Hogyan válasszuk el saját érzéseinket mások érzéseitől

A család az egyik fő „horgony”, amely egy bizonyos környezetben tart minket, még akkor is, ha lakóhelyet vagy életmódot akarunk változtatni, új szakmát vagy kreatív foglalkozást tanulni, megházasodni vagy elválni, öntudatlanul a családi koncepciókra összpontosítunk. A pszichológusok, pszichoanalitikusok és pszichoterapeuták fele panaszkodik a családi kapcsolatokra és az érzésekre, amelyek „nyomasztják” és elnyomják a pszichét.

Amikor eljön az elválás ideje

A család a túlélés és a tapasztalatok átadásának fontos társadalmi-történelmi mechanizmusa, amely nagyrészt az érzelmi támogatás és kohézió révén működik. Ezért a szülőkkel való családi életet sokan úgy látják, mint egy nyugodt szigetet az élet viharos óceánjában, mint valami stabil és kényelmes. A kísértés, hogy elidőzzünk a légkörben, hogy érezzük a törődést és a figyelmet, cserébe az engedelmesség és a „helyes” viselkedés ígéretéért. De bizonyos esetekben megakadályozza a család szétválasztását és szétválasztását, valamint az egyéni fejlődést, és egyszerűen megsemmisíti az egyén önrendelkezési jogát.

Az első próbálkozások, hogy a családi elképzelésektől és hagyományoktól függetlenül határozzuk meg önmagunkat, gyermek- és serdülőkorban történnek, spontán kísérletként, hogy bebizonyítsuk, jogunk van saját magunknak gondolkodni és cselekedni. De a tinédzsereknek nincsenek meg az erőforrásaik a valódi szétváláshoz, nem tudnak túlélni szülői ház és jogi támogatás nélkül, napi kommunikációra és pszichológiai támogatásra van szükségük.

Ezután következik a következő életmódváltás, amely nem egy adott életkorhoz, hanem a társadalmi vagy jogi státusz változásához kapcsolódik: egyetemi diplomával, alkalmazottal, házastárssal és családapával, és így tovább. Minden esetben a családi környezettel is konfliktus alakulhat ki. A fiatalok, akár egyedülállóak, akár házasok, készek a szülői segítségre, de nem hajlandóak megfogadni a tanácsukat vagy eleget tenni a kívánságaiknak. Például a szülők pénzt adnak neked a születésnapodra, és diszkréten javasolják, hogy mit kellene venned belőle, majd dühösek és neheztelnek, ha ez nem történik meg.

Tény, hogy miközben a fiatalok életkörülményei megváltoztak, szüleik fenntartják a korábbi normákat és értékeket, amelyeket megpróbálnak megtartani és továbbadni. Érzelmi tényezők is közrejátszanak: az idősebb generáció „tulajdonjogot” érez a család fiatalabb tagjai felett, és megpróbálja őket a saját befolyása alá rendelni.

A szülők és a család tekintélye irányító és alárendelt, ez a tudattalan bűntudat és büntetés érzése még a felnőtt gyermekekben is. Felnőtt társfüggőség alakul ki egy családban, gyakran negatív kontextusban, mindenki kritizálja a másikat, de nem sietnek ki ebből a „diliházból”. Ezért olyan fontos megérteni és legyőzni a családi vonzást, még a jómódú, liberális gondolkodású családokban is, hogy az önmeghatározás, a sikeres önmegvalósítás érdekében.

Senki sem mondhat le a családi örökségről, amely a génjeibe ivódott és feltétel nélküli hozzáállással van megörökítve – ez a túlélés és a változó környezethez való alkalmazkodás alapja. Alig egy évszázaddal ezelőtt a lakosság 80 százaléka több generáción keresztül egy házban élt; nagyapák és unokák, dédapák és dédunokák éltek egy házban, és „csak a halál tudta őket elválasztani”.

Okok, amelyek miatt a személyes és családi határokat rendezni kell:

1. Oktatás, karrier– Egy családi orvos- vagy csellista-dinasztia – ez persze rendben van, de mégis, mindenkinek a választott foglalkozását kell gyakorolnia, és meg kell határoznia a saját munkaterületét. Ellenkező esetben az emberiség sok vállalkozó szellemű, tehetséges embert veszíthet el, akiket szüleik arra bátorítottak, hogy folytassák a családi vállalkozást, a gombatermesztést az erkélyen.

2. Család– előbb-utóbb a fiatalok találnak egy párt, és saját házat kapnak, de néhány szülő nem akadályozza meg őket abban, hogy ellenőrizzék az edények számát, és még az ágykapcsolatokba is beavatkozzanak. Ezt gyakran kíséri kényszeres gondoskodás, amit kényelmetlen visszautasítani. Ez valódi pszichológiai erőszak, amely konfliktusokhoz és viszályhoz vezet a fiatal házastársak között.

3. Szociálpszichológiai– A társadalomban való sikeres alkalmazkodás csak úgy lehetséges, ha eltávolodunk az otthoni ápolástól. Minden cselekvés, különösen a jogilag jelentős cselekvés, egy motivációs logika eredménye, amely több szakaszból áll: a helyzet megértése, az ellentmondások azonosítása, a probléma és a megoldási módok megfogalmazása, az eredmények ellenőrzése és értékelése. A fiatalnak az önrendelkezés minden szakaszán egyedül kell végigmennie, és meg kell tanulnia felelősséget vállalni a viselkedés, a vezetői döntéshozatal minden egyes szakaszában.

Körülbelül 30 éves korban a társadalom új egységének szinte fájdalommentes szétválása indul meg. Természetesen felnőttként a korábbi családi rituáléktól és funkcióktól való elválasztás lassú, fokozatos folyamat, még akkor is, ha konfliktusok vannak a szülőkkel – ez csak a jéghegy csúcsa. A konszolidálatlanok mélyén fájdalmas kétségek és reflexiók lappanganak, amelyek időnként hisztériák, botrányok és nézeteltérések formájában törnek ki. Ez sok esetben stresszhez, traumához, a kapcsolatok megromlásához vezet.

Ez még akkor is megtörténik, ha nincs állandó kapcsolat a szülőkkel vagy más családtagokkal, mert motívumaik és hozzáállásuk szó szerint „kísértik” a személyt, aki gyermekkorától kezdve bizonyos szabályokhoz és fogalmakhoz szokott.

A darabok összeszedése

A családi szeparációs problémákat elsősorban az idősebb családtagokhoz, a családi környezethez való kötődés érzése okozza. Ezért nem érjük el a teljes érettséget addig, amíg le nem cseréljük a domináns motívumokat és attitűdöket, és ki nem alakítjuk a saját környezetünket, saját otthonnal, partnerekkel, lakótársakkal és házastársakkal, akik nem kötődnek a korábbi társadalmi körünkhöz. A modern társadalomban talán ez a család legnyilvánvalóbb funkciója: az önmegvalósítás, valamint az erkölcsi és anyagi támogatás megszerzésének lehetősége. Ugyanakkor nem követelik meg, hogy feltétel nélkül folytassák a régi hagyományokat, mint korábban, hogy kövessék az idősebbek utasításait.

Gordon Newfeld, PhD, a kanadai Vancouveri Egyetem fejlődéspszichológusa Máté Gábor orvossal közösen írta a „Ne engedd ki a gyermekeidet a fejedből” című népszerű könyvet. A kutatók azt állítják, hogy az emberi fejlődés alapja a kötődés, ami jelenleg aktuális, ami azt jelenti, hogy az ember mindig felnéz valamire, mindig elismer egy tekintélyt, lehetetlen vákuumban, másoktól elszigetelten mozogni és fejlődni.

Newfeld koncepciójábanA kötődésnek különböző szintjei vannak:

1. Érzések– a családban és másokkal kapcsolatban felmerülő érzések és érzelmek; a szülőkhöz való feltétel nélküli kötődést fokozatosan felváltják a semlegesebb érzések, a viszonzás vágya, a segítségnyújtás vágya. A kötődés megfordul, ahogy a szülők idősebbé válnak, és függővé válnak gyermekeik jövedelmétől és szellemétől. Az ember a barátaival, kollégáival és a saját családjával osztja meg érzéseit és érzelmeit.

2. Azonosság, hasonlóság– A másolásra, a tekintély utánzására, a sikeres gondolkodási és viselkedési modellek reprodukálására való törekvés, amely idővel a családból más területekre is áttevődik, beleértve a tudományos és szakmai szférát is.

3. Az összetartozás érzése– A kötődés az életkorral növekszik, ahogy az egyén csatlakozik egy adott társadalmi csoporthoz és önállóan vállal felelősséget.

4. Társadalmi relevancia– Egy bizonyos státusz elérése, a célok elérése és a megérdemelt jutalmak megszerzése.

5. Önmegvalósítási hajlandóság– Az a vágy, hogy valaki a lehető legjobban kihasználja tehetségét és képességeit, hogy belső és külső erőforrásokat használjon fel a gondolkodás és a társadalmi státusz fejlesztésére.

A kötődés ezen aspektusai szerint mindenki megfigyelheti, hogy mennyire kész elhagyni a családi fészket, amely annyira lepusztult, de ismerős. Ha kényelmesen érzi magát, és minden megfelel Önnek, akkor nyugodtan meg tud birkózni mások elképzeléseivel és elképzeléseivel az életről; nem kell bizonyítania az elveit, mert mindenkinek ugyanolyan joga van az oktatás, a szakma, a világnézet, az ünnepek és a hagyományok megválasztásához. De ha a családi nyomás valóban korlátozza a szabadságodat, megakadályozza, hogy továbblépj, meg kell mutatnod határozott álláspontodat minden vitás kérdésben.

Hogyan győzzük le a családi vonzalom erejét?

Egy másik jelentős probléma az ál-szétválás, amikor a látszólagos területi vagy társadalmi függetlenség elrejti az eredendően elválaszthatatlan egységet, a folyamatos kapcsolattartás és a közösségeik fenntartásának szükségességét. Ez a gyámsági forgatókönyv kiterjesztése, amely feltételezi a kapcsolat didaktikus, építő jellegét, ahol az embernek folyamatosan jelentést kell tennie, bizonyítania kell elkötelezettségét a közös eszmék és koncepciók iránt. A kötődés ilyen kóros formái mind az örökösök, mind a család egészének fejlődését elzárják, késleltetik.

Ha rájössz, hogy a családi helyzet vitát vagy a saját meggyőződésed demonstrálását igényli, gondosan gondold át az érveket és a következményeket, hogy a vélt előnyök mennyire haladják meg az ellenállásod romboló eredményeit. Végül is a család egy biztonságos menedék, mindig készen áll arra, hogy menedéket nyújtson egy fáradt menekültnek, talán néhány nap múlva a helyzet már nem tűnik olyan kritikusnak, leküzdhetetlennek.

1. A családi életben az ember az érzelmek teljes skáláját megtapasztalja, a legnegatívabbtól a legmagasztosabbig, eufórikus, amelyek később a szociálisan orientált érzésekkel és érzelmekkel versenyeznek. Ezért a szülőkkel folytatott párbeszéd során konkrétan meg kell mutatnia, hogy mit ért és hogyan érez jelen pillanatban. Például: megértem az esküvői hagyományok betartásának fontosságát, és megértem, hogy kétszáz rokont szeretnél meghívni, de én feleslegesnek érzem magam az eseményen, és nem vagyok hajlandó részt venni rajta.

2. Pontosan meg kell értened, hogy melyik érzés dominál a helyzetben: bűntudat, szánalom, együttérzés, felelősség, hovatartozás és mások. Ennek alapján meg kell építeni a beszélgetés taktikáját, soha ne egyezzen bele az engedményekbe, ha a családtagok „nyomják a szánalmat” vagy a hamis kötelességtudatot, fellebbezzenek a lelkiismeretre, és emlékeztessék őket az érdemeikre. Ez volt az ő döntésük; most rajtad a sor, hogy eldöntsd, mi a fontosabb. Például, hogy folytassuk a házasság témáját: Ha a szüleidnek kétségeik vannak egy más vallású vagy nemzetiségű lány feleségül vételével kapcsolatban. Jogod van megmondani nekik, hogy nem értenek egyet és nem kommunikálnak veled, de ha meggondolják magukat, mindig örömmel látod őket.

3. Felelős vagy a barátaidért, a házastársadért és a gyermekeidért, soha ne hagyd, hogy más családtagok megbántsák vagy megalázzák őket. Mert a szeretteid bíznak benned, és kész vagy átadni őket a falkájuk alfamestereinek. Amit önök viccesnek vagy jelentéktelennek tartanak, az számukra nagyon megrázó lehet. Például a hírhedt esküvői versenyek, amelyek annyira vadak és féktelenek, gyakran irritálják az ifjú házasokat és sok vendéget, mert ellentmondanak a mindennapi normáknak és szokásoknak.

A családok szétválasztásának lényege nem az ellentétek és az asztalnál elfoglalt főhelyért folytatott harc, hanem a társadalmi-korhatalmi válságok tudatos leküzdése a partnerség, az egyenrangú kapcsolat megteremtése érdekében.