környezethez. Ez abban nyilvánul meg, hogy a gyerekek reggeli után érkeznek, és később veszik fel őket. A szülők nem készítik fel gyermekeiket az óvodai rutinra, ezért az alkalmazkodás nagyon nehéz számukra.

Hogyan kezeljünk egy konfliktushelyzetet

A szülő és a gondozó közötti, megértéssel és egyetértéssel teli interakció segíti a gyermek harmonikus fejlődését és elsődleges szocializációját. A konfliktus tönkreteszi az oktatási folyamat menetét, és további akadályokat teremt. Ezért fontos a konfliktus megfelelő megoldása és a megismétlődés lehetőségének megelőzése.Ismerkedjen meg egy konstruktív konfliktusforgatókönyvvel, és tartsa magát hozzá, ha vita alakul ki:

1. Aktívan hallgassa meg mindkét fél elképzelését a helyzetről. Fontos, hogy mindenki elmondja a véleményét. Nem elfogadható, hogy félbeszakítson, értékítéletet mondjon az ellenfél szavaira, vagy felemelt hangon beszéljen.

2. Ismerje el az ellenfél álláspontját szubjektív értékelések nélkül. Ha nem ismeri el, hogy léteznek ellentétes nézetek, nem fog előrehaladni a probléma megoldásában.

3. Az elfogadható viselkedés határainak meghatározása. Ha egy szülő megengedi magának, hogy a gyerekek előtt „kipipálja” a tanárt, fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ezt abba kell hagyni. A pedagógus a gyermek pszichológiája szempontjából írja le álláspontját, és azt, hogy ez hogyan befolyásolja a későbbi szocializációjukat.

4. A szülő és a gondozó közötti egyetértés és nézeteltérés területeinek azonosítása. A közös alapok megtalálása mindkét oldalon segít a kölcsönös megértés növelésében és megkönnyíti a konfliktusmegoldási folyamatot. Fontos tisztázni a vitás területeket.

5. Javasoljon lehetséges kiutat a helyzetből. Mindkét oldal lát megoldást a problémára. Ezt még meg kell magyarázni és igazolni kell.

6. Közös megoldás keresése. Némi munka után mindkét fél készen áll arra, hogy olyan megállapodásra jusson, amely mindenkit kielégít. Például egy olyan helyzetben, amikor a gyermek az utcán összepiszkolódik, a gondozó kötelezettséget vállal arra, hogy gondosan vigyáz a gyermekre, míg a szülő felelősséget vállal azért, hogy tartalék dolgokat hozzon, hogy ne korlátozza a gyermek világ felfedezését.

7. Pecsételje meg a döntést egy mindkét fél számára kötelező érvényű megállapodással. Fontos hangsúlyozni a megállapodást, hogy a helyzet holnap ne fordulhasson elő újra.

Kedvező feltételek a szülő-tanár konfliktusok megoldásához

Számos olyan feltétel van, amelyek nem teljesülése esetén a konfliktus kiéleződik, és túlmutat a személyes határokon:

1. Nyugalom megőrzése. Az erőszakos érzelmek minden egyes megnyilvánulása eltávolít a konfliktus megoldásától.

2. Kerülje a megtorló agressziót. Ha agresszióra agresszióval válaszolunk, az exponenciálisan fokozza a helyzetet. Ha az ellenfél verbálisan megtámadta Önt, akkor az ellenkezőjét kell tennie.

3. A megfelelő szavak kiválasztása. Van néhány olyan jelzőszó, amely negatív érzéseket kelt. A szülőkkel kapcsolatban ezek olyan szavak, amelyekkel negatívan jellemzik a gyermeküket (problémás, rossz, rossz stb.)..).

4. Kényelmes körülmények a probléma megvitatásához. Sokkal könnyebb tisztázni az ellenfél álláspontját, ha egy csendes szobában van, ahol le lehet ülni.

Hogyan kerüljük el a konfliktusokat: konstruktív módszerek a konfliktuskezelésre?

Könnyebb megelőzni egy problémát, mint keresni a megoldási lehetőségeket. Figyeljen a megfelelő reakciókra, a konfliktushelyzetek elkerülésére. A konfliktusokat minimalizáló hatósági személyek a gondozók. Ez pszichológiai ismereteikhez és megfelelő képzésükhöz kapcsolódik. Mik ezek:

1. Előzetes tájékoztatás a szülőknek az óvoda szabályairól, rutinjáról és feltételeiről. A szájpropaganda és a speciális tájékoztatók jó eszköz erre.

2. Előzetesen állapítsa meg, hogy mi az elfogadható viselkedés. Fontos elmagyarázni a szülőknek, hogy a kérdés megvitatása a gyermekek előtt nem megengedett, a személyeskedés nem cserélhető ki, és egyéb fontos pontokat.

3. Óvatosan használja a szavakat, a gyermek problémás viselkedésének leírása. A probléma megbeszélését egy pozitív teljesítményre, a gyermek valamely tulajdonságára vonatkozó megjegyzéssel kell kezdeni. Ezután magyarázza el a problémát helyes módon, negatív szavak használata nélkül.

4. A szülők bevonása az óvoda életébe. Ez lehetőséget ad arra, hogy megismerkedjenek a napközi otthon belső körülményeivel, és hogy negatív érzéseiket konstruktív módon fejezzék ki (kézműveskedés, játék stb.)..).

Következtetés

A tanár és a szülő közötti konfliktusok nagy problémát jelentenek az oktatási intézményekben. Ha viták merülnek fel, fontos, hogy azokat időben és helyesen oldjuk meg, és elkerüljük a helyzet súlyosbodását. Ha mindkét fél megtanulja nyugodtan és kulturáltan kifejezni álláspontját, a szülő és a gondozó közötti konfliktusok megszűnnek.