Hogyan kezeljük a gyermek ijedtségét

A gyermek mozgékony idegrendszere érzékeny a látszólag jelentéktelen tényezők által okozott erős megrázkódtatásokra. Érdekes módon a befolyásolható csecsemőkre olyan erősen hat a pszichológiai kellemetlenség, hogy az egyenértékű a fizikai fájdalom átélésével. Mi számít ijedtségnek? A félelem reflexszerű reakció egy fenyegető tényezőre. A negatív érzések nyoma kúszik a gyermek elméjébe, ami miatt szorongani kezd.

A rémült gyermek jelei két csoportra oszthatók. Az elsők azok, amelyek a traumatikus tényezőnek való kitettség pillanatában azonnal jelentkeznek. Ezek rövid távú jellegűek. A második a késleltetett jelek. Időszakosan megjelenik, kínozza a gyermeket, és más félelmeket, szorongást, nyugtalanságot okoz.Nézzük meg közelebbről az első csoportot:

1. Kitágult pupillák. Ez a vizuális elemző reflexes válasza a potenciális veszély bekövetkeztére. A test megpróbálja felerősíteni az érzéseket és kiszélesíteni a fenyegetés elemzési területét.

2. Sírás. A könnyek áramlása azonnal felszabadítja a negatív érzelmeket, amelyeket a kicsi érez.

3. A megnövekedett pulzusszámot a stresszhormonok termelődése okozza, amelyek aktiválják a szervezet szív- és érrendszerét.

4. Óvodáskorú és annál idősebb gyermekek esetében az önkéntelen vizelés vagy székletürítés jelei.

5. Rossz koordináció, térbeli tájékozatlanság.

A jelek második csoportja kiterjedtebb, és könnyebb lesz megállapítani, hogy a gyermek megijedt-e(különösen a csecsemőknél, akik még nem tudják magukat verbálisan kifejezni)

1. Álmatlanság, rémálmok. A tudatalatti az álmokban ijesztő képek formájában tükrözi a trauma jelenlétét. Bizonyos tapasztalatok jelenléte is nagymértékben izgatja a gyermek idegrendszerét. Ez megzavarja az ébrenlét-alvás ciklust. Egyéb alvászavarok is előfordulhatnak – a gyermek beszélni kezd, hangosan sír álmában, ágybavizelés.

2. Új félelmek merülnek fel. A gyermek fájdalmasan reagál a korábban ismerős dolgokra – fél egyedül lenni, fél a sötétben, félelemmel egyes játékoktól, tárgyaktól, állatoktól.

3. Izgatottabbá válnak. A gyermek erősebben reagál a megjegyzésekre, szavakra és cselekedetekre. Érzékenyebbé válnak, és könnyen könnyekre vagy dühre fakadnak. Ha a baba korábban nyugodt volt, most pedig nem, az aggodalomra ad okot.

4. Dadogás. A beszédzavar a súlyos stresszélmény miatt megváltozott pszichomotoros fejlődés miatt következik be. A kisgyermekkori, óvodáskorú és ritkábban iskoláskorú gyermekek fogékonyak. Ha gyermeke dadogni kezd, ne késlekedjen a neurológussal való konzultációval. Szerves agykárosodással állhat összefüggésben.

5. A zártság az ijedtség korábbi megnyilvánulásainak következménye (ágybavizelés, dadogás, hipergerjedelem). A változás érzései, az állandó negatív tapasztalatok a szocializációban tükröződnek, és elidegenítik a gyermeket játszótársaitól és szüleitől. Az időben nem korrigált félelem akadályozza az interperszonális kapcsolatok kiépítését.

A valós alapokon nyugvó félelmeket ugyanolyan élesen élik meg, mint a megalapozatlan fóbiákat fiatal korban. Ez annak a sajátos módnak köszönhető, ahogyan a gyermekek önmagukat és környezetüket érzékelik. Annak érdekében, hogy gyermeke megbirkózzon az ijedtség élményével, és korrigálja annak mellékhatásait, az ebben a cikkben bemutatott technikák és módszerek segítenek.

A gyermeki ijedtség kezelésének módjai

A szakemberek azt mondják, hogy a neurózisnak való kitettség a vegetatív szabályozás éretlensége (a belső szervek szabályozása a központi idegrendszer által), az idegrendszer gerjesztési – gátlási reakcióinak egyensúlyhiánya miatt van. Ezért az ijedtség klinikai megnyilvánulásai gyakrabban fordulnak elő a gyermekeknél.

Az ijedtség kezelése a legjobb, ha szakemberekre bízzuk: gyermekpszichológusokra, pszichoterapeutákra, neurológusokra. A sikeres terápia azonban a szülők viselkedésétől, támogatásuktól és a traumatizált gyermekkel való bánásmód megfelelő taktikájától függ. Vegyük figyelembe a szülők által szervezett szakmai terápiás módszereket és a félelem kezelésének sikeres feltételeit.

Mi a teendő, ha gyermeke megijed

A baba szenvedéséhez való hozzáállásod befolyásolja, hogyan fogja megélni azt. Ellenőrizze a következő iránymutatásokat, amelyek megkönnyítik a gyermekkori neurózistól való megszabadulás fájdalmas folyamatát:

1. Tartsa tiszteletben a baba érzéseit.Ha a gyermek negatív tapasztalatait úgy próbáljuk korrigálni, hogy leértékeljük őket, nem ismerjük el őket, és nem figyelünk rájuk, az ahhoz vezet, hogy a gyermek megszűnik értékelni az érzéseit és vágyait. A szülőnek a gyermeke aggodalmaihoz való hozzáállása közvetlenül befolyásolja az érzelmi-világnézeti szféra egészséges érését. Ismerje el és érvényesítse a baba érzéseit annak prizmáján keresztül, hogy mit érez (mennyire fájdalmas, intenzív stb.)..). Mutassa meg, hogy megérti és elfogadja az érzelmeit. Azzal, hogy tisztelettudóan kezeled az érzéseit és az érzelmeit, megfelelő hozzáállással fog születni az érzéseihez és az érzelmeihez.

2. Maradj közel. A megrémült, traumatizált gyerekek bunkósága, rosszkedvűsége, izgatottsága, agresszivitása arra kényszeríti szüleiket, hogy magukra hagyják őket, hogy „elgondolkodjanak viselkedésükön”. A gyermeket egyedül hagyni a fájdalommal és a félelmekkel egészségtelen szülői taktika, amely pszicho-érzelmi állapotának romlásához vezet. Meg kell mutatnod, hogy mindig ott vagy magadért. A szülői megértés, támogatás és állandó elérhetőség formájában való erős megvetés felgyorsítja a terápiás folyamatot.

3. Pozitív benyomások létrehozása.Egy gyermeknek nehéz örömöt és boldogságot éreznie a negatív élmények idején. Segíts neki és hozzon létre pozitív érzelmeket. Gondolja át, mit szeret a gyermeke, milyen tevékenységeket, milyen dolgok teszik őt boldoggá? A közös séta, játék és hobbi összehozza önöket, és megerősíti a pozitív érzéseket.

4. A foglalkozásterápia elemeinek használata otthon, előzetesen konzultáljon szakemberrel. Számos pszichoterápiás módszer létezik, amelyek elemei átvihetők az otthoni környezetbe. Például a művészetterápia elvei szerint a szabad asszociációkat lehet használni a tudattalan fóbiák és negatív élmények rajzban való ábrázolására. Vagy kezdjen el foglalkozni az ijedtség okával úgy, hogy lerajzolja azt egy papírra (pl. egy kedves kutya képe, aki jól bánik a gyerekkel stb.).).

5. Relaxációa neurotikus rendellenesség negatív következményeitől való megszabaduláshoz kapcsolódik. Például a túlzott ingerlékenységet nyugodt zene hallgatása korrigálja. Szintén alkalmasak a relaxációra a gyakorlatsorok, az izomnyújtás. Egy fontos szabály, amit nem szabad elfelejteni, hogy mindezek a tevékenységek mindaddig jók, amíg a gyermek nem bánja, hogy ezeket végzi. Ellenkező esetben csak rontanak a helyzeten, és fokozzák a félelem élményét.

6. Mutasd meg gyermekednek, hogy neked is vannak félelmeid.Most azt hiszi, hogy az érzései a sajátjai. Ez a gyermekek énközpontúságával függ össze. Mondd el nekik, hogy neked is vannak félelmeid és fóbiáid. Mutassa meg nekik, hogyan kell kezelni őket példamutatással. Tudasd velük, hogy még a felnőttek is félhetnek, és hogy ez mindenki számára normális.

A szülők szeretete, gondoskodása és figyelme a legjobb megelőző és terápiás módszer a szorongás kezelésére. Ebben a nehéz időszakban a gyermekeknek el kell kerülniük a negatív élmények kísérőit. Ha gyermeke olyasmit tett, amiért büntetést érdemel, beszéljen vele nyugodt hangnemben. Próbáld meg kideríteni a cselekedeteinek okát, és mondd el neki, hogy mi a következménye, és hogyan érzed magad. A helytelen viselkedés megfelelő elemzése segíthet elkerülni a felesleges traumatikus élményeket.

A gyermekneurózis szakmai terápiájának elvei

A pszichológusok és a neurológusok tudományos szempontból közelítik meg az ijedtség kezelését. A pszichológiában számos projektív módszer létezik, amelyekkel gyógyítani lehet a neurózisokat. Mik ezek a módszerek:

1. Művészetterápiaa baba aktuális állapotának megrajzolásán alapul. A gyermek azt a feladatot kapja, hogy rajzoljon egy képet bármilyen témában, szabadon választott színekkel. Ez az első – diagnosztikai szakasz. A szakember most értelmezi a megállapításokat, és további terápiás stratégiát dolgoz ki. Ezután a pszichológus irányító és korrekciós technikák segítségével segít a gyermeknek megszabadulni a negatív érzelmektől, átgondolni a félelemhez való hozzáállást és leértékelni azt.

2. SzerepjátékSegítsen a gyermeknek különböző társadalmi pozíciók elfogadásában. Azzal, hogy kipróbálja magát, például rendőrként, tűzoltóként, szuperhősként, a gyermek belső erőt érezhet, és támpontot találhat a szorongás kezeléséhez.

3. A meseterápiát úgy tervezték, hogy különböző viselkedési forgatókönyveket dolgozzon fel. Beszélje meg gyermekével a történet cselekményét, a szereplők viselkedését, hozzáállását és tetteik hatékonyságát. Megfelelő témájú mesék, hogy a gyerekek kívülről ismerjék meg a félelmeiket, és a virtuális hősök élményét átültessék a valós életükbe.

4. Animalista terápiacélja a relaxáció, az interakciós készségek fejlesztése és a pszichológiai zavarok korrekciója. Az állatokkal való találkozás pozitív élményeket teremt, amelyek szilárd alapot jelentenek a fóbiák és neurózisok hatékony kezeléséhez.

5. Diagnosztikai és terápiás interjúmódszer.Ha a gyermek már tudja, hogyan kell beszélni és kifejezni magát, a pszichológus beszélgetést ad neki. Ez történhet szabad formában vagy előre megtervezett forgatókönyv szerint.

a holisztikus félelemterápia nem korlátozódik a pszichológussal való tanácsadásra. Neurológushoz kell fordulni, ha a gyermeknél neurózis vagy túlzott idegrendszeri ingerlékenység miatt pszichomotoros zavarok jelentkeznek. Szükség esetén az orvos nyugtatókat (a gyermek megnyugtatására, a negatív érzések intenzitásának csökkentésére) és az agyi aktivitást serkentő gyógyszereket ír elő. Fontos tudni, hogy csak megfelelő képzettséggel rendelkező szakember írhat fel ilyen gyógyszert. A helytelen gyógyszeres kezelés negatív hatással lehet a gyermek állapotára.

Ha erős félelemélmény okozta beszédzavar áll fenn, a gyermeknek logopédushoz vagy logopédushoz kell fordulnia. A logopédussal való munka segíthet a dadogás (dadogás) hatásainak megszüntetésében, a kiejtés javításában, az artikuláció és a fonémahallás fejlesztésében.

Hogyan kerüljük el a gyermek megijesztését

Annak érdekében, hogy elkerüljük az ijesztő terápia szükségességét, érdemes a gyermek számára fejlődésének megfelelő környezetet teremteni. Számos kockázati csoport van, amely növeli a neurotikus állapotok kialakulásának valószínűségét. Javaslom, hogy ismerkedjen meg velük:

1. Bántalmazó családok.Fizikai és pszichológiai bántalmazás, a gyermek alapvető és érzelmi szükségleteinek elhanyagolása, fóbiákhoz és a külvilággal szembeni bizalmatlansághoz vezet. Azok a gyermekek, akik kegyetlenséget tapasztaltak olyan emberektől, akiknek feltétel nélkül kellene szeretniük és védeniük őket, valós és képzelt félelmek potenciális áldozataivá válnak. A fóbiák szorongást váltanak ki, amely neurózisokká alakul át.

2. Fizikai betegségek és fogyatékosságok. Nem minden család, amelynek fogyatékkal élő vagy fejlődési rendellenességgel élő gyermeke van, érzi jól magát ezekkel a jellemzőkkel. A kisebbrendűségi érzések szociális szorongást okoznak, amelynek megélése neurotikus állapotokhoz is vezet.

3. Társadalmi alkalmazkodási nehézségek.Képtelenség a kortársakkal való kapcsolatok rendezésére, a társadalom elutasítása kisebbrendűségi érzéseket okoz. Ez az érzés az alapja a bizalmatlanságnak, a bizalmatlanságnak és a félelmeknek. A komplexusokkal és szociális félelmekkel küzdő gyermekekre a traumatikus események akut megélése jellemző.

4. Szülői túlgondoskodás.Azt hiszed, hogy megvéded a gyerekedet a potenciális veszélytől, de valójában a bizonytalanságot és a félelmet bátorítod. A lehetséges veszélyek megvitatásával való foglalatosság félelmetessé, visszahúzódóvá teszi a kisgyermekeket, és növeli az ijedtség kockázatát.

Milyen egyszerű lépéseket tehetnek a szülők a gyermekkori neurózisok elkerülése érdekében

1. A gyermek identitásának tiszteletben tartása.A fizikai büntetés és a sértegetés elfogadhatatlan. Hozzon létre egy gondoskodó környezetet, ahol megértéssel, szeretettel, gondoskodással és támogatással veszi körül a babát.

2. Beszéljen gyermekeivel a biztonságról és a viselkedésről. Ezeknek a dolgoknak az ismerete segít gyermekének abban, hogy megfelelően viselkedjen a potenciálisan veszélyes helyzetekben, és elkerülje a félelem élményét.

3. Ne ijessze meg a babát állatokkal, járkáló emberekkel(pl. „a nagynénéd most elvisz téged”, „ha rosszul viselkedsz, a kutya megharap” stb.)..). Próbáljon meg megfelelő módon tájékoztatást nyújtani a szociális biztonságról és az állatjólétről.

4. Beszéljen a babával, válaszoljon az őt izgató kérdésekre. A tudatosság növeli a stresszorokra adott megfelelő babaválasz valószínűségét.

Következtetés

Az ijedtség nagy kihívás egy gyermek számára. Megtapasztalni, hogy ez egy csomó negativitás. Nagy erőfeszítésbe kerül, hogy megbirkózzunk. Fontos azonban, hogy a szülői szeretet és a baba érzelmeinek tiszteletben tartása minimálisra csökkentheti az ijedtség kockázatát.