Repin 10 leghíresebb festménye

*A szerkesztő legjobb választásai. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem reklám, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell egy szakemberrel.

Ilja Repin a tizenkilencedik és huszadik század egyik leghíresebb orosz művésze volt. Repin a Harkov megyei Csugujevben született, és már korán elkezdett rajzolni. Tizenöt éves korában egy ikonfestőnél tanult, majd több évig önállóan festett vidéki templomokat. Miután megtakarított a tanulmányaira, Szentpétervárra ment, és 1871-ben elvégezte a Képzőművészeti Akadémiát. Repin alkotói életének nagy részét Moszkvában és Szentpéterváron töltötte.

A művész leginkább a zsánerképeket, történelmi jeleneteket és portrékat kedvelte. Festményei a hétköznapi jelenetek részletes leírásával, mély pszichológiai rálátással és érzelmi tartalommal tűnnek ki, az emberi élet és általában a társadalom különböző aspektusait érintik. Ma Repin munkássága nemcsak Oroszországban, hanem külföldön is széles körben ismert. Javasoljuk, hogy ismerkedjen meg a nagy orosz festőmester tíz híres művével.

10 Repin leghíresebb festményei

Jelölés	hely	név	értékelés
Repin leghíresebb festményeinek áttekintése	10	Modest Muszorgszkij zeneszerző portréja	4.1
9	Az Államtanács ünnepélyes ülése 1901. május 7-én	4.2
8	Egy újonc elbúcsúztatása	4.3
7	Felvonulás Kurszk tartományban	4.4
6	Myrai Szent Miklós megkímél három ártatlan elítéltet a haláltól	4.5
5	Kozákok levelet írnak a török szultánnak	4.6
4	Nem vártam	4.7
3	Sadko	48
2	Rettegett Iván és fia, Iván	4.9
1	Hajósok a Volgán	5.0

Modest Muszorgszkij zeneszerző portréja

Értékelés: 4.1

Ez a kép nem sokkal a zeneszerző halála előtt készült, aki akkoriban kórházban feküdt. Repin négy napot töltött egy kórházi kórteremben egy portrén dolgozva. Az ilyen rekordidő ellenére sikerült neki kiválóan ábrázolnia a vásznon Muszorgszkij arcvonásait és jellemét egyaránt, amit mindazok megerősítettek, akik személyesen ismerték… A szomorúság és az elgondolkodtató kifejezés mellett a zeneszerző tekintete belső erőt és gazdag belső békét árul el. A művész azonban nem a valóság megszépítésére törekedett. A zilált haj, a vörös orr, a mély karikák a szemek alatt mind egy olyan ember állapotát tükrözik, aki hólyagos lázba kergette magát. Repin kiemeli Muszorgszkij zsenialitása és a fizikai gyengeség közötti ellentétet, amely elhatalmasodott rajta. A ruhák nincsenek különösebb részletességgel megrajzolva, a háttér pedig szinte egyszínűvé válik, hogy minden figyelem a zeneszerző arcára és érzelmeire összpontosuljon.

Az Államtanács ünnepélyes ülése 1901. május 7-én

Értékelés: 4.2

Repin ezt a vásznat II. Miklós orosz császár megbízásából festette az Államtanács megalakulásának századik évfordulója alkalmából. A kép a szentpétervári Mariinszkij-palotában tartott ülést ábrázolja. A császár, fontos államférfiak és titkárok átadják a jubileumi kitüntetéseket a tanácsnak. A festmény készítésének idején a művész már híres volt, és már a Szentpétervári Művészeti Akadémia professzora volt. Mivel azonban a jobb kezét érő erős fájdalmak miatt Repin egyedül nehezen tudott volna dolgozni, ezért tanítványai segítették: Ivan Kulikov és Borisz Kusztodjev. A monumentális, majdnem kilencszer négy méteres vászon elkészítése három évig tartott. Ennek során Repin számos vázlatot készített a belső térről, fényképezőgépet használt, és hatvan egyedi portrévázlatot készített. Ennek eredményeképpen a festmény minden óriási mérete ellenére minden egyes résztvevő élénken és saját egyéniségével jelenik meg. Az esemény színösszeállítása nem kevésbé tehetséges: a művész a vörös, fekete és arany színek bőségét az árnyalatok és a kiemelések gazdag palettájával pótolja.

Egy újonc elbúcsúztatása

Értékelés: 4.3

Miután Ilja Repin megismerkedett Szavva Mamontov művészeti mecénással, gyakran töltötte idejét a Mamontov tulajdonában lévő Abramtsevo birtokon. Amikor a művész és családja odautazott, szeretett a környéken sétálni és megfigyelni a helyi parasztok életét. Ekkor jött az ötlet, hogy vászonra vigye azt a megható pillanatot, amikor egy fiatal sorkatona elbúcsúzik a családjától. A festmény tele van nyugtalansággal és szomorúsággal; tisztán látszik a kétségbeesés a búcsúztatók arcán, mintha rájönnének, hogy talán soha többé nem látják őt. És nem csoda, mert abban az időben a hadseregben a szolgálati idő több mint egy tucat év volt, ráadásul ott volt az orosz-török háború, így a félelmeik nem voltak hiábavalók. A festmény központi alakjait erős fény emeli ki. Ruházatuk, lovaskocsijuk és falusi épületeik részletesen és Repin jellegzetes pontosságával vannak megrajzolva.

Vallási körmenet Kurszk tartományban

Értékelés: 4.4

A nagyméretű festmény azután készült, hogy a művész Kurszk tartományba utazott, ahol szemtanúja volt egy csodálatos körmenetnek az Istenanya ikonjával. Szintén inspirációért Repin ellátogatott Csernigovba, ahol megfigyelte a Szentháromság kolostorból induló körmenetet. A vásznon látható körmenet minden társadalmi rétegből származó emberekből áll, az egyháziak és arisztokraták nem keverednek az egyszerű emberekkel. Buzgón őrzik a fennálló rendet, és nem haboznak erőszakot alkalmazni. Az egyik őr már ostorral is megütött egy szabálysértőt. Különös figyelmet érdemel egy mankóval közlekedő fiatal púpos, akinek az útját egy bottal állják el, de aki mégis céltudatosan halad az ortodox szent helyek felé, láthatóan csodatévő gyógyulást remélve. Több mint 70 különböző karaktert ábrázolnak a vásznon. A kivágott fatörzsekből álló tájat Repin nem véletlenül választotta; többször tiltakozott az erdők aktív kivágása és a természethez való kizsákmányoló hozzáállás ellen. A festményt bemutatták a nyilvánosságnak, és a kritikusok dicsérték, akik a művész egyik legérettebb művének nevezték.

Myriai Miklós megkímél három ártatlan elítéltet a haláltól

Értékelés: 4.5

Repint eredetileg a kolostor apátnője bízta meg, hogy fessen egy képet a Csodatevő Miklósról. Fokozatosan annyira magával ragadta a téma, hogy egy remekművet festett, amelyet III. Sándor cár azonnal megvásárolt egy vándorkiállításon. A témaválasztást befolyásolta a halálbüntetés oroszországi eltörléséről szóló korábbi, Leo Tolsztoj által felvetett polémia. A festmény Myriai Miklóst ábrázolja, amint éppen el akarja ragadni a kardot a hóhértől, hogy megakadályozza a kivégzés végrehajtását. Ezt megelőzően Miklós távol volt, de amikor megtudta, hogy a megvesztegetett városkapitány három ártatlan embert halálra ítélt, azonnal visszatért Mira városába, és bátran véget vetett az igazságtalanságnak. Leginkább a kontraszt a magabiztos és rendíthetetlen Csodaművész Miklós és a jelenetben szereplők elképedt és zavart arca között. Repin később megfestette a vászon kisebb változatát, a kolostor számára.

Kozákok levelet írnak a török szultánnak

Értékelés: 4.6

Ilja Repin először hallott arról a levélről, amelyet a zaporizzsjai kozákok írtak válaszul a török szultán ultimátumára. Először barátját, Dmitrij Javornickij történészt látogatta meg, aki a levél egy másolatát őrizte, amely a 18. századból származik. Ez a történet nagyon érdekelte a festőt, és úgy döntött, hogy ezt a témát használja fel új festményéhez. Közvetlenül bemutatja egy obszcén és sértő válasz megírásának folyamatát, amelyet a legenda szerint kozákok küldtek az Oszmán Birodalom uralkodójának. Annak a ténynek köszönhetően, hogy a művész gondosan tanulmányozta az ukrán kozákok kultúráját, a jelenet érdekes és élénk, és a fegyverek és a ruházat – történelmileg pontosak. A festményt Oroszországban és több külföldi kiállításon is nagy elismeréssel fogadták.

Nem vártam

Értékelés: 4.7

Repin 1883-ban, egy Szentpétervár melletti dácsáján töltött idő alatt jutott eszébe a történet ötlete, amelyről felvázolta a szoba belsejét. A narodovszkyak és amnesztiájuk kérdése akkoriban forró téma volt – sok politikai foglyot engedtek szabadon, mielőtt letelt volna a börtönbüntetésük. A festmény az egyik száműzött hirtelen visszatérését mutatja be, és a szobában jelen lévő családtagok mindegyike másképp reagál az érkezésére. A zongoránál ülő nő és az asztalnál ülő fiú arcán öröm tükröződik; nyilvánvalóan a feleség és a fiú arca. A lány tanácstalanul nézi; valószínűleg még nem ismerte fel apját az idős, meggyötört férfiban. Az előtérben egy idős édesanya látható, aki döbbenten álldogál. A főszereplő bizonytalan arca, aki mintha kételkedne abban, hogy befogadják-e, szintén drámaiságot kölcsönöz a vászonnak. A festő háromszor reprodukálta ezt a részletet, amíg el nem érte a kívánt hatást. Figyelemre méltó, hogy a szobát Tarasz Sevcsenko és Mikola Nyekraszov portréi díszítik, akiket akkoriban a Népakarat nézeteivel hoztak összefüggésbe.

Sadko

Értékelés: 4.8

Repin 1876-ban egy párizsi útja során festette meg a tündérmesék témáját. Ez egyfajta tükörképe volt a művésznek a 19. századi európai művészet divatos impresszionista mozgalmairól alkotott nézeteinek. A történet szerint Sadko, egy novgorodi kereskedő, akit meglátogatott a tengeri cár, és hárfázva kellett szórakoztatnia őt. A tenger alatti cár úgy dönt, hogy a tehetséges zenészt megtartja, és hozzáadja sok lánya egyikéhez. Sadko azonban nem figyelt a díszes és gazdagon öltözött szépségekre, inkább a távolban álló orosz parasztasszonyt választotta. Bylina szerint ez a döntés segített neki megszökni a tengeralattjáró fogságából és visszatérni szülőföldjére. A festményen való munka során a művész megpróbált hiteles képet kapni a vízről és a tengeri élővilágról. Ehhez tanulmányozta a tengerről szóló atlaszokat, és ellátogatott a berlini akváriumba. Szadko karakterét Viktor Vasznyecov alkotta meg, aki Repin meghívására érkezett Párizsba. A Párizsi Szalonban kiállított festmény nem keltett nagy feltűnést, de Oroszországban hamar népszerűvé vált.

Rettegett Iván és fia, Iván

Értékelés: 4.9

A festményt feltehetően az 1881-es véres események ihlették: II. Sándor cár meggyilkolása és a Népi Ellenállás kivégzése. A festmény azt a jelenetet ábrázolja, amikor Rettegett Iván, megbánva szörnyű tettét, magához szorítja haldokló fiát, és kezével próbálja eltakarni a fején lévő vérző sebet. Az önkényúr kétségbeesett, őrült arca a kompozíció központi eleme. A gyilkos fegyver, a vörös szőnyegek és az előtérben fekvő felborult bútorok fokozzák a jelenet drámaiságát. Repin nem merte azonnal a nyilvánosság elé tárni a képet, először festő barátainak mutatta meg, akik egyszerre voltak elborzadva és elragadtatva a műtől. Az államférfiak azonban nyilvánvalóan nem szerették a témát, III. Sándor cár személyesen tiltotta meg a kiállításokon való bemutatását. Néhány hónappal később azonban Alekszej Bogoljubov művész közbenjárásának köszönhetően feloldották a cenzúrát.

Burlaki a Volgán

Értékelés: 5.0

A „Bárkás fiúk a Volgán” című festménye szöges ellentétben állt a hagyományos akadémikus festészettel, és az orosz művészetben akkoriban kialakuló realizmus egyik szimbólumává vált. Repin megfestette a Burlákot az életükből fakadó kemény munkájuk során, a Volga partjára utazva. Sok szereplőt személyesen ismert meg, így képes volt az egyes személyek egyéniségét ábrázolni, nem pedig egy arctalan embercsoportot a vásznon. A kompozíció úgy épül fel, hogy a nézővel szemben álló alakok nem fedik egymást. Bár a cselekmény hordoz egy bizonyos társadalmi üzenetet az igazságtalanság témájáról, a fő hangsúly az embereken van, akiknek mindenkinek megvan a maga bonyolult élettörténete. Fáradt arcuk különböző érzelmeket fejez ki: egyesek beletörődnek a sorsukba, mások filozofikusan dohányoznak, míg mások tapasztalatlanságuk miatt feladják a szíjakat. A matrózok szakadt ruhája ellentétben áll a tiszta kék éggel és a hajótest tiszta körvonalaival. Ez az első festmény, amely országos elismerést hozott Repinnek, és sok művészettörténész a művész legjobb művének tartja.