Összehasonlítjuk a szambót és a szabadstílusú birkózást | Melyik a jobb?

Rengeteg harcművészet létezik, és még több iskola van, amelyek készen állnak arra, hogy a semmiből tanítsák őket. A kezdő sportoló tehát nehéz választás előtt áll – hová menjen?? Hogyan különbözik az egyik harcművészet a másiktól? Lehetséges lesz-e az órán tanultakat a gyakorlatba átültetni, ha szükség van rá??

A szambó és a szabadstílusú birkózás a legpraktikusabb harcművészetek közé tartozik. Ez a két sportág nem csak arra tanít, hogyan uraljuk a testünket, hanem teljes értékű sportágak is, és – bizonyos esetekben – segítenek az utcai harcokban. Nézzük meg a különbséget a szambó és a szabadstílusú birkózás között, és melyik a jobb választás magad vagy gyermeked számára.

Sambo

A szambó egy meglehetősen fiatal harcművészet. Szabályai, mint sportág, a Szovjetunió idején alakultak ki. De a szambó legfőbb előnye, hogy hihetetlenül „gyakorlatias” harcművészet.

Már maga a neve – sambo – is „fegyver nélküli önvédelmet” jelent. Minden technika, amelyet ebben a művészetben tanulnak, a gyakorlati alkalmazásra irányul. A megszerzett tudást nagyon is jól használhatod, amikor egy sötét sikátorban egy gengszter verekedésébe futsz bele.

Érdemes megjegyezni, hogy a szambónak két változata van:

1. Sport Sambo– Egy teljes értékű szakág, rengeteg birkózási szabállyal. Dobások, fájdalmas és fojtogató fogások engedélyezettek. Közvetlen rúgás vagy ütés tilos;

2. Combat sambo– Ez egy összetett önvédelmi rendszer, amelyet nem használnak versenyeken vagy versenyeken, mivel a sportolók sérülésének kockázata magas. Ez a harcművészet lehetővé teszi az ütéseket és rúgásokat az ellenfél testére, valamint a dobásokat, a fojtásokat és a fájdalmakat.

Következésképpen a harci szambó nem birkózás. Inkább a bokszhoz vagy a kickboxhoz lehetne hasonlítani.

A szambó lehetővé teszi az ellenfél legyőzését célzó egyéb technikák alkalmazását. Például a kabátkötés vagy az aláhúzás. Általában ez a harcművészet agresszívabb, mint más birkózó sportágak, és még a legsportosabb változatban is több fájdalmas vagy sérülést okozó fogást tesz lehetővé.

De a sambo nagyon hasznos a mindennapi életben. Vagyis egy SAMBO harcos nem félhet attól, hogy az utcán kell szembenéznie az ellenfeleivel – az edzésen tanult technikák a való világban is jól alkalmazhatók.

Tehát, foglaljuk össze.

Előnyök

• Lehetőség a technikák valós életben való alkalmazására;

• Meglehetősen „laza” birkózási szabályok;

• Gyakorlati és hasznos mozdulatok megtanulása.

Hátrányok

• A magas sérülésveszély;

• Még a sportváltozatban is engedélyezettek a fájdalmas és fojtogató fogások;

• Két változat létezése – birkózás és küzdelem.

Elvileg a szambo mindkét változata, a sport és a küzdelem is hasznos. Nemcsak fontos birkózási technikákat gyakorolnak, hanem javítják a sportoló fizikai állapotát, valamint megtanítják őt saját testének irányítására és a másik állapotának érzékelésére.

Freestyle birkózás

A szabadstílusú birkózás egy meglehetősen ősi sportág. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor jelent meg, de a dokumentumok szerint még 100-150 évvel ezelőtt a Brit Birodalomban az úriemberek nem tagadták meg maguktól a ringben való küzdelem örömét. oktatás 1 Az úriemberek nem tudták megtagadni, hogy a ringben harcoljanak. Az „ősiség” a kezére játszott: a szabadstílusú birkózás felkerült az olimpiai sportágak listájára.

Az a tény, hogy a szabadstílusú birkózás olimpiai sportág, két nagy előnyt biztosít a sportágnak:

1. Szigorú szabályok,nem csak a precizitást célozza a küzdelmekben, hanem a sportolók védelmét is. A szabadstílusú birkózásban tilos a közvetlen ütés, a fájdalmas és fojtogató fogások. Ennek következtében a harcművészet gyakorlása során a sérülések aránya meglehetősen alacsony, és csak bizonyos szempontokat érint;

2. Rengeteg klub, Versenyek regionális, nemzeti és nemzetközi szinten, valamint természetesen az olimpia. Egy szabadstílusú birkózó számára nem nehéz megfelelő iskolát találni. És az atlétikai karrier, némi fittséggel és edzéssikerrel, szédítő lehet.

A szabadstílusú birkózás érdekes jellemzője a hátizmok kiváló edzése. A dolog lényege, hogy a győzelemhez a birkózónak mindkét lapockájára kell tennie az ellenfelét. Ezért a sportolók úgy edzenek, hogy úgy „essenek”, hogy a hátuk ne érjen a földhöz. A gerinc körüli izmok és a gerinc rugalmassága elképzelhetetlen szintre javul.

A szabadstílusú birkózás szabályai számos olyan mozdulatot tesznek lehetővé, amelyek célja az ellenfél földre döntése. Ezek között vannak lepattanók, lábmunkák, dobások, grapples, borulások és még sok más.

Természetesen a való életben mindezek a technikák szintén hasznosak lehetnek.

Összefoglalva tehát.

Előnyök

• Kiválóan edzi a hátizmokat;

• Rengeteg klub, iskola és egyéb sportegyesület;

• Alacsony sérülésveszély;

• Kiváló sportolói karrier lehetősége.

Hátrányok

• Nem olyan hasznos a való életben, mint a szambó.

A szabadstílusú birkózás valóban egy olyan sportág, amelynek szigorú szabályai tiltják a közvetlen ütéseket. Ezenkívül más harci technikákat is szabályoznak vagy korlátoznak.

De figyelembe kell vennünk, hogy ez a fegyelem az alapja az MMA-nak (vegyes harcművészetek, vagy úgynevezett „vegyes harcművészet”). A sportág bajnokainak 70%-a gyakorolta a szabadstílusú birkózást, mielőtt belépett az MMA-ba.

A szabadstílusú birkózók ugyanis nagy fizikai erejükről és mozgékonyságukról ismertek. Emellett már tudják, hogyan kell legyőzni egy ellenfelet. A vegyes harcművészetek edzése főként a kézzel történő ütésekre korlátozódik. A birkózók nagy állóképességgel is rendelkeznek, ami hasznos az intenzív, megerőltető MMA-meccseknél.

Összehasonlítás

Butaság tagadni mindkét harcművészet előnyeit. Mind a szambó, mind a szabadstílusú birkózás megtanít minket testünk irányítására, az állóképesség növelésére és a sportolók erkölcsi fejlődésére. Így a birkózó hűvös, félelmet nem ismerő és szervezett lesz.

Ennek ellenére érdemes összehasonlítani a két sportágat.

Tehát, ha a fizikai tulajdonságok fejlesztéséről beszélünk, a szambo az önvédelemre szolgál, míg a szabadstílusú birkózás az erő és a rugalmasság növelésére szolgál. De mindkét sportág kemény edzéseket is igényel.

Egy adott harcművészet gyakorlására irányuló vágynak következménye kell lennie. Ellenkező esetben a képzések és a tanórák elmaradnak, és a hatás nulla lesz. Amikor harcművészetet választasz magadnak, el kell döntened, hogy mit szeretnél csinálni. Egy gyermek esetében pedig célszerű először beszélni a fiával vagy lányával, beszélgetni az egyes fegyelmekről, vagy akár elvinni őket egy bemutató versenyre.

Fontos figyelembe venni a gyermek életkorát is. Tíz év alatti gyerekeket is be lehet tenni az erőnléti edzésre, de az önvédelmi és fájdalomtechnikákat jobb tíz éves kor után tanítani.