A bittérképes grafika és a vektorgrafika összehasonlítása | Fontos különbségek

A grafikai adatok – az egyszerű képektől a több elemet és réteget tartalmazó összetett tervezési elrendezésekig – többféleképpen csomagolhatók. És a köztük lévő különbség mélyebb, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Minden grafikus formátum két csoportra osztható: raszteres és vektoros formátumokra.

A bittérképes és a vektorgrafika a vizuális információ reprodukálásának két alapvető módja. Ezek a csoportok különböző célokat szolgálnak, és különböző tervezési feladatokra szolgálnak.

Ebben a bemutatóban a bittérképes és a vektorgrafika közötti különbséget vizsgáljuk meg – és azt, hogy melyik a legjobb a különböző célokra.

Raszteres grafika

A raszteres grafika egy képet egyedi pixelek rácsaként ábrázol. Mindegyiknek megvan a saját címe, és egy bizonyos tónusban van színezve. Megfelelő felbontás esetén az egyes képpontok láthatatlanná válnak az emberi szem számára, és egy egyedi képpé olvadnak össze.

A bittérképes grafikában az adatok a monitor képernyőjén jelennek meg – mivel a kijelző egyedi pixelekből áll. A fényképezőgépek és videokamerák raszteres formátumot használnak, mivel az érzékelők különálló fényérzékeny érzékelők – pontok – mátrixából állnak. A bittérképes grafika az, ahol a nyomtatók nyomtatnak – minden egyes tonercsepp egy-egy pixel.

Ezért a bitképes grafikáknál a felbontás döntő a „képminőség” szempontjából. Minél több képpont jut egy négyzetcentiméterre vagy hüvelykre – annál simább a látvány.

Ha bármilyen raszteres képet veszünk, és egyszerűen csak nagyítással elkezdjük felnagyítani, egy bizonyos ponton a „kép” szétesik az egyes pixelek rácsára. Értsd meg, amit ábrázolnak, ez szinte irreális. Ezért nem ajánlott a bittérképes grafikák méretezése.

Például, ha egy cég logóját egy nagy ruhára – oszlopra, bannerre vagy táblára – kívánja nyomtatni, akkor nagyon rossz ötlet lesz a forrását bitmapped grafikában elküldeni a nyomtatónak. A tényleges felbontás kicsi, a webes méret pedig nagy lenne. A logó pedig különálló pixelekre „szálkásodik”, amelyek közelről nagyon kellemetlennek tűnnek.

Ez azt jelenti, hogy a bittérképes grafika az, amit a különböző valósághű képekkel való munka során használnak. És ez nem csak azért van, mert a kamerák raszteres felvételeket készítenek. A bittérképes grafika használata lehetővé teszi a kép finom részletek, átmenetek, tónusok, árnyékok és egyéb, realizmust biztosító elemek telítését.

Emellett a lencsés grafikák megtekintésekor ezek igénylik a legkevésbé a számítógép erőforrásait. Ezért használják a weboldalak felépítésében, különböző dokumentumokba és fájlokba ágyazva. Bitképformátumok: JPEG/JPG, BMP, PNG, TIFF, ICO és sok más formátum. A RAW, amely a fényképezőgép érzékelőinek nyers adatait tárolja, szintén ebbe a kategóriába tartozik.

Összefoglalva tehát.

Előnyök

• Nagyfokú realizmust biztosít, mivel féltónusokat, átmeneteket és egyéb finom részleteket érhet el;

• Bármilyen összetettségű képeket képes reprodukálni, függetlenül az elemek számától;

• Meglehetősen könnyen megtekinthető, széles körben használt, és a lejátszás során minimálisan terheli a számítógép erőforrásait.

Hátrányok

• A kép „simasága” a felbontástól függ. Minél magasabb, annál kellemesebb lesz a szemnek a „kép”;

• A kis vagy közepes felbontású képek nem alkalmasak nagy vászonra való nyomtatásra;

• És elvileg jobb, ha nem méretezzük a bittérképes képeket.

Tehát, ha valamit „magadnak” akarsz csinálni, vagy fotókat vagy fotorealisztikus grafikai fájlokat szerkeszteni, akkor jobb, ha a raszteres formátumokat választod. Nyomtatásra azonban nem alkalmasak.

Vektorgrafika

A vektorgrafika egy kép matematikai képletek halmazaként történő ábrázolása. Leírják a rögzítési pontok helyét és az azokat összekötő geometriai alakzatokat. Ez valójában egy „vektor” – ez csak egy matematikai grafikon, de elég bonyolult.

Például egy kört a vektorgrafikában két képlettel írhatunk le. Az első azt mutatja, hogy hol van a középpontja. A második a kör sugara. Ebben az esetben a referenciapontok vászna nem feltétlenül egy raszter – megadhatja a tengely nulla és maximális hosszát. Ezután a referenciapont koordinátáit százalékokkal írjuk le.

Amikor egy kört rajzolunk, a számítógép a következő parancsot kapja: „Rajzolj egy kört, amelynek sugara 10% és középpontja x=12%, y=52.36%”.

Természetesen a vektorgrafika fenti leírása egy leegyszerűsített leírás, amelyet már az 1980-as években is használtak. A technológia ma már egy kicsit bonyolultabb, de az általános elv ugyanaz marad.

A vektorgrafika nem rendelkezik a raszteres grafika fő problémájával – lehetővé teszi a kép tetszőleges méretezését. „Kép” nem veszít semmilyen simaságot, vagy élesség, vagy élesség függetlenül attól, hogy milyen vászon jelenik meg – legalábbis a 23 hüvelykes számítógép képernyőjén, bár a hirdetőtáblán 6×3 méter, bár egy banner, amely lezárja a 27 emeletes épület (mint a reklám Samsung Moszkvában – a magassága 80 méter, szélessége 40 méter).

De fel kell áldoznia a részletességet és a realizmust. Minél több „eleme” van a „képnek”, annál összetettebb az azt leíró képletek halmaza. És a „kép” megjelenítéséhez vagy banális rajzolásához hatalmas mennyiségű számítógépes erőforrásra van szükség. Egy régi notebookon még összetett vektoros képeket sem lehet majd megnyitni.

A „vektor” e sajátossága oda vezetett, hogy ezeket a formátumokat nagyon ritkán és – a legtöbb esetben – nagyon speciális területeken használják. Például a tervezés és rajzolás során (a CAD rendszerek, mint az AutoCAD, a „Compass 3D” vagy akár a Microsoft Visio „vektort” használnak), a térképezés és a különböző sémák… A vektorgrafikát a nyomtatásban és a reklámtervezésben is használják.

A webdesignban a vektorgrafikát gyakorlatilag nem használják – pontosan azért, mert a számítógépet terheli, amikor a. Azonban van egy alternatíva ezen a területen – CSS-rajzolás. Ebben az esetben az oldal grafikus eleme a lehető legegyszerűbb formákból – vonalakból, téglalapokból, körökből és háromszögekből – áll össze. De a CSS-rajzoláshoz magas szintű professzionalizmusra van szükség, különben fennáll a veszélye, hogy valami teljesen pszichedelikus kimenetet kapunk.

Tehát, foglaljuk össze.

Előnyök

• Ideális rajzok, vázlatok és térképek tervezéséhez;

• Lehetővé teszi a kép egyszerű méretezését a képminőség megőrzése mellett;

• Lehetővé teszi a szerkesztést anélkül, hogy „elrontaná a dolgokat”.

hátrányok

• A végső képek alacsony részletessége és realizmusa. Pontosabban, nagy realizmust lehet elérni, de akkor a „kép” minden szempontból „nehéz” lesz – beleértve az időigényes számítógépes feldolgozást is;

• Nem alkalmas weboldalakba, dokumentumokba vagy más fájlokba való beágyazásra.

Amint fentebb említettük, a vektorgrafikát a legjobban a nyomtatási alkalmazásokban lehet használni. Ezután biztosítja a kép megfelelő „simaságát” és „szépségét”, függetlenül a vászon méretétől. Rajzoláshoz és fényképezéshez jobb, ha bitképet használunk helyette.

Ezenkívül a vektorgrafika könnyen raszterizálható, azaz a kívánt felbontású pixelképpé alakítható. De a raszterből vektorba történő átalakítás nehézségekbe ütközik és minőségromlással jár.

Melyik a jobb – raszteres vagy vektoros grafika??

Ha tehát egy fényképet szeretne feldolgozni, vagy egy képet beágyazni egy weboldalba vagy dokumentumba, akkor jobb, ha a bittérképes grafikát választja. Rajzok, diagramok és térképek készítése, valamint nyomdai előkészítő munka vektoros formátumban.

Hasonlítsuk össze a két lehetőséget.

Érdemes megjegyezni, hogy a számítógép teljesítményének javítása érdekében (ha szükséges) egyszerű képek kis részletességgel jobb használni a vektorgrafika – ez kevésbé terhelt grafikus alrendszer, mint a pixel rendereléssel.