*A legjobbak áttekintése a szerkesztők szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, és nem minősül reklámnak vagy vásárlási ajánlásnak. Vásárlás előtt szaktanácsadás szükséges.
A kígyók Írország, Új-Zéland és az Antarktisz kivételével szinte egész bolygónkon élnek. A fekete mamba gyakrabban fordul elő az erdőben vagy a sivatagban, de az emberek lakhelyei közelében is gyakran látnak kígyókat. Szerencsére a kígyófajok óriási változatosságából csak körülbelül 8 százalék mérgező. Emberekre is csak nagyon ritkán támadnak, csak akkor, ha úgy érzik, hogy közvetlen fenyegetést jelentenek.
Válogatásunkban a világ tíz legmérgezőbb kígyója szerepel, amelyek mérge nagyon rövid idő alatt megölhet egy egészséges felnőttet, ha nem használnak ellenszert. Ismerje meg ezeket az állatokat, és legyen rendkívül óvatos, ha olyan területekre utazik, ahol élnek.
A világ legmérgezőbb kígyóinak rangsora
| Jelölés | hely | Cím | értékelés |
| A világ 10 legmérgezőbb kígyója | 10 | Barna retikuláris kígyó | 4.1 |
| 9 | Láncos vipera | 4.2 | |
| 8 | Tigriskígyó | 4.3 | |
| 7 | Kétszínű pelamidae | 4.4 | |
| 6 | Egy csörgőkígyó | 4.5 | |
| 5 | Nosy engeidrina | 4.6 | |
| 4 | Royal Cobra | 4.7 | |
| 3 | Szalagkrait | 4.8 | |
| 2 | Fekete mamba | 4.9 | |
| 1 | Taipan | 5.0 |
Barna retikuláris kígyó
Értékelés: 4.1
Ez a kígyó a nevét a testét borító nagy pajzsokról kapta, amelyek mindegyike vékony, sötét szegéllyel van körülvéve, ami hálószerű hatást kelt a bőrén. A hálós kígyó hossza 1,1 m és 2,4 m között lehet. Az ausztrál szárazföldön, főként Ausztrália keleti részén és Új-Guinea egyes részein él. Kiválóan tűrik a hőséget és a szárazságot, és képesek alkalmazkodni bármilyen éghajlatváltozáshoz.
A barna hálós kígyó nagy veszélyt jelent az emberre. Nappali órákban vadásznak, és gyakran bemásznak a lakásokba, az árnyékban rejtőzködve… Főleg egerekkel és patkányokkal táplálkozik, és legtöbbször az ember közelében él. A hálós kígyó nagyon agresszív, és nem figyelmeztet a támadásra. Amikor meglátja a veszélyt, azonnal nyolcas alakba tekeredik, hogy a lehető leggyorsabban és legtávolabbra meneküljön. Ennek a kígyófajnak a mérge véralvadásgátlók és neurotoxinok keveréke. A megharapott áldozat általában perceken belül elveszíti az eszméletét, és ha nem kezelik, akkor tömeges vérzésbe és szervi elégtelenségbe hal bele. Statisztikailag az ausztráliai mérges kígyómarások 80%-át hálós kígyó végzi.
Láncos vipera
Értékelés: 4.2
A csörgőkígyó, vagy más néven Russell-vipera Dél- és Délkelet-Ázsiában él, főként a szárazföldön, ritkábban a szigeteken. Hossza átlagosan 120 cm-re, néha 160 cm-re nő. Pikkelyeit ovális-rombos, barnás foltok mintázata borítja, amelyek néha egymásba olvadnak és láncra emlékeztetnek. A tigriskígyó érdekes sajátossága a nagy orrlyukak, amelyek lehetővé teszik, hogy egy szúrt labdához hasonló sziszegő hangot adjon ki. Ennek a megfélemlítő „jelzésnek” köszönhetően sok ember képes volt már előre észrevenni a viperát, és így elkerülni a halálos veszélyt.
A láncos vipera száraz helyeken él, bokrokban, sziklákban és odúkban rejtőzködik. Csak szürkületkor és éjszaka vadászik, nappal csak a búvóhelye közelében találkozhatunk ezzel a kígyóval. A Russell-vipera táplálékát kis rágcsálók, gyíkok, békák és néhány madár alkotja.
A láncos vipera harapása után felszabaduló méreg drasztikusan csökkenti a vérnyomást a szervezetben, és az áldozat már 15-20 perc után szívelégtelenséget szenvedhet.
Tigriskígyó
Értékelés: 4.3
A tigriskígyót a színezete miatt nevezik így: bőrét foltok borítják, általában olajvörös vagy barna színűek. Főként Ausztrália déli partvidékén, valamint Tasmániában és Új-Guineában élnek. A kifejlett példányok hossza két és majdnem három méter között mozog. A tigriskígyó főként éjszaka, sivatagi és füves területeken vadászik. Táplálék lehet bármilyen táplálék, amit le tud nyelni, a tojásoktól és csibéktől kezdve a gyíkokon, sirályokon és rágcsálókon át.
A faj nagyon óvatos, és minden lehetséges módon kerüli az embert. Inkább távol marad az emberi lakhelyektől. Támadás csak akkor történik, ha a kígyóra véletlenül rálépnek, észrevétlenül a fűben.
A tigriskígyó rendkívül mérgező – mirigyei olyan méregkészletet tartalmaznak, amely több száz ember megölésére képes. A szervezetbe jutva hatással van az idegrendszerre, ami végül fulladáshoz vagy szívbénuláshoz vezet. Egy kis állat a harapást követően másodperceken belül elpusztulhat.
Kétszínű pelamidae
Értékelés: 4.4
A bicolor pelamid egy kizárólag tengeri kígyó, amely soha nem mászik a partra, és általában a nyílt tengeren található. Terjedési területük a kelet-afrikai csendes-óceáni partoktól az amerikai kontinens nyugati partvidékéig terjed. A pelamidot többször észlelték orosz felségvizeken is. A kígyó megkülönböztethető kontrasztos fekete és sárga bőrszínéről, és általában nem hosszabb egy méternél.
A kétszínű Pelamidae kiváló úszó, nagyon fürge, és képes előre és hátrafelé is mozogni. Gyakran csoportosan sodródnak, az évszakos áramlatokkal együtt mozognak, meglehetősen nagy távolságokra. Ezek a kígyók kis halakat és polipokat zsákmányolnak… A pelamidákkal való emberi találkozásra általában a hajók fedélzetén, hálóval való halászat során kerül sor. Ezeknek a kígyóknak a mérge erősen mérgező, és könnyen megölheti az embert, de mivel a kemény felületeken, például a hajófedélzeten lomhák, a harapás esélye nem túl nagy.
Csörgőkígyó
Értékelés: 4.5
A csörgőkígyó azért kapta ezt a nevet, mert a farka végén egyfajta csörgő van, amely szarukarikákból áll, és különleges hangot ad ki. Ez a csörgő csörgés az ellenség elriasztására szolgál, jelezve, hogy a kígyó készen áll az azonnali támadásra, ha fenyegetés éri. Általában a csörgőkígyók meglehetősen óvatosak és nem agresszívak, ha nem provokálják őket.
A faj legnagyobb része Észak-Amerikában él, de Délkelet-Ázsiában és az orosz Távol-Keleten is megtalálható. Főleg melegvérű állatokkal táplálkozik: rágcsálókkal, madarakkal, sőt nyulakkal is, néha halat és békát is eszik. A csörgőkígyók ügyes vadászok, mivel nagyon érzékenyek a légköri ingadozásokra és a potenciális zsákmányuk teste által kibocsátott infravörös sugárzásra. A látásuk és a hallásuk viszonylag gyengén fejlett.
Az ember elleni támadás általában gondatlanságból történik, amikor az ember túl közel kerül a kígyóhoz. A veszély a kidőlt fák törzsei alatt, az odúkban, a lehullott levelek vastag rétege alatt leselkedik. A csörgőkígyó mérge kiterjedt vérzést, fulladást, a mozgásszervek bénulását és végül légzési elégtelenséget okoz. Szerencsére ma már létezik egy hatékony ellenszer a halálos kimenetel elkerülésére.
Nosey enghidrina
Értékelés: 4.6
Az orrcsörgőkígyó egy tengeri kígyófaj, amely Dél- és Délkelet-Ázsia partjai mentén található. A leggyakoribb faj India part menti szigeteinek közelében. A kígyó testhossza körülbelül egy méter, a kígyónak kissé megnyúlt ormánya van, ezért az enhydrina valójában ezért kapta a nevét.
A Nosey Enguidrinus a nap minden szakában és éjjel is vadászik, gyorsan úszik és akár száz méter mélyre is lemerülhet, így nem nehéz utolérnie zsákmányát. Öt órán át maradhat a víz alatt. E kígyók táplálékforrása a hal.
Az Engidrines rendkívül agresszív kígyóknak számítanak, amelyek a fenyegetés legkisebb jelére is készen állnak a támadásra. A neurotoxinokban és myotoxinokban gazdag mérgükből mindössze másfél milligramm elegendő ahhoz, hogy megölje.
Királykobra
Értékelés: 4.7
A királykobra a világ egyik legismertebb kígyója. Széles körben elterjedt Délkelet-Ázsiában, leggyakrabban Indiában, Kínában és Thaiföldön fordul elő. Nagy mérete (több mint öt méter hosszú is lehet) és jellegzetes „csuklyája” különbözteti meg, amely lehetetlenné teszi, hogy összetévesszék bármely más kígyóval. A királykobra képes arra is, hogy testének egyharmadát függőlegesen a talaj fölé emelje, ami elsősorban arra szolgál, hogy a faj kisebb egyedeivel való találkozáskor demonstrálja dominanciáját.
A királykobra tudományos neve Ophiophagus hannah, ami lefordítva „kígyóevő”. És más kígyókra is vadászik, beleértve a kis kobrákat is. Táplálékai közé tartozhatnak kisemlősök és különböző gyíkok, például a monitorgyíkok is.
A királykobra nem agresszív, és ritkán támad emberre. Harapáskor nem mindig fecskendezik be a mérget, azt a vadászatra tartogatják. Ha azonban a méreg mégis bejut a véráramba, súlyos fájdalom, bénulás és szív- és érrendszeri elégtelenség lép fel. Azonnali orvosi ellátás nélkül kómába ejti az áldozatot.
A sávos krait
Értékelés: 4.8
Ez a kígyó India északkeleti részén, az Indokínai-félszigeten és a szomszédos területeken, valamint Jáva és Szumátra szigetén él. Élénk színű, széles sárga és fekete csíkokkal. Körülbelül két méter hosszú, bár egyes nagyobb példányok akár két és fél méteresre is megnőhetnek.
A Ribbon Kraut éjjeli vadászok a kisemlősökre és kétéltűekre, de napközben fák gyökerei alatt, odúkban vagy más, a nap elől védett helyeken pihennek. Néha még az emberek otthonába is bemászik, ami ingerlékenységük és erős mérgük miatt nagyon veszélyessé teszi őket. Ha megtámadják, a sávos krait egymás után több harapást ejt, és halálos dózisú toxint fecskendez be.
Fekete mamba
Értékelés: 4.9
A fekete mamba nevét nem bőrének színéről kapta (amely különböző árnyalatú lehet), hanem fekete szájának színéről, amelyet általában ellenségei megfélemlítésére mutat. Ez a dél-afrikai kígyó a helyi lakosság körében keringő számos szörnyű legenda hőse. Érdemes elismerni, hogy valóban nagyon agresszív és gyors, akár 20 km/órás sebességgel is képes rövid távolságokat megtenni.
A mamba rágcsálókra, gyíkokra, madarakra, más kígyókra és hasonló állatokra vadászik, és ezt főként nappal teszi. A kígyó lesből támad és többször megharap, mielőtt türelmesen megvárja, hogy áldozata meghaljon. És a várakozás rövid, mivel a fekete mamba méreg, amely dendrotoxinokon alapul, egy háromtonnás elefántot körülbelül egy nap alatt meg tud ölni. Csípés esetén a lehető leghamarabb, a támadást követő 20 percen belül be kell adni az ellenszert.
Taipan
Értékelés: 5.0
A Taipan főként Ausztráliában, de Új-Guinea szigetén is megtalálható. Két és három méter közötti hosszúságú. Mindennapi életét békákra és kisemlősökre vadászva éli. Többek között patkányokat és egereket esznek, ezért a Taipan néha emberi települések közelében is megtalálható.
A Taipan nem különösebben agresszív, és általában csak akkor támad, ha provokálják, például ha magas fűbe lépnek. Gyorsan elindul a zsákmánya felé, többször egymás után harap, és olyan méregadagot fecskendez be, amely száz felnőttet is meg tud ölni. Az idegméreg olyan erős és gyorsan ható méreg, hogy még ellenszer és időben megkezdett kezelés esetén is az esetek felében az áldozatok megmenekülnek.
Mi a legmérgezőbb kígyó Magyarországon?
A legmérgezőbb kígyó Magyarországon a vörös álarcú vipera. Ez a kígyó főleg az ország déli részén, például a Mecsek-hegységben és a Bükkben él. A vörös álarcú vipera harapása súlyosak lehetnek, és akár halált is okozhatnak, ha nem kap időben ellátást. Fontos óvintézkedéseket tenni, ha valaki találkozik ezzel a veszélyes kígyóval, és azonnal forduljon szakemberhez harapás esetén.