Hogyan hagyjuk abba a túl sok gondolkodást és kezdjünk el cselekedni

Úgy tűnik, hogy mi a baj a gondolkodással, még akkor is, ha túlságosan. Gondolkodni azt jelenti, hogy érvelni, elemezni, értelmesen megközelíteni a dolgokat.

Ez az egész olyan. De néha a gondolkodási folyamat elhúzódik, túlzásba megy. Az ember végtelenül „rágja” a bendőjét. és végül soha nem jut el a döntő cselekvésig.

Néhány ember számára a gondolkodás rossz szokássá válik, ami elrontja a hangulatukat és az energiájukat. A gondolkodási tevékenység nem csak akkor kapcsol be, amikor a munkához szükséges. Ezernyi, általában zavaró gondolat merül fel az elmében bármilyen okból.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság nevet javasolt ennek a jelenségnek: „túlgondolkodás”. A gondolatok bőségesek, a tettek kevesek.

Ezt az állapotot a töprengés, a szorongás, az önkritika, a negatív eredmények várása, az ismétlődő, hosszan tartó gondolkodás önmagunkról, problémáinkról és tapasztalatainkról, ingerlékenységgel és idegességgel kísérve jellemzi. Az eredménytelen rágódásra hajlamos emberek hajlamosabbak a depresszióra és a szorongásra.

De nem csak a rossz hangulat az oka a túlgondolkodásnak. Ami még rosszabb, minél többet gondolkodik az ember, annál kevésbé valószínű, hogy tesz egy lépést, hogy cselekedni kezdjen.

Miért van ez így?

Van köztünk egy különleges kategória – gondolkodók, filozófusok… Az egész életük a gondolkodás és az érvelés. De ez a cikk olyan hétköznapi emberekről szól, akik valamilyen okból kifolyólag megrekedtek egy véget nem érő gondolatmenetben. Mindig ugrásra készülnek, de sosem teszik meg. Mi a lényeg?? Hol keressük az ilyen viselkedés okait?

• Félelem

Az első dolog, amit hibáztatni lehet, a félelem.Bármilyen formában is jelenik meg a félelem, mindig része lesz az életünknek. Mindenki fél. Ez azonban sokakat nem akadályoz meg abban, hogy szép és teljes életet éljenek. A félelemnek nem feltétlenül kell zsibbadtságot eredményeznie.

Félelmet tapasztalunk, amikor ismeretlen területre lépünk, amikor elkezdünk (vagy elkezdünk) valamit megváltoztatni az életünkben. Nagyon gyakran ez a félelem elveszi az erőnket, és megakadályozza, hogy életünket jobbra változtassuk. A pszichológia egyszerűen magyarázza ezt. Ez a pszichénk, és minden ember vágyik a biztonságra. Minden újítást, minden újdonságot nem biztonságosnak, a komfortzónánkból való hírhedt kitörésnek érzékelünk. Át kell szerveznünk magunkat, új módon kell tennünk a dolgokat. Ez az, ami félelmet okoz. Amikor a kitaposott ösvényt követjük, tudjuk, mi vár ránk minden egyes lépésnél. De amint az ember kissé eltér a megszokott pályától, nagy a szorongás.

Van egy módja, hogy kezeljük ezt az érzést. A trükk az, hogy félj, de tedd azt, amit te választasz. A félelem nem megy sehová, és mindig elkísér benneteket. De tökéletesen együtt lehet élni vele.

• Perfekcionizmus

A tökéletességre való törekvés egy másik oka annak, hogy megrekedünk a gondolatmenetben. „Be akarjuk fejezni”, „ki akarjuk találni”, és jobbá akarjuk tenni.

A vágy, hogy tökéletesek legyünk, nagyon dicséretes. De van egy hátránya is. A tökéletességre törekvés nem vezethet semmire.

A perfekcionizmus a félelem gyermeke, és egyúttal a félelemmel való megküzdés egyik módja. A perfekcionistát az az illúzió hajtja, hogy ha újra és újra átgondolod a dolgokat, és tökéletessé teszed őket, akkor biztonságban érzed magad. Nincsenek meglepetések. Csak akkor lehetsz biztos benne, hogy senki sem fog elítélni vagy elutasítani a munkádat, ha tökéletesen megcsináltad. A perfekcionizmus ezért szorosan összefügg a szégyenérzettel és az ítélkezéstől való félelemmel is.

A reflektorok a kétértelműséget kedvelik. Elutasítva a „tökéletlen megoldásokat”, folyton ugyanarra a dologra gondolnak, keresve a tökéletes megoldást a problémára, ami a természetben nem létezik. A perfekcionisták számára a legfontosabb üzenet az, hogy a dolgokat a saját módszereik szerint kell csinálniuk, és aztán hagyják, hogy megtörténjen. Jobb egy „C”-t csinálni, mint egyáltalán nem csinálni.

• Halogatás

• 

Halogatás, a dolgok halogatása vagy szándékos késleltetése. A hosszú ideig tartó elmélkedés a tervezett cselekvés elkerülésének egyik formája lehet. Ez gyakran a perfekcionizmus következménye: az embereknek nincsenek meg az erőforrásaik ahhoz, hogy valamit tökéletesen megcsináljanak, így azt egy jobb időpontra halogatják.

• Önkritika

A múltban elkövetett hibák és kudarcok szó szerint megbéníthatják az embert. A fejében lévő kóros kritikus folyamatosan emlékeztet a múlt hibáira, és nem adja fel. Mert akkor megnő a kockázata annak, hogy megint tévedsz. Az „aki nem hibázik, az nem hibázik” kifejezés ebben az esetben úgy hangzik, mint egy kifogás a tétlenségre.

Honnan tudod, hogy túl sokat gondolkodsz?

Különbség van a pro-reflexivitás és a hiper-reflexivitás között, amikor is a döntő lépés megtétele előtt elgondolkodik a tettein. Az első a konstruktív viselkedés lehetősége. A második már eltérés a normától. Gyakran nehéz meghatározni az ezen állapotok közötti határt.

Valószínűleg túl sok erőfeszítést és időt fordítasz arra, hogy túlgondold, ha:

• és nem tudod megváltoztatni a fókuszodat vagy a gondolataidat;
• elemzi a helyzetet először az egyik oldalon, aztán a másikon és a harmadikon, de soha nem jut el a lényegre
• Önt gyakran nevezik tréfásan filozófusnak, és ugratják, hogy túl sokat gondolkodik;
• Gyakran rajtakapja magát, hogy olyasmit tesz, amit korábban automatikusan csinált, miközben gondolkodik.

Hogyan lehet leküzdeni ezt a feltételt

Először is el kell fogadnod, hogy túl sokat gondolkodsz. Értsd meg magadnak a túlzásba vitt zingelésed konkrét okát. Akkor ismerd fel, hogy az eredménytelen gondolkodás mennyire elrontja az életedet és befolyásolja az érzelmi állapotodat. És csak ezután kezdjünk el változtatni rajta.

Hogyan? Íme néhány konkrét lépés.

Figyeljen a gondolataira

Amikor azon kapod magad, hogy túlgondolkodsz valamin, próbáld meg először nyomon követni, majd megállítani az áramlást.

A kognitív viselkedésterápiában van egy kiváló gyakorlat a nem produktív gondolatoktól való megszabadulásra. Gondolj az agyadra úgy, mint egy fehér szobára. A falak, a padló, a mennyezet, minden fehér. A szoba teljesen üres. Csak egy ablak és egy ajtó van az ablakkal szemben. A gondolat az agyadban egy madár, amelyik berepült az ablakon… Képzeld el, hogy ilyen, és aztán csak engedd ki az ajtón.

Megosztás

Néha csak annyit kell tenned, hogy hangosan kimondod, és máris kilépsz a beragadt rutinból. Még jobb, ha egy másik nézőpontot, egy kívülálló véleményét halljuk egy problémáról vagy helyzetről. Beszéljetek a gondolataitokról egy hozzátok közel álló személlyel.

Tanulj meg meditálni

A világi meditáció, amelynek lényege a koncentrált figyelem, felszabadítja az agyat a gondolatoktól, enyhíti az idegi és fizikai feszültséget.

Egye a szalámit darabokban

Emlékezz a híres „látok egy célt, nem látok akadályt” mondásra? Egy nagyon hatékony módja annak, hogy abbahagyjuk a félelmet, felkészüljünk, gondolkodjunk és elkezdjünk tenni valamit. Csak tűzz ki egy konkrét célt, és ne hagyd, hogy a kétségek elvonják a figyelmedet. Ha ez lehetetlennek tűnik Önnek, ossza céljait kisebb feladatokra, amelyek nem keltenek túl nagy félelmet. A pszichológiában ezt „szalámimódszernek” nevezik – ne nyelje le az egész kolbászrudat, hanem szeletelje fel. Semmi ijesztő nincs abban, ha egy kis lépést teszel a célod felé. Például ha arról álmodsz, hogy külföldön nyaralsz, de félsz, mert még soha nem jártál messzebb a külvárosnál. Kezdje kicsiben – vegyen egy bőröndöt.

Itt és most

Az elmélkedés és a szemlélődés a múltban vagy a jelenben való létezésről szól. Vagy a múltbeli tapasztalatait, hibáit és kudarcait játssza újra a fejében, vagy a jövő miatt aggódik. Mindkét esetben elszakadtok a valóságtól, a jelen pillanattól. Minél gyakrabban térsz vissza a jelen pillanatba, annál valószínűbb, hogy a cselekvésre fogsz összpontosítani, nem pedig arra, hogy gondolkodj rajta.

Ne várjon hétfőig

Döntse el, hogy tesz valamit, kezdje el most. Ne halogasd holnapra. Lehet, hogy soha nem jön el. Legalábbis az első, legkisebb lépés. Könyvet fogsz írni?? Kapcsolja be a számítógépet, és hozzon létre egy dokumentumfájlt. Minden. Ez egy kezdet. Most már csak idő kérdése.

Fogadja el a bizonytalanságot

Az életben nincsenek abszolút bizonyosságok. Tehát nem számít, hogy mennyire próbálod szimulálni a jövőt és kizárni az összes kockázatot, a valóság eltér a hipotézisedtől. Csak kipróbálással ellenőrizheted őket.

Nem baj, ha félsz

Még egyszer mondom, félj, de tedd meg. A félelem normális mentális reakció.

Fegyelem és napi rendszer

Ez banálisan hangozhat, de segít a proaktivitásban, ha teljesen szervezett ütemtervvel rendelkezel. Tervezze meg a napját. Mikor, milyen kérdésekkel fogtok foglalkozni?. Kövesse ezt a kúrát nap mint nap. És ne felejtse el a pihenést és a testmozgást is beépíteni a napi rutinjába.

Mi vagyunk a környezetünk átlaga

Ahhoz, hogy gondolkodóból cselekvő legyen, próbáljon meg minél többet bevonni a hálózatába. Azok, akik folyamatosan új eredményekért mennek, és nem maradnak sokáig egy helyben.

Források:

Timothy Peachill: „Ne halogasd holnapra”

Susan Jeffers: „Félj, de tedd meg.”