A Windows hibernáció és készenléti állapot összehasonlítása | Fontos különbségek

A régebbi Windows-család operációs rendszerei – mint az XP és a „7” – meglehetősen érdekes adatkezelésről ismertek. Eredetileg alacsony teljesítményű számítógépekhez készültek, ezért a beágyazott mechanizmusokat úgy tervezték, hogy régebbi hardverrel is működjenek. Ez leginkább a két hibernációs módban – hibernálás és készenlét – érhető tetten.

Értsük meg, mi a különbség a hibernált és a készenléti üzemmód között a Windowsban, és hol vannak most a „10” -ben.

Hogyan működik maga a Windows operációs rendszer?

A Windows futása közben minden folyamatban lévő adat átkerül a merevlemezről a RAM-ba. Ez az ideiglenes tároló tartalmazza magát az operációs rendszer magját, a futó programokat, a megnyitott dokumentumokat stb. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a merevlemez a számítógép konfigurációjának meglehetősen lassú eleme, és a többszöri hozzáférés az eszköz rendkívül lassú működéséhez vezetne.

Maga a RAM egy nem-illékony adathordozó. Más szóval, csak akkor képes adatokat tárolni, ha áramot vezetnek rá. Nincs áram – minden információ törlődik. A merevlemezes meghajtó (HDD) nem tölthető újra, így még ha néhány évig ki is van húzva, semmi sem történik a rajta tárolt adatokkal.

A PC működéséhez szükséges összes információ a HHD-n van tárolva. Maga az operációs rendszer, a kernel (illesztőprogramok, interfészek és futási környezetek összessége), a telepített programok és a felhasználói adatok ott vannak. Amikor bekapcsolja a számítógépet, minden átkerül a RAM-ba, és ott tárolódik, amíg ki nem kapcsolja, és rendszeresen visszatölti a HDD-re, ha nincs elég hely.

A Windows elve tehát egyértelmű. Most pedig kezdjük el elemezni az alvó és készenléti üzemmódokat.

Hogyan működik az alvó üzemmód

A Windows hibernációs üzemmódja (néha „hibernációnak” is nevezik) az adatok teljes átvitelét jelenti a főmemóriából a merevlemezre az ideiglenes leállításkor.

Vagyis a következőképpen működik:

1. A felhasználó megnyomja az alvó gombot, vagy becsukja a notebook fedelét;

2. Az operációs rendszer az összes RAM memóriát kitölti, és külön fájlként átviszi a merevlemezre;

3. Egy idő után a felhasználó bekapcsolja a számítógépet, vagy kinyitja a laptopot;

4. Az operációs rendszer a szükséges minimális adatmennyiséget tölti be;

5. A Windows megtalálja a RAM-dumpot, és „a helyén” elküldi;

6. A felhasználó ismerős környezetet lát.

Minden elmentésre kerül, amikor „alvó” üzemmódba kapcsol. Szerkeszthető dokumentumok, ablakok elrendezése, a felhasználói környezet egyéb elemei. A számítógép azonban gyakorlatilag nem fogyaszt áramot, ami különösen hasznos a laptopoknál – vagy az asztali számítógépeknél, ha hosszú ideig bekapcsolva szeretné hagyni őket.

Előnyök

• A felhasználói környezet mentése;

• Nincs energiafogyasztás.

Hátrányok

• Viszonylag hosszú indítási idő az „ébredés” után;

• A meghajtón rengeteg szabad helynek kell lennie.

Különösen az „ébredés” utáni bootolás 8-9 másodpercig tarthat a Windows 10 esetében, a régebbi operációs rendszerek esetében pedig 1-2 percig. És ez közvetlenül a merevlemez sebességétől függ.

Az „alvás” sem fog működni, ha a rendszerlemezen kevesebb szabad hely van, mint a teljes RAM-terület. A szemétlerakóját valahol el kell helyezni. Tehát a 4 GB „RAM”-mal rendelkező konfigurációknak több mint 4 GB szabad helyre van szükségük a rendszer HDD-jén ahhoz, hogy az alvó üzemmód működjön.

Hogyan működik a készenléti üzemmód

A készenléti üzemmód viszont állandó áramellátást igényel. A lényeg az, hogy amikor a számítógépet átkapcsolják, a RAM-ból származó adatok tárolódnak benne. Lényegében csak szünetelteti a folyamatokat és kikapcsolja a képernyőt.

Mint fentebb említettük, a RAM illékony. Az adatok tárolásához elektromos áramra van szükség. A „készenléti” állapotban lévő adatok nem kerülnek át a főmemóriából az állandó memóriába – ezért az áram továbbra is áramlik hozzá.

Következésképpen a készenléti üzemmód nem alkalmas laptopok számára. Ha átvált rá, a számítógép csak kismértékben csökkenti az energiafogyasztást.

A készenléti módból való felébredés azonban még gyenge, egy- vagy kétmagos processzorral vagy lassú merevlemezzel rendelkező számítógépeken is csak néhány másodpercet vesz igénybe. És így alkalmas arra, hogy gyorsan visszatérjen a munkához egy leállást követően.

Mivel az adatok a RAM-ban tárolódnak, a felhasználói munkamenet nem szűnik meg. A megnyitott dokumentumok nyitva maradnak, és az ablakok nem „mozdulnak el” a helyükről. Kivéve, hogy a programok leállnak – így például a torrentek nem töltődnek le a „készenléti” idő alatt.

Előnyök

• Nagyon gyors indítási idő ébredés után, még gyenge PC-ken is;

• A felhasználói munkamenet mentése.

Hátrányok

• Csak kismértékben csökken az energiafogyasztás;

• A modern rendszereken alig látható.

Valahol a 00-as évek közepén kezdték elhagyni a hibernációs üzemmódot. A Microsoftnak sikerült megváltoztatnia az operációs rendszer algoritmusait, aminek következtében az „alvásból” való ébredési idő nagyon rövid.

Így a készenléti üzemmód már a Windows 7-ben is eltűnt. Az operációs rendszer egyes verziói még rendelkeztek ezzel a funkcióval, de az újabb verziók már nem rendelkeznek vele. És a Windows 8, 8.1 és 10 esetében teljesen eltávolították, és csak az alvó üzemmód maradt.

Windows 7 és újabb funkciók

A néhány bekezdéssel fentebb említett új hibernációs mód a Windows Vista rendszerből származik. Mégis, két évvel a megjelenése után úgy elfelejtették, mint egy rossz álmot – annyira instabil volt… És a „hibák” befolyásolják az új hibernációs üzemmódot.

A Windows 7 operációs rendszerben ennek egy továbbfejlesztett változata került bevezetésre. Ez magában foglalja a RAM dump átvitelét egy merevlemezre anélkül, hogy bármilyen adatot eltávolítana magából a „RAM”-ból.

Azaz, amíg a számítógép aludt, az adatokat egyszerre két helyen tárolták. A RAM-ot elektromos árammal működtették, minden mást nem, így csökkentve az energiafogyasztást. Ezután, amikor felébredt, lekérdezte a RAM-ot – és ha megvoltak a szükséges adatok, akkor elindult belőle. És ha nem – a merevlemezről.

Ezt a működési mechanizmust „hibrid hibernációnak” nevezik. Megőrizte elődeinek erősségeit, és korrigálta azok gyengeségeit. Ezért használják az összes új Microsoft operációs rendszerben, felváltva a hagyományos készenléti és hibernált állapotot.

Természetesen ez sok helyet igényel a HDD-n. Itt tárolódik a RAM memóriadömpingje is. És a modern számítógépeken, amelyek 16-32 GB RAM-mal és 128 GB SSD-vel, mint rendszermeghajtóval vannak felszerelve, ez a helyveszteség eléggé észrevehető. Ez a mechanizmus azonban lényegesen gyorsabb indítást tesz lehetővé, függetlenül attól, hogy a tápellátás megszakadt-e vagy sem. Ezért a letiltása nem ajánlott, nem is beszélve a rendszerfájlok törléséről.

Ki kell kapcsolnom a hibernációt?

A hibernálás, normál vagy hibrid hibernálás egy összetett mechanizmus, amely mélyen integrálva van az alaplap energiagazdálkodási rendszerébe. Tehát a vele való „játszadozás” nagyon komoly következményekkel járhat.

Természetesen egyes források a hibernálás kikapcsolását javasolják, hogy növeljék a rendelkezésre álló lemezterületet a rendszerlemezen. De a hatás nem lenne a legjelentősebb. Átlagosan 5-7 gigabájtot takaríthat meg, de a rendszer sérülése rosszabb lehet, mint szeretné.

1. Először is, az utolsó munkamenet már nem kerül elmentésre. Ez fontos adatok elvesztéséhez vezethet, ha például egy notebook számítógép váratlanul lemerül, vagy ha egy asztali számítógépen véletlenül megnyomják a bekapcsológombot.

2. Másodszor, a számítógép lassan fog elindulni, és minden alkalommal a semmiből fogja az adatokat beszerezni. Még SSD meghajtóval rendelkező „gépeken” is néhány percig is eltarthat a folyamat.

3. Végül, a hibernációs fájl törlése hatással lehet az általános energiagazdálkodásra. És megakadályozza, hogy a számítógép normálisan leálljon.

Tehát a hibernációs vagy alvó üzemmódot érintetlenül kell hagyni. Természetesen letilthatja a Windows szokásos beállításain keresztül (a megfelelő menüben a „soha” opciót választva), de a rendszerfájlokat kézzel nem törölheti.