A világ 10 legkevésbé fejlett országa

*Editor’s Choice Guide. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, és nem minősül reklámnak, és nem is szolgál vásárlási útmutatónak. Kérjük, vásárlás előtt kérjen szakmai tanácsot.

Miközben egyes országok a Mars kolonizálására irányuló tudományos expedícióról vitatkoznak, máshol a szegénységi küszöb alatt élők élelmiszer- és vízhiánytól szenvednek. A legkevésbé fejlett gazdaságok az afrikai kontinensen találhatók. Leggyakrabban olyan országokról van szó, amelyekben autoriter politikai rendszerek, magas szintű korrupció, gyakori helyi katonai konfliktusok és a nemzetközi pénzügyi piachoz való hozzáférés hiánya jellemző. A legnagyobb károkat természetesen a polgárháborúk okozzák, amelyek az iparágak tönkretételéhez és a befektetések elvesztéséhez vezetnek.

A közgazdászok olyan átlagolt objektív mutatókat használnak a lakosság jóléti szintjének meghatározására, mint a GDP, azaz az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számított bruttó hazai termék. Például az Egyesült Államokban és néhány európai országban ez a szám 50-80 ezer dollár. Érdemes megjegyezni, hogy a rangsor csak azokat az országokat tartalmazza, ahol a gazdasági statisztikákat is figyelembe veszik,Egyes afrikai államok esetében viszont(például Szomáliában) a szegénységi ráta egyszerűen nem számítható ki az információ hiánya miatt.

A világ legkevésbé fejlett országainak áttekintése

Jelölés	hely	Állam	Egy főre jutó GDP (PPP)
A világ legkevésbé fejlett országainak rangsora	1	Madagaszkár	1,350USD
2	Comore-szigetek	1 345USD
3	Sierra Leone	1 300USD
4	Mozambik	1,220USD
5	Malawi	1 100USD
6	Niger	1 000USD
7	Kongói Demokratikus Köztársaság	900USD
8	Libéria	880USD
9	Burundi	800USD
10	Közép-afrikai Köztársaság	720 USD

10. hely – Madagaszkár

Rangsor: 4.1

Az Indiai-óceánban található Madagaszkár szigete híres paradicsomi természetéről és gazdag élővilágáról. Egyedülálló ökoszisztémája nagyszámú turistát vonz, ami az állami költségvetés egyik fő forrása, de ez nem elég ahhoz, hogy a gazdaságot legalább elfogadható szinten tartsa. Madagaszkár 1960-as függetlenné válása óta számos lázadás és puccs történt.

Jelenleg az ország politikai rendszere stabil, de korrupt. A lakosok elsősorban mezőgazdasággal és halászattal foglalkoznak. A sziget régóta a természetes vanília fontos beszállítója, és a Coca-Cola termékek szintetikus vanillinre való átállása súlyosan érintette a gazdaságot. A fejlődést hátráltató jelentős hátrányok az erőforrás-gazdálkodási készségek hiánya és a magas infláció.

Madagaszkáron az anyagi jólét nagyon egyenlőtlenül oszlik meg: a 25 millió lakosnak mindössze 3%-a mondható anyagilag sikeresnek, míg több mint 70%-a a szegénységi küszöb alatt él, gyakran a legszükségesebb dolgok nélkül. A madagaszkáriak GDP-je vásárlóerő-paritáson (PPP) 1350 USD/fő.

9. hely – Comore-szigetek

Rangsor: 4.2

A szigetcsoport vulkanikus eredetű, amely a Mozambiki-csatornában, Madagaszkár szigetének közelében található. Az egy főre jutó GDP (PPP) a Comore-szigeteki lakosok esetében nem haladja meg az 1345 USD-t. Ez egy meglehetősen fiatal ország, amely 1975 óta létezik, miután kikiáltotta függetlenségét Franciaországtól. Az ország több államcsínyen ment keresztül, és a politikai helyzet még mindig instabil.

A Comore-szigetek gazdag és sokszínű kultúrával, de szegényes gazdasággal rendelkezik. A lakosság nagy része a mezőgazdaság különböző formáival foglalkozik. A Comore-szigetek gazdasága nagyban függ a parfümökben és kozmetikumokban használt ylang-ylang illóolaj, valamint a vanília, a banán és néhány más növény exportjától. Nincsenek azonban olyan nagy természeti erőforrás-lelőhelyek, amelyeket ki lehetne aknázni az ország jólétének javítása érdekében.

További jelentős probléma a társadalmi egyenlőtlenség és a gyenge turisztikai vonzerő. A Comore-szigetek, bár trópusi nyaralást kínál, nem állja ki a versenyt más, sokkal fejlettebb infrastruktúrával rendelkező szigetországi üdülőhelyekkel. A helyi lakosság körében alacsony az írni-olvasni tudók aránya, ami lehetetlenné teszi a technológiai fejlődést.

8. hely – Sierra Leone

Értékelés: 4.3

Sierra Leone 1951-ben nyerte el függetlenségét Nagy-Britanniától, és az új ország azóta 13 puccsot élt át. Az 1990-es évek eleje óta Sierra Leonét több mint egy évtizeden át polgárháború sújtotta, ami meggyengítette az amúgy is nagyon gyenge gazdaságot. Az ellenségeskedések befejezése után is önjelölt katonai vezetők gyakorolták az afrikai államban a hatalmat. A bűnözés, az erőszak és a politikai korrupció elszabadult, ami súlyosbította a helyzetet, és csak a közelmúltban történt néhány pozitív fejlemény ezeken a területeken.

Az ország természeti erőforrásokban gazdag, termékeny talajjal és halászati erőforrásokkal rendelkezik, de a gyenge infrastruktúra megakadályozza, hogy kihasználja ezeket az előnyöket. Ennek eredményeként Sierra Leone lakosságának csaknem kétharmada szegénységben él, az egy főre jutó GDP (PPP) alig éri el az 1300 dollárt. A lakosok halászattal, gyémántbányászattal és mezőgazdasággal foglalkoznak. Az árnyékgazdaság virágzik és az éves infláció meghaladja a 18%-ot. Sierra Leonéban a várható élettartam mindössze 53 év.

Az állam szinte teljesen függ a nemzetközi szervezetek, különösen a Nemzetközi Valutaalap és a külföldi befektetők támogatásától. A GDP csaknem 10 százaléka külföldről származik.

7. hely – Mozambik

Score : 4.4

Mozambik bőséges ásványkincsekkel, például szénnel, kőolajjal és földgázzal rendelkezik, de ezek kiaknázása gyenge, és nem segít a rossz gazdasági helyzeten. A dolgozó lakosság több mint 80 százaléka mezőgazdasággal foglalkozik, de az ország termőföldjének csak 12 százalékát művelik meg, és a terméshozamok a nem hatékony gyakorlatok miatt nagyon alacsonyak.

1975-ig Mozambik Portugália gyarmata volt. A függetlenség elnyerése után az új szociáldemokrata vezetés rosszul átgondolt agrárreformokat vezetett be, és elűzte a portugál telepeseket. A képzett szakemberektől megfosztott és súlyos pénzügyi gondokkal küzdő állam hamarosan háborúzó táborokra szakadt, ami 1992-ig tartó polgárháborúhoz vezetett, és több százezer emberéletet követelt. A függetlenséget követően Mozambik többpárti demokráciává alakult át.

Jelenleg mintegy 30 millió lakosa van, akiknek 70%-a a szegénységi küszöb alatt él. Egy főre jutó GDP (PPP) – 1220 dollár. Az ország egészségügyi ellátása is gyenge, magas a munkanélküliség és a lakosság fele írástudatlan. A helyi lakosság várható átlagos élettartama alig haladja meg az 52 évet.

6. hely – Malawi

Értékelés: 4.5

Délkelet-Afrikában található, területének csaknem egyharmadát az azonos nevű tó foglalja el. A köztársaság az 1980-as évek óta szegénységben tengődik, miután az exportjának nagy részét kitevő tea és dohány ára összeomlott. Emellett a hatalmi harcok által vezérelt helyi konfliktusok a 90-es évek elején belülről rombolták az országot. Az egy főre jutó GDP Malawiban jelenleg valamivel több mint 1100 dollár vásárlóerő-paritáson (PPP).

A mintegy 18 millió lakosú ország gazdasága szinte teljes egészében a dohánytermesztésen és a mezőgazdaságon alapul. Több nagyvállalat is működik ott, de ezek mindegyike ugyanazon mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkozik. Malawi hatalmas nemes ásványkincs-lelőhelyekkel rendelkezik, de a bányászat még mindig nem eléggé elterjedt. Az állattenyésztés is nagyon korlátozott a cecelégyek nagy száma miatt, ami az állatállomány pusztulásához vezet. Ennek következtében a köztársaság számos nemzetközi szervezet humanitárius és pénzügyi segélyétől függött.

A szegénység és a nyomor a malawi polgárok több mint felének mindennapi életének része. A pénzügyi megszorítások egyidejűleg közegészségügyi problémát is okoztak: az orvostudomány szinte nem létezik, a statisztikák szerint 17 000 lakosra csak egy képzett orvos jut. A lakosok 13%-a HIV-fertőzött.

5. hely – Niger

Rangsor: 4.6

A Franciaországtól való 1960-as függetlenné válástól 2011-ig Niger állandó politikai instabilitás alatt állt. A Kongói Demokratikus Köztársaságban hat rezsim és több katonai puccs történt. 80%-a sivatag, a fennmaradó terület szinte teljes egészében száraz, csak a folyó és a Csád-tó közelében található kis területek alkalmasak teljes körű mezőgazdasági művelésre.

A Nigeri Köztársaság lakossága 22 millió fő, területe pedig több mint 1,2 millió négyzetkilométer. Az országnak mégis csak öt nagyvárosa van, nagyon gyenge infrastruktúrával és vasúthálózattal. A gazdaság középpontjában a mezőgazdaság és az uránércbányászat állt, de az 1980-as évek válsága súlyosan aláásta az urániumexportot. Bár hivatalosan csak az emberek 3 százaléka munkanélküli, jövedelmük olyan csekély, hogy kétharmaduknak nincsenek alapvető szükségletei. Az ország magas születésszámát (átlagosan minden nő 6-8-szor szül) aligha ellensúlyozza a rekordszintű csecsemőhalandósági ráta. Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint Nigerben minden hatodik gyermek éhezés vagy betegség miatt hal meg ötödik születésnapja előtt.

GDP (PPP) az országban körülbelül ezer dollár/fő. A helyzet valószínűleg nem fog javulni a közeljövőben, mivel a minimális oktatás hiánya (kevesebb mint 30 százalék tud írni-olvasni) továbbra is arra kényszeríti Niger lakosságát, hogy a földeken, bányákban és cementgyárakban rosszul fizetett munkát végezzenek.

4. hely – Kongói Demokratikus Köztársaság

Értékelés: 4.7

A Kongói Demokratikus Köztársaság, korábbi nevén Zaire, számos konfliktuson ment keresztül, a legsúlyosabb a második kongói háború volt, amely csak 2002-ben ért véget. A gazdaságot a diktátor Mobutu uralma is súlyosan érintette, aki ötmilliárd dollárt sikkasztott az állami költségvetésből. Jelenleg az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számolva kevesebb mint 900 dollár.

A kongói hatóságok megpróbálják helyreállítani az olaj-, arany-, kobalt- és egyéb bányászati tevékenységeket, de az ágazat nagy részét árnyékstruktúrák veszik át. A bányaipar külföldi vállalatok és szervezett bűnbandák ellenőrzése alatt áll, ami lehetetlenné teszi a nagyarányú exportot.

Az ország mintegy 70 milliós lakosságának több mint 75 százaléka szenved élelmiszerhiánytól. Az orvostudomány siralmas állapotával együtt ez magas halálozási arányhoz vezet. Az elmúlt néhány évben 5 millió ember halt meg a Kongói Demokratikus Köztársaságban az éhínség, a fertőző betegségek és a helyi katonai összecsapások miatt.

3. hely – Libéria

Értékelés: 4.8

Libériát Amerikából felszabadított rabszolgák alapították, akik megpróbáltak egy államot létrehozni az Egyesült Államok mintájára. De nem sikerült demokráciát építeniük, nemhogy amerikai gazdaságot. A 4,7 millió lakosú ország a folyamatos konfliktusok miatt mély válságba került. 1980-ban az elnök megbuktatását két polgárháború követte, amelyek több százezer emberéletet követeltek, és csak az ENSZ békefenntartó erőinek beavatkozása után értek véget. A katonai műveletek eltörölték az ipari növekedés kezdeteit, és 2005 óta Libériának lényegében a nulláról kellett kezdenie a fejlődést.

Természeti erőforrásokban gazdag, de a technológia és az infrastruktúra hiánya miatt kevéssé hasznosítják. Ráadásul a nemzeti vagyon oroszlánrészét az uralkodó osztály és rokonaik „privatizálták”. A dolgozó népesség vagy a mezőgazdaságban, vagy a már kimerült vasérctartalékok kiaknázásával foglalkozik. A kormány másik bevételi forrása a libériai lobogó használatának joga, amelyet a külföldi hajóknak díj ellenében adnak meg, lehetővé téve számukra, hogy a kikötői díjakat alacsony díjtételekkel áthárítsák.

Az egy főre jutó GDP (PPP) 880 dollár, ami nem meglepő, tekintve, hogy a lakosság 85 százaléka hivatalosan nem dolgozik. Még a fővárosban, Monroviában is romos kunyhókban kénytelenek lakni, és kevesebb mint napi 1,25 dollárból kell megélniük.

2. hely – Burundi

Értékelés: 4.9

A rangsorban szereplő többi országhoz hasonlóan Burundiban is a szegénység elsősorban az 1962-es függetlenség kikiáltása után szinte azonnal kezdődő, elhúzódó háború következménye. A legvéresebb konfliktus a hutuk és tuszik közötti polgárháború volt. Még azután is vannak etnikai összecsapások, hogy véget ért.

Burundi lakossága mintegy 12 millió fő. Közel 90%-uk a mezőgazdaságban dolgozik, ami azonban nem menti meg őket a szegénységtől és a krónikus alultápláltságtól. A termesztett termékek közül csak a kávét, a teát és a gyapotot exportálják. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson alig haladja meg a 800 dollárt. Az ország csak a külföldi segélyekben reménykedhet, de Burundi gazdasága a befektetések szempontjából rendkívül vonzó.

Az ország rossz életkörülményei termékeny talajt biztosítanak a korrupciónak, a burjánzó bűnözésnek és a folyamatos helyi konfliktusoknak. Az infrastruktúra, az egészségügyi ellátás és az oktatás minimális. A születési ráta magas, a várható élettartam pedig alacsony, átlagosan 50 év körül van.

1. hely – Közép-afrikai Köztársaság

Rangsor: 5.0

Az egykori francia gyarmat, a Közép-afrikai Köztársaság 1960 óta független. A gyarmati rendszert hamarosan a véres diktátor, Bokassa váltotta fel, és katonai puccsok sorozata döntötte meg, amelyet az infrastruktúra és az ipar lerombolása kísért. Az ország hatalmának nagy része még mindig fegyveres csoportok kezében van, virágzik a kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelem, és széles körben elterjedtek a területért és a befolyási övezetekért folytatott összecsapások.

A Közép-afrikai Köztársaságban mintegy ötmillió ember él, akiknek nap mint nap szembe kell nézniük a munkanélküliséggel, a nem megfelelő élelmiszerellátással és a tiszta víz hiányával. A vásárlóerő-paritáson alapuló GDP 720 USD/fő. A lakosság túlnyomó többsége rögtönzött menedékhelyeken él. Gazdasága főként a fa és a termények, például a dohány vagy a kávé exportjából áll. A Közép-afrikai Köztársaság természeti erőforrásokkal rendelkezik, mint például gyémánt és aranyérc, de ezek a források régóta külföldi vállalatok tulajdonában vannak, és nem termelnek jövedelmet a helyi lakosság számára.

A félig éhínséges állapot arra kényszeríti lakóit, hogy a sült hernyóktól a szárított majomhúsig mindent megegyenek, amit csak tudnak. Az orvostudomány kisszámú külföldi alapokon nyugszik, amelyek nem tudnak megbirkózni a különböző járványok gyakori kitöréseivel. A várható élettartam 50 év, az írni-olvasni tudók aránya pedig 12% körüli.