*A legjobbak áttekintése a szerkesztők szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, és nem minősül reklámnak vagy eladási ajánlatnak. Vásárlás előtt szakszerű tanácsadásra van szükség.
A kígyók a világ szinte minden részén megtalálhatóak, kivéve az Antarktiszon, Írországban, Új-Zélandon és néhány óceáni szigeten. Több mint három és fél ezer kígyófaj létezik, és körülbelül egynegyedük mérgező. A legtöbb ilyen hüllő nem túl vonzó. De találhatunk néhány nagyon szép kígyófajt is, amelyek alakjukkal, kecses mozgásukkal és egyedi színezésükkel vonzzák a tekintetet.
A világ legszebb kígyóinak értékelése
| Jelölés | hely | Név | értékelés |
| A világ legszebb kígyóinak értékelése | 12 | Foltos galléros kígyó | 4.0 |
| 11 | Fűzöld vipera | 4.0 | |
| 10 | Zöld piton | 4.1 | |
| 9 | Szivárvány boa | 4.2 | |
| 8 | Fű zöld pletóda | 4.3 | |
| 7 | Texas fehér kígyó | 4.4 | |
| 6 | Szarvas vipera | 4.5 | |
| 5 | Kék versenyző | 4.6 | |
| 4 | Schlegel-féle karomfarkú botritisz | 4.7 | |
| 3 | Kaliforniai harisnyakígyó | 4.8 | |
| 2 | Fekete mamba | 4.9 | |
| 1 | Kék Kufia | 5.0 |
Pont gallér kígyó
Értékelés: 4.0
A miniatűr kígyó az Egyesült Államokban, Mexikó középső részén és Kanada délkeleti részén található. A hüllő hossza átlagosan 30-40 centiméter. Karcsú törzse kétszínű, sőt néha háromszínű. Egy megkülönböztető jegy, amely megkönnyíti a pontgalléros kígyó felismerését, a fejet a törzs többi részétől elválasztó sárga vagy narancssárga csík. Éjszaka aktív, gyíkokra, csigákra, békákra és más apró zsákmányállatokra vadászik. Veszélyes pillanatokban a kígyó úgy félemlíti meg az ellenfelet, hogy felemeli élénk színű, általában vörös, gyűrűbe tekeredett farkát. Így utánozzák a mérgező fajokat, bár nem tartoznak közéjük.
Szarvas vipera
Értékelés: 4.0
Ez a kígyófaj az afrikai viperafélék családjába tartozik, és Közép- és Nyugat-Afrikában található. A Rainbow Boa 50-75 centiméter hosszú, színe a halványsárgától a mélykékig változhat. Jellemzően esőerdőkben él, esetenként a szavannák peremén is előfordul. A kígyó rendkívül szokatlan megjelenése a kiálló bordás pikkelyeknek köszönhető. Ez a testjellemző lehetővé teszi, hogy gyorsan és könnyen mozogjon a fák között. A szarvasbőrű fakopáncsok életük nagy részét a föld felett töltik, vadászat közben lógnak lefelé, és megtámadják az arra járó rágcsálókat és hüllőket. Néha olyan madarakat is zsákmányolnak, amelyek óvatlanul a ragadozójuk hatósugarában lévő ágakra szállnak le. A kígyó harapáskor hemolitikus mérget fecskendez be, amely elpusztítja a vérsejteket. A toxinról úgy gondolják, hogy az emberre is veszélyes, bár eddig csak néhány esetben dokumentálták, hogy a faj tagjai embereket támadtak meg.
Zöld piton
Értékelés: 4.1
A pitonfaj Pápua Új-Guinea és az ausztráliai Cape York-félsziget trópusi esőerdeiben található meg. A név ellenére nem minden példány zöld. A fiatal pitonoknak általában sárga vagy vörös pikkelyeik vannak, és csak érésük során válnak zölddé. A pitonok viselkedése és táplálkozása is változik koruktól függően. A fiatal egyedek az erdő szélén telepednek le, és rovarokat vagy kis gyíkokat esznek. Amikor kifejletté válnak, inkább az erdőben élnek, a zöld növények között álcázzák magukat, és rágcsálókra vadásznak. A kígyó lesben állva általában alacsonyan növő faágakat választ, amelyekről kényelmesen lecsaphat az áldozatra felülről. A nőstények dominálnak méretben, a kifejlett nőstény zöld piton eléri a két méteres hosszúságot.
Szivárvány boa
Értékelés: 4.2
A Rainbow Boa, helyi nevén az Aboma, kapta a nevét a megkülönböztető fémes csillogás a pikkelyek, amely irizáló csillogó a napfényben. Különösen szép, amikor a hüllő mozgásban van. A fő szín vörösesbarna, testszerte világos foltokkal, amelyeket sötét gyűrűk zárnak körül. Dél-Amerika trópusi erdeiben és néhány karibi szigeten található. Leggyakrabban vízpartok közelében látni őket, mivel a szivárványos boa constrictor a vizes környezetben érzi magát a legjobban. A fiatal egyedek sok időt töltenek a fák ágain, a felnőttek általában a földön mozognak, sűrű fűben rejtőzködnek. Kisebb emlősökkel táplálkoznak. Testhossz 150 és 200 centiméter között. A boa constrictorok nem mérgezőek, nyugodt temperamentummal rendelkeznek, és igyekeznek elkerülni az emberekkel való találkozást.
A növényevő zöld ostorfarkú
Értékelés: 4.3
Ez a kígyó számos ázsiai országban gyakori, Indiától és Bangladesh-től a Fülöp-szigeteken át Dél-Kínáig. Élénkzöld színezete mellett a fehércsőrű a figyelmet karcsú, hosszú, lapos testével hívja fel magára, amely egy csavarodó trópusi liánra hasonlít. Az akár két méter hosszú hüllő testének átmérője alig néhány centiméter. A pofa hosszúkás és hegyes, de a legszokatlanabb dolog a nagy, ovális szemek, vízszintes pupillákkal. Ezeknek köszönhetően a szarvasbőrű vipera binokuláris látással rendelkezik, ami nagyon ritka a kígyóknál. Elképesztő pontossággal képes érzékelni a zsákmány távolságát. Ideje nagy részét a fák lombkoronájában tölti, gyorsan és könnyedén mozog az ágak mentén. A kígyó nappal vadászik, éjszaka pedig olyan helyeken rejtőzik el, mint például a fák odvai vagy a kéreg repedései. Táplálékát rágcsálók, békák és más kis állatok alkotják. A Hymenoptera gyenge méreggel rendelkezik, nem veszélyes az emberre.
A texasi fehér lúd
Értékelés: 4.4
A texasi fehér kígyót fehér patkánykígyónak is nevezik, így nemcsak a táplálkozása miatt hívják, hanem azért is, mert lapított, keskeny feje külsőleg hasonlít egy patkány orrához. Az észak-amerikai kontinensen az USA déli államaitól Kanada déli részéig megtalálható. Lombos erdőkben, bozótosokban, szurdokokban és folyóvölgyekben élhet. Ez a kígyó akár 180 centiméter hosszú is lehet, és egyszínű, tejfehér színű, bár alkalmanként fekete vagy narancssárga példányok is előfordulnak. Főként rágcsálókkal, békákkal és gyíkokkal táplálkozik. A kígyónak nincsenek mérgező mirigyei, de harapása nagyon fájdalmas a mélyen behatoló hosszú fogai miatt.
Szarvas vipera
Értékelés: 4.5
A szarvasbőrű vipera az afrikai kontinens egész északi részén megtalálható, kivéve Marokkóban és az Arab-félszigeten. Körülbelül 80 centiméter hosszú, sárga-barna színű, sötétbarna foltokkal, karcsú teste rövid, keskeny farokban végződik. A szemek fölött éles pikkelyek állnak ki függőlegesen felfelé, mint a szarvak. A szarvasbőrű vipera szokatlan módon mozog: előredobja a hátsó részét, majd előrehúzza az elülső részét. Ennek során felváltva mozog a jobb és a bal oldala között. Az oldalán lévő fogazott pikkelyek lehetővé teszik számára, hogy gyorsan beássa magát a homokba, amit arra használ, hogy elrejtőzzön más ragadozók elől és lesben álljon. A kék takácsmadár inkább éjszaka vadászik, és gyíkokkal, rágcsálókkal és madarakkal táplálkozik. Érzékelve a veszélyt, akkor összegömbölyödik, és elkezdi dörzsölni egymást oldalsó mérlegek, így kiad egy figyelmeztető hangot. A kígyó mérgező, és harapása veszélyes az emberre, bár a halálos kimenetelű esetek ritkák – az áldozatoknak általában van idejük ellenszert beadni.
Kék versenyző
Értékelés: 4.6
A kígyó szokatlan nevét élénk kék színéről és gyors sebességéről kapta. A hüllő a Coluber constrictor nem mérgező alfajához tartozik, amelyet keleti versenyzőnek is neveznek. A kék vércse élőhelye Észak-Amerika nagy részén, Kanadától Mexikó déli államaiig terjed. A kígyó inkább a szavannában vagy a folyópartokon telepszik meg. A kifejlett egyedek akár 1,8 m hosszúra is megnőhetnek, karcsúak, hosszú farokkal, sima pikkelyekkel és nagy szemekkel. Madarakkal, rágcsálókkal és kisebb kígyókkal táplálkozik.
A Schlegel-féle csattantyúfarkú botropsz
Értékelés: 4.7
A Schlegel-féle csizmadia Közép- és Dél-Amerika nedves trópusi erdeiben él. A kígyót a 19. századi német tudósról, Hermann Schlegelről nevezték el. A faj színe a zöldtől a barna mintás foltokkal tarkított zöldtől az egyszínű aranyig változhat. Ez utóbbi leginkább Costa Ricában fordul elő. A kígyók könnyen megkülönböztethetők széles, kissé lapított fejükről és a szemek felett található, különleges, tüskeszerű pikkelyekről, amelyek a szempillákhoz hasonlóan helyezkednek el. A testhossz kevesebb, mint 60 centiméter, a nőstények száma meghaladja a hímekét. A Schlegel-féle csizmadia éjszaka aktív; nappal ideje nagy részét a faágakon mozdulatlanul fekve tölti. Madarakkal, rágcsálókkal, kis hüllőkkel táplálkozik. Erős méreggel rendelkezik, amelynek toxinjai képesek elpusztítani a szív és a rekeszizom izomsejtjeit.
A kaliforniai harisnyakígyó
Rangsor: 4.8
A kígyók családjába tartozó kígyó, testhossza másfél és két méter között van. Főleg a Kaliforniai-félszigeten található, néha megtalálható az USA más államaiban és Kanada egyes régióiban. Pikkelyei sokféle színűek, de mindig világos keresztirányú csíkok jellemzik. A faj határozott szexuális dimorfizmust mutat – a hímek sokkal kisebbek, mint a nőstények. A harisnyakígyók tengerparti területeken, mocsarakban vagy füves völgyekben élnek, és rágcsálókkal, hüllőkkel, kétéltűekkel és halakkal táplálkoznak. Töltsön sok időt a vízben. A hideg évszakban több hónapig téli álmot alszanak. A kaliforniai harisnyakígyó nem mérgező és nagyon óvatos, veszély esetén csípős illatot bocsát ki, amely elriasztja az ellenséget.
Fekete mamba
Értékelés: 4.9
Ez a gyönyörű, de halálos kígyó Afrika félszáraz vidékein található. A fekete mamba a nevét a száj belső nyálkahártyájának tintaszínű színéről kapta. Fényes pikkelyei általában szürkésbarna vagy sötét olajzöld színűek, de esetenként fekete színűek is lehetnek. Másfél-két méter hosszú és körülbelül 1,6 kg súlyú. A világ egyik leghosszabb és leggyorsabb kígyója, amely rövid távon akár 12 km/h feletti sebességre is képes. A fekete mambák a földön és a fákon is élnek, és a repedéseket, elhagyott üregeket és sziklahasadékokat választják menedékül. Nappal vadásznak, lesben várják a zsákmányt, zsákmányuk általában kis melegvérű állatok. A fekete mamba harapása az egyik legveszélyesebb kígyó, mérge háromféle mérgező anyaggal telített, amelyek közül a dendrotoxin a legerősebb. oktatás 1 A fekete mamba harapása az egyik legveszélyesebb kígyó. Az egy harapásból felszabaduló méreg mennyisége elég ahhoz, hogy tizenöt felnőtt embert megöljön. A szervezetbe jutva a toxinok perifériás bénulást okoznak, és garantáltan kevesebb mint egy óra alatt légzési elégtelenségben halnak meg. A fekete mamba harapását csak úgy lehet túlélni, ha beadjuk az ellenszert, de a statisztikák szerint még az ellenszer időben történő beadása után is a fekete mamba áldozatainak több mint 10 százaléka meghal.
A kék koufia
Értékelés: 5.0
A kék kufia vagy komodói vipera egy nagyon ritka lándzsafejű kígyófaj, amely Indonézia Kis-Szunda szigetein él. A feje markáns, háromszög alakú, lándzsahegyre emlékeztető alakú. Az enyhén lapított, erős törzs legfeljebb egy méter hosszú. A pikkelyek színe a kékes-kéktől a türkiz árnyalatúakig terjed. A trópusok erdeinek mélyén élnek, lombhullató életmódot folytatnak, és csak időnként jönnek le vadászni. A kék túzok nappal inkább félreeső helyeken szunyókál, éjszaka pedig aktívan keresi a zsákmányt, és ragaszkodik a saját területéhez. A kígyó a zsákmányra támadva olyan mérget használ, amely másodpercek alatt megöli a kisebb állatokat. Harapása az embernél súlyos duzzanatot és elhalást, valamint belső vérzést okozhat, ezért a helyiek inkább távol tartják magukat az élénk szépségtől.
Mi a legcsodálatosabb tulajdonsága a világ 12 legszebb kígyójának?
Milyen fajták képviselik a 12 legszebb kígyót a világon? Hogyan határozták meg a szépségüket? Van valami különleges jellegzetességük vagy színpompás mintázatuk, amelyek kiemelik őket a többi kígyó közül?