Hogyan hagyjuk abba a felhúzást

„Mi van, ha valami történik velem, teher leszek a rokonaimnak…”, „Mi van, ha helytelenül viselkedem, a házastársam elhagy…”, „Mi van, ha megbetegszem, nem fogom tudni ellátni a családomat…”. Az ilyen gondolatok sok modern ember számára ismerősek. Mi ezt úgy hívjuk, hogy „felhúzás”. Milyen pszichológiai tényezők felelősek ezért a folyamatért, milyen módszerek állnak rendelkezésre ennek megállítására, és lehetséges-e teljesen megszabadulni az ilyen gondolatoktól – a szakértelem mindent elmond.

Mi az az „öncsavarodás”?

A legkellemetlenebb dolog a „felhúzásban” az, hogy a fejünkben kavargó gondolatok valószínűleg semmilyen logikus következtetéssel nem fejeződnek be. Ezek egymásra helyeződnek, és ezáltal nem oldják meg a helyzetet, hanem éppen ellenkezőleg, tovább zavarják azt. Ez feszültséghez, majd stresszhez vezet.

Most a könyvesboltok polcain és az interneten sok különböző természetű irodalmat láthat, amely a túlzott szorongás problémájának megoldására szolgál. oktatás 1 A könyvesboltok polcain és az interneten rengeteg irodalom található. De sajnos ezeket a „szuperhatékony” ajánlásokat gyakran amatőrök írják, akiknek semmi közük a pszichológiához. Az ilyen könyvek jól hangzó címei mögött az igazán hasznos tanácsok kis része rejlik. De vannak olyan értékes művek, amelyeket akár évtizedekkel ezelőtt írtak, és amelyek mögött több ezer órányi aprólékos munka és információgyűjtés áll.

Dale Carnegie Hogyan hagyjuk abba az aggódást és kezdjünk el élni című könyve az egyik ilyen könyv. Az amerikai pszichológus nemcsak saját konfliktusmentes kommunikációs elméletének kidolgozásáról, hanem a harmonikus élet művészetének kutatásáról is ismert.

Carnegie az elsők között alakította ki a „csavarás” fogalmának megértését. Tehát a pszichológus szerint ez önprogramozás, egy önmaga által okozott negatív forgatókönyv. A negativitás ismételt vizualizálása elhiteti az agyunkkal, hogy az a valóságban is megtörténik. A mentális fordulatok miatt újra és újra a szorongás és az aggodalom állapotában „lebegsz”.

Természetesen ez felvet egy jogos kérdést: mindenki ismeri a szorongás és az aggodalom állapotát, de vajon mindegyikük „felhúzás”?? Nem igazán, nem. A megszállottság fő megkülönböztető jegyének azt tartják, hogy nincsenek jelentős tényezők, amelyek miatt aggódni kellene. Tehát például két, nagyjából azonos tudású diák vizsgázik. Az első szorong, de rájön, hogy az értékelés nem lesz jelentős tényező a későbbi életében. A második diák pedig élénk színekkel kezdi elképzelni, hogyan fogják őt az egyetemről kizárni egy jegy miatt, hogyan fogják a szülei kirúgni a házból, hogyan kell majd házmesterként dolgozni, és hogyan kell majd élnie az életét minden fejlődési kilátás nélkül.

De a „felszámolás” másik érdekes jellemzője az, hogy. A viselkedés szokássá válik, a személy elkezdi „átvinni” a jelenséget az élet egyik területéről a másikra. Az ilyen viselkedésnek pedig számos oka lehet:

1. Fokozott szorongás;

2. Bántó;

3. Bizalmatlanság;

4. Túlérzékenység;

5. Alacsony önbecsülés;

6. Perfekcionizmus;

7. Egy rokontól vagy partnertől átvett viselkedési minta.

Tehát: a gondolatok eme „csavarásának” hatása alatt az ember feldühödik. Dr. Joe Dispenza, aki úttörőként kutatta, hogyan befolyásolja a tudatosság a valóságot, megjegyzi, hogy az emberi agy alig tesz különbséget a fizikai és az elmebéli élmények között. Az ismétlődő tapasztalatok, függetlenül attól, hogy milyenek (helyzetek, érzések vagy gondolatok), stabil idegi kapcsolatokat alakítanak ki. Ez lényegében egy emlékezet, amely alapján a szervezet később hasonló helyzetekben reagálni fog.

A modern pszichológusok egyetértenek. Az agynak mindegy, hogy az előtte lévő esemény fiktív vagy valós. Úgy reagálunk, ahogy ez az „élénk” kép megköveteli. Egy, a pszichológia világától távol álló személy egyszerűen megfigyelheti a viselkedését. Szörnyű kellemetlen érzést és félelmet érzünk, amikor erőszakos jelenetek vannak a filmekben, gyilkosságot. És mégis rájövünk, hogy a történet kitalált, hogy semmi sem fenyegeti a testünket. Akárhogy is, a stresszhelyzetre válaszul termelődő hormon, az adrenalin felszabadul. De nem csak egy konkrét, egyedi helyzet az, ami adrenalint termel. A jövő borús képeinek állandó „felvázolása” szintén traumatikus helyzet. Az állandó hormonfelszabadulás növeli a magas vérnyomás és a gyomorfekély kockázatát, álmatlanságot okoz, csökkenti a figyelmet és a teljesítményt, és így tovább. Rengeteg más példa is van a „felhúzás” negatív hatásaira. De egyáltalán nem ez a fontos; ami fontos, az az, hogy hogyan lehet megszabadulni ezektől az állapotoktól.

Hogyan hagyjuk abba a „felhúzást” – gyakorlati tanácsok

A „megszállottságot” „analitikus bénulásnak” is nevezik. Két fontos felismerés van ebben a mondatban: a gondolatainkhoz való ragaszkodás és a képtelenség, hogy bármit is tegyünk ellene. A rágódás a hormonok felszabadulása miatt stresszhez vezet, és ennek következtében az ember már nem képes megfelelően érzékelni a valóságot vagy egyenesen gondolkodni.

a negatív gondolatokban való vergődés akadályozza a növekedést, és megakadályozza az előrehaladást. A megszállottsággal állandóan elfoglalt személyiség reménytelennek érzi magát, szenved a lehetőségei kiteljesedésének hiányától. Ezért minden pszichológus egy dolgot fog mondani: az „analitikus bénulásban” szenvedő személynek intézkedéseket kell tennie.

A powerofpositivity weboldalon van egy meglehetősen rövid útmutató gyakorlati tanácsokkal. Egyszerűsége ellenére igen hatékony.

Beismerni, hogy vannak gondolataink magunknak

Minden kezelés a probléma elismerésével kezdődik. Ahhoz, hogy megszabadulj egy szokástól, először is be kell ismerned magadnak, hogy az valóban létezik, hogy kényelmetlen. Az állandó kényszeres viselkedésnek pszichológiai és fiziológiai következményei is vannak. A zavaró gondolatok megjelenését azonnal nyomon kell követni. Kezdetben nehéz lesz kiküszöbölni ezt a negatív áramlást, de idővel képes leszel ellenőrizni a megjelenését, és átkapcsolni.

A figyelemelterelés tudománya

Amint úgy érzed, hogy elkezdesz „forrni” a negatív gondolataidban, próbálj meg valami másra váltani. Találnod kell valamit, ami eltereli a figyelmedet róla. Egyeseknek a meditáció lehet ideális; másoknak egy érdekes könyv elolvasása segíthet; másoknak a testmozgás lehet a válasz.

Ne próbáld meg minden eszközzel elnyomni a gondolataidat

A szorongásos zavarban szenvedők, azok, akiknek első kézből származó tapasztalataik vannak a pánikrohamról, úgy vélik, hogy a gondolatok elfojtására tett durva kísérletek semmi jóra nem vezetnek. Nem lehet elzárkózni a tolakodó gondolatok elől, a legjobb, ha valami mást teszel..

Figyeld meg a gondolataidat

Próbáld megérteni, mi az, ami az „önkínzás” e pillanataiban hajt téged. Koncentrálj néhány természetes testi funkcióra, például a légzésedre, a mellkasod emelkedésének és süllyedésének érzésére minden egyes be- és kilégzés után.

Hatékony emlékeztetők

A szokások alakítják a valóságot. Az emlékeztetők segítenek abban is, hogy ne idegeskedj. Az agy a szokásos módon működik, hacsak nincsenek olyan tényezők, amelyek ezt megváltoztatják. Az emlékeztetők nagyszerű módja annak, hogy ez megváltozzon. A legegyszerűbb, ha a számítógépen vagy a mobiltelefonon óránként egyszer bekapcsolódó emlékeztetőket állít be. A „Mire gondolsz most éppen?” kifejezés?” vagy „Élj a pillanatnak!” egy idő után segít megszabadulni az állandó nárcizmustól.

Senki sem akar tökéletességet

A perfekcionizmus sokak számára az ideál. De az igazság az, hogy a tökéletességre való törekvés nagyfokú szorongást okoz, és ezáltal alacsonyabb életminőséget. Az állandó önbizalomhiány, önmagunk másokhoz való hasonlítgatása, az állandó ellenőrzés minden szembejövő dologra a helyzetek állandó újrajátszásához vezet. Inkább a folyamatra koncentráljon, ne az eredményre.

Próbálja ki a meditációt

A meditáció nagyszerű módja annak, hogy a pillanatra koncentráljunk. Most már rengeteg alkalmazás és program létezik, amelyek ezt az ősi képességet tanítják. Lépésről lépésre, ahogy a meditáció művészetéről szóló egyik legjobb könyv, John Kabat-Zinn mondja: „Bárhová mész, ott vagy”, megtanulod, hogy elnyomd a fejedben lévő negatív gondolatokat.

A tolakodó gondolatok néha nem tudják eltávolítani magukat. De ha nem tudsz félelmek nélkül élni, akkor mindenben meglátod őket, és amint az egyik fenyegetést kiküszöbölöd, találsz egy másikat? Ha ez a helyzet, érdemes felkeresnie egy szakpszichológust, aki segíthet a legjobb kezelési terv kiválasztásában.